Ma 48 éves Rubens Barrichello, aki F1-es bajnok lehetett volna

Rubens Barrichello gyakorlatilag mindent átélt a Forma-1-ben, amit lehetett. Volt ígéretes újonc a Jordannél (1993-96), ahol megszerezte az első dobogós helyezéseit, valamint ennél a csapatnál szenvedte el azt az ominózus balesetet az 1994-es San Marinó-i hétvégén, mely az F1 történetének egyik legtragikusabb eseményeként került be a történelemkönyvekbe.

Ment olyan idényt a Stewartnál (1997), amikor a 17 futamból 14x kiesett, és csak egyszer ért célba pontszerző helyen. Igaz, akkor a második hely lett az övé. Volt olyan szezon is, még mindig a Stewartnál (1999), amikor már halmozta a dobogókat, és első pole-pozícióját is begyűjtötte.

2000-ben nagy reményekkel igazolt a Ferrarihoz az akkor egy ideje már Maranellóban versenyző kétszeres világbajnok Michael Schumacher mellé. Kissé megtört a karrierje, mert Schumacherhez nagyon kevesen érhettek fel. Abból a mezőnyből csak Mika Häkkinen tudott egyáltalán a közelébe férkőzni.

Barrichello futamokat nyert a Ferrarival, és számtalanszor dobogóra állt, de rákerült a vízhordói szerep. Egy alkalommal igen komoly helyzet alakult ki, amikor 2002-ben, az Osztrák Nagydíjon az utolsó körben, a célegyenesben el kellett engednie Schumachert.

2000-től 6 szezonon keresztül versenyzett az olaszoknál. 2005-ig összesen 9 futamot nyert meg, 57-szer állt dobogóra, kétszer második, egyszer pedig harmadik lett bajnokságban. Ez önmagában egy igen szép eredménylista lenne, ha nem tudnánk, hogy ezekben az időkben Schumacher 5 világbajnoki címet abszolvált a csapattársaként.

 

Fotó készítője: Motorsport Images

2006-ban már új szelek fújtak a Ferrarinál. Bár a német maradt a csapatnál, Barrichellót a jóval fiatalabb honfitárs Felipe Massa váltotta. Rubinho ekkor a Hondához igazolt, mely egyáltalán nem volt a Ferrari szintjén.

2009-ben Ross Brawn megvette a csapatot a Hondától, de szponzorokat már nem igazán volt ideje szerezni, így egészen furcsa látványként hatott a gyakorlatilag hófehér Brawn GP-versenygép a tesztek során.

Már ekkor érződött, hogy valami furcsaság van a levegőben. A szezon kezdetével az egyik legszürreálisabb tündérmese tárult elénk a Forma-1-ben. Ennek főleg az addig szintén kimondottan peches Jenson Button volt a haszonélvezője, de Barrichello előtt is adott volt a lehetőség.

Bár a világbajnoki címre kevesebb volt esélye az idényt kiválóan kezdő Button mellett, még egyszer utoljára legalább egy szép szezont hozott össze a három második helyével (Ausztrália, Spanyolország, Monaco), két harmadik pozíciójával (Nagy-Britannia) és a bajnokság végén szerzett két győzelmével a valenciai Európa Nagydíjon, valamint Monzában. 

Ezt követően Barrichello még két évig erősítette a Forma-1 mezőnyét a Williamsnél, kevesebb jobb eredménnyel. Az IndyCarban is megfordult, majd hazatért, és a brazil Stock Car-bajnokságban szerepelt az azóta is aktív pilóta.