Ma 50 éve hunyt el a McLaren alapítója, tragikusan fiatalon

Mindössze 32 esztendős volt Bruce McLaren, amikor utolérte a halál. A legendás versenyző és alapító nem láthatta a csapata igazi felemelkedését.

Ma 50 éve hunyt el a McLaren alapítója, tragikusan fiatalon

Gyári versenyzőként a Coopernél

Az 1937-ben született Bruce McLaren az akkor még csak pár esztendeje életre hívott F1 néven futó világbajnokság első új-zélandi versenyzőjeként került a bajnokságba. Első futamára 1958-ban 21 éves korában került sor a Coopernél. A csapat az 50-es és 60-as évek messze legsikeresebb istállója volt, ahol gyakorlatilag minden élversenyző megfordult.

Még több F1 hír:

Első futamát a Nordschleifén futotta, ahol ötödikként ért célba. Mivel azonban egy F2-es szabályok szerint épített autóval vett részt a "nagyok" között, nem kaphatott pontokat. Ebben az évben még a szezonzáró Marokkói Nagydíjon indult el, amit a 12. helyen abszolvált. 

1959-ben két verseny kivételével minden nagydíjon ott volt a Cooper színeiben, és a szezonzáró Amerikai Nagydíjon megszerezte pályafutása első győzelmét. Ezen kívül egyszer állhatott dobogóra, még Silverstone-ban.

1960-ban Argentínában megnyerte az évadnyitót. Hiába ez volt az egyetlen győzelme abban az esztendőben, kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően további 5 alkalommal zárt a dobogón,ami egy összetett második helyet jelentett neki.

Bruce McLaren, Mclaren M6GT

Bruce McLaren, Mclaren M6GT

Fotó készítője: Sutton Images

Később kiderült, ez volt pályafutása legjobb idénye is egyben, csak a csapattársa, a második vb-címét ünneplő Jack Brabham előzte meg. Igaz, több mint egy futamgyőzelemnyi, 9 pontos különbséggel.

A Cooper F1-es csapatában 1965-ig versenyzett. Ez alatt még egy igazán jó éve volt, az 1962-es, amikor pályafutása harmadik futamgyőzelmét ünnepelhette Monacóban. Ezen kívül még négyszer végzett dobogós pozícióban, és harmadikként zárta az egyéni kiírást.

A saját csapat első lépései

Még javában itt versenyzett, amikor egyszer összetűzésbe keveredett a Cooperrel. McLaren el szeretett volna indulni a hazája és Ausztrália versenypályáin megrendezett, ekkor még csak születőben lévő Tasman Series nevű sorozatban, ahol azonban más technikai szabályok vonatkoztak a versenygépekre.

McLaren a csapatától kért volna autót, amivel részt vehet a hazai bajnokság futamain. A Cooper csak egy F1-es szabályoknak megfelelő, 1,5 literes motorral hajtott gépet adott volna neki, holott a Tasman Series szabályai 2,5 literes motort is megengedtek.

McLaren hirtelen megalapította saját csapatát, a Bruce McLaren Motor Racinget, és ezzel az istállóval, illetve egy átalakított Cooperrel lett bajnok a Tasman Series legelső, 1964-es szezonjában. A csapat 1965-ben is rajthoz állt Phil Hill csapattársaként.

Bruce McLaren, McLaren M14A

Bruce McLaren, McLaren M14A

Fotó készítője: Motorsport Images

A McLaren a Forma-1-ben

Azok után, hogy 1964-ben és 1965-ben McLaren párhuzamosan versenyzett saját istállója és a Cooper kötelékében a Tasman Seriesben, valamint a Forma-1-ben, 1966-ra otthagyta a Coopert, és már csak a saját alakulatára koncentrált.

1966-ban a Bruce McLaren Motor Racing már a Forma-1-ben, vagyis a királykategóriában indult, ami nagy előrelépés volt a Tasman Series után. Az indulás nem volt egyszerű, egyetlen versenyzőként a csapat történetének legelső futamán, kétszer el sem tudott indulni. Kétszer azonban így is pontot  gyűjtött.

