Mansell F1-es világrekordja a Hungaroringen 27 évvel ezelőtt

A Forma-1 történelme során megannyi alkalommal láthattunk már olyat, hogy idő előtt eldől egy bajnoki cím sorsa. Általában a csapatok versenye tovább tart, míg az egyéni párbajok valamivel korábban dőlnek el. Igaz, erre is vannak ellenpéldák, amikor a riválisok még az utolsó nagydíjon esélyesek. Gondoljunk csak a 2007-es, a 2008-as, a 2010-es, vagy a 2012-es idényre, amikor nemcsak a csapattársak feszülhettek egymásnak.

Az 1992-es idény kilógott a sorból, köszönhetően a Williams-Renault totális dominanciájának. A legendás alakulat a bajnokság végén 164 ponttal végzett az élen, miközben a második McLaren-Hondának csupán 99 egysége volt a 91 pontos Benetton-Ford előtt. Érdekesség, hogy a Ferrari a negyedik pozícióban mindössze 21 ponttal várhatta a 1993-as esztendőt.

Ebben a szezonban Nigel Mansell volt az uralkodó, akinek a címe már az első futamokat követően nem lehetett kérdés, hiszen San Marinóig senki sem tudta legyőzni, majd Monacóban második lett, míg Kanadában kiesett. Franciaországban, Angliában és Németországban azonban újra nyert.

Ezután következett az idény 11. versenye, a Magyar Nagydíj, amit napra pontosan 27 esztendővel ezelőtt rendeztek meg. Ez volt az F1 történetének 527. nagydíja, melynek időmérő edzését Riccardo Patrese húzta be a Williams volánja mögött a csapattársa előtt. Mansell 0.167 másodperccel maradt le az első helyről, míg Ayrton Senna a harmadik helyen már majdnem 0.8 másodperccel volt lassabb, ami hatalmas differencia, különösen egy ilyen rövidebb pályán. A legjobb ötben még Michael Schumacher és Gerhard Berger voltak ott 1 és 1.8 másodperces különbséggel.

Podium: second place and world champion Nigel Mansell, Williams Renault, race winner Ayrton Senna, Mclaren Honda

Fotó készítője: LAT Images

A 77 körös versenyt azonban Senna nyerte meg Mansell előtt, aki 40 másodpercet kapott, míg a dobogó harmadik fokára Berger állhatott fel 10 másodperccel a brit mögött a másik McLaren-Hondával. Pontszerző volt még Mika Häkkinen (Lotus), Martin Brundle (Benetton) és Ivan Capelli a Ferrarival. Ugyan Mansell nem nyert, a bajnoki címét így is bebiztosította, ami világrekord volt a Forma-1-ben, mivel azelőtt soha nem nyertek ilyen korán a kategóriában. Akkor még 5 futam volt hátra, és a versenyzők 10-6-4-3-2-1 elosztásban kaptak pontokat a versenyeken.

Senna számára ez volt a 35. győzelem az F1-ben, míg Jean Alesi például az 50. nagydíján szerepelt. A McLaren 97. alkalommal nyert, a Honda motorgyártóként pedig a 69. győzelmét és a 150. dobogóját ünnepelhette. A Renault számára motorgyártóként ez a 120. ilyen alkalom volt, addig a Ferrari 500. nagydíja nem sikerült túl fényesen.

2004-ben a Ferrari újra felért a csúcsra, és igen hamar megszerezte a konstruktőri bajnoki címet, miközben az sem lehetett kérdés, hogy Michael Schumacher lesz az egyéni győztes.