Ma volt 35 éve, hogy Nigel Mansell összeesett, miközben célba próbálta tolni a Lotust

Amikor 1984 júliusában megérkeztek a Forma-1 csapatai a dallasi pályához, sokaknak tátva maradt a szája. Az aszfaltcsík egy baseball-stadion parkolójában lett kialakítva, és bár nyilvánosan csak René Arnoux volt az, aki kiállt az ellen, hogy a kezdetleges korlátok, és használt gumikból összetákolt falak között kelljen versenyezniük, de többeknek az volt a véleménye, hogy inkább hasonlított a dolog egy rallifutam végére szervezett városi szakaszra, mint egy Forma-1-es ringre.

Amúgy sem a legjobb ómenekkel érkezett a helyszínre a mezőny, a versenybírák éppen két korábbi csalást vizsgáltak, miközben a meteorológusok rekkenő hőséget jósoltak a hétvégére, aminek következtében mindenki kétségbeesetten igyekezett alakítani a hűtésen. Azonban volt még egy probléma: már a pénteki szabadedzéseken is látszott, hogy nincs minden rendben, a folyamatosan 30 fok feletti hőmérsékletben az aszfalt 66°C-ig melegedett, aminek következtében nemes egyszerűséggel repedezni és omladozni kezdett - nem éppen a legideálisabb körülmények a száguldozásra - Nigel Mansell és Elio de Angelis is úgy nyilatkoztak, hogy ez volt a legdurvább felület, amin valaha mentek.

Ennek ellenére Mansell - aki pályafutása során először indulhatott az élről - csapattársával, de Angelisszel kibérelte az első sort szombaton a Lotusok volánja mögött, ám a hétvége folyamán végig bizonytalan volt, hogy meg lesz-e végül rendezve a futam. A vasárnapi gyakorlást el kellett halasztani a pálya javítási munkálatai miatt - konkrétan sok helyen feltörték az aszfaltot, és gyorsan kötő cementtel töltötték ki a lyukakat. Niki Lauda és Alain Prost megpróbáltak egy bojkottot szervezni a versenyzők között, azonban többek között Keke Rosberg sem tartott velük, arra hivatkozva, hogy a rajt előtt úgyis meggondolják magukat.

A futam így délelőtt 11-kor, három órával az eredeti kezdési időpont előtt kezdődött. Mansell a verseny feléig az élen állt, míg Elio de Angelist megelőzte Derek Warwick, aki később kiesett a második helyről. Ezután egy ötös csatába bonyolódva a boxutcából rajtoló Arnoux és Rosberg jöttek föl a második és harmadik helyre. A 38. körben Mansell, akinek az első gumijai elfogytak, gyorsan három helyet esett vissza, és Rosberg állt az élre. Mindeközben Nelson Piquet eltalálta a falat - ő volt aznap a kilencedik, akinek ez sikerült.

A 48. körben bár Prost megelőzte az élen haladó Rosberget, neki is ki kellett állnia, miután a falhoz érve megsérült a kereke, így a finn magabiztosan sétált a célba az élen, Arnoux és de Angelis előtt. Mansell a 64, körben a célegyenesbe vezető kanyarnál a falnak csapta az autót, amitől a váltó olyan ütést kapott, hogy a kocsi megállt. Mansell ekkor sem adta fel, kiszállt, és elkezdte betolni a célba az autót, azonban a hőségtől teljesen kimerülve összeesett a vonal előtt. Végül a hatodik helyen rangsorolták egy olyan futamon, ahol 26 indulóból nyolc embert számítottak célba érkezőnek. Mansell további karrierjét ismerjük, a Forma-1 pedig többet nem jött Dallasba.