McLarent az vigasztalhatta, hogy ebben az évben honfitársával, Chris Amonnal megnyerte a legendás Le Mans-i 24 órás versenyt. 1967 még mindig küzdelmes volt, ugyanis ebben az évben McLaren mindössze egyszer ért célba pontszerző helyen.

A csapat 1968-ban két versenyzőt tudott a soraiban: a tulajdonos-versenyző McLaren mellé odaigazolt a későbbi világbajnok honfitársa, Denny Hulme is. McLaren Belgiumban megszerezte saját csapata történetének első győzelmét, de a szezon összképét tekintve Hulme volt a sikeresebb, aki két versenyen is elsőként ért célba.

 

Fotó készítője: Motorsport Images

Ennek is volt betudható, hogy harmadik lett összetettben, megelőzve főnökét, egyben csapattársát, McLarent, aki ötödik lett. Csapatként is ez volt a McLaren első igazán sikeres éve: a három futamgyőzelemmel második helyen zárt a konstruktőri tabellán a Lotus mögött.

Bruce McLaren 1969-ben megfutotta utolsó igazán sikeres szezonját: három dobogós helyezésének és stabil pontszerzéseinek köszönhetően úgy végzett az összetett harmadik helyén, hogy egyszer sem nyert. A szezon utolsó két futamán, az Egyesült Államokban és Mexikóban már el sem indult.

1970-ben az első három verseny során egyszer dobogóra állhatott, Spanyolországban másodikként ért célba. Ezzel a Monacói Nagydíj után ötödik helyen állt az összetettben. Ezt a szezont azonban már nem tudta befejezni.

McLaren éppen új Can-Am sportautóját, az M8D-t tesztelte Goodwoodban, amikor az autó hátulján elkezdett mozogni a karosszéria több eleme. Mivel így jelentős leszorítóerőt vesztett, versenygépe irányíthatatlanná vált, majd egy sportbírói állomásnak csapódott. Bruce McLaren életét nem tudták megmenteni.

 

Fotó készítője: Motorsport Images

Már nem élhette meg az igazán nagy sikereket

McLaren halálakor még csak 32 éves volt. Személyében egy rendkívül tehetséges autóversenyzőt vesztett el a Forma-1 világa, aki a későbbiekben csapata élén érhetett volna el további sikereket. A McLaren ugyanis, immár az elhunyt névadó nélkül a 70-es évek közepére megkerülhetetlen tényező lett a Forma-1-ben.

1974-ben a McLaren megszerezte első egyéni világbajnoki címét Emerson Fittipaldi révén, ráadásul a duplázás is összejött, ugyanis a McLaren lett a legjobb konstruktőr is. 1976-ban James Hunt lett a McLaren második egyéni világbajnoka a Ferrari és a Niki Lauda elleni nagy harcban.

A 80-as évektől eljött a nagy korszak, és beköszöntött az aranykor: a McLaren versenyzői egyéni világbajnoki címet szereztek 1984-ben (Niki Lauda), 1985-ben, 1986-ban (mindkét alkalommal Alain Prost), 1988-ban (Ayrton Senna) és 1989-ben (megint Prost révén), majd a 90-es éveket is jól indította az istálló: 1990-ben és 1991-ben Senna még két vb-címet hozzátett saját maga és a csapat egyre tekintélyesebb sikerlistájához.

Bár ezek után néhány év szünet következett, a 90-es évtizedet sikerült szépen zárniuk Mika Häkkinen duplázásval - a finn 1998-ban és 1999-ben is világbajnok lett Michael Schumacher és a Ferrari ellen.  A McLaren legutóbbi egyéni vb-címét Lewis Hamilton szerezte 2008-ban, drámai körülmények között.

megosztás
hozzászólás
Egy fertőzött csapat vagy versenyző miatt még nem fognak lefújni egy F1-es nagydíjat

Előző cikk

Egy fertőzött csapat vagy versenyző miatt még nem fognak lefújni egy F1-es nagydíjat

Következő cikk

Alonso intenzív tárgyalásokat folytat a Renault-val: csak Vettel szólhat közbe?

Alonso intenzív tárgyalásokat folytat a Renault-val: csak Vettel szólhat közbe?
Hozzászólások betöltése