Marcus Ericsson a 10. svéd a Forma-1-ben: neves és kevésbé sikeres elődök

Ericsson előtt összesen kilenc versenyző képviselte Svédországot a Forma-1-ben. Stefan Johansson volt az utolsó induló: 1980 és 1991 között próbálkozott, több kiscsapat mellett a Ferrari és a McLaren jelentette számára a csúcspontot. Előbbivel 1985-ben és 1986-ban versenyzett, majd a McLaren következett 1987-ben. Tizenkét alkalommal állt dobogón, de a győzelem nem jött össze neki. 1986-ban, második ferraris évében összetett 5. lett, ez a legjobb eredménye teljes szezonban.

Karl Edward Tommy Borgudd - ismertebb nevén Slim Borgudd - 1981-ben és 1982-ben bontogatta szárnyait, nem sok sikerrel. A 81-es Brit Nagydíjon a hatodik helyen végzett az ATS csapattal, ez a legjobb eredménye. Egy évvel később a Tyrrell alkalmazta, de három futam után kitették, mivel az év elején elfogyott a szponzorok pénze.

Kétségkívül Ronnie Peterson a leghíresebb a svédek közül. Peterson 10 győzelmet szerzett a kategóriában, kétszer végzett második helyen az összetettben (1970 és 1978). Az 1978-as Olasz Nagydíjon a Lotus versenyzőjeként belekeveredett egy súlyos tömegbalesetbe, és másnap belehalt a sérülésekbe. A March, a Tyrrell és a Lotus istálló alkalmazta. 14 pole fűződik a nevéhez, 26 dobogós helyezést szerzett.

Gunnar Nilsson két évet töltött az F1-ben (1976 és 1977), mindkét szezont a Lotus csapatnál. Első évében kétszer volt harmadik, míg a következő évben megszerezte egyetlen futamgyőzelmét a Lotus 78-cal a Belga Nagydíjon. Rákban hunyt el 1978. október 20-án.

Conny Anderson szintén két évben próbálkozott: 1976-ban a Surtees csapattal a holland versenyen, de nem fejezte be a futamot. 1977-ben a BRM kötelékében négy alkalommal tett kísérletet, de nem sikerült kvalifikálnia magát.

Torsten Palm 1975-ben próbálkozott két futam erejéig, és hazai futamán a 10. lett a Polar Caravans színeiben, mely bérelt Hesketh autót takart. Bertil Roos csak egy futamon állt rajthoz 1974-ben, szintén a hazai Svéd Nagydíjon. A futamot váltóhiba miatt adta fel.

Reine Wisell 1941-ben született, 1970 és 1974 között nevezett a bajnokságba. Teljes szezont sohasem futott, egy-egy futamon próbálkozott. Legjobb eredményét az első évében szerezte a Lotusszal, amikor harmadik lett Watkins Glenben. Wisell a Monzában elhunyt Jochen Rindt helyére ugrott be akkor.

Joakim Bonnier hosszú pályafutást tudhat maga mögött: 1956 és 1971 között rendszeresen feltűnt az F1-ben. Maseratival debütált, egyetlen győzelmét egy BRM-mel szerezte 1959-ben a Holland Nagydíjon.