Levél a ma 20 éve elhunyt Ayrton Sennához: Túl korán és túl későn

Kedves Ayrton,

Sokáig gondolkoztam azon, hogy megírjam Neked ezt a levelet, vagy sem, de végül arra jutottam, hogy a mondanivalóm bizonyos pontokban tükrözheti azt, amit az emberek éreznek irántad, vagy elmélkednek rólad. Egyike vagy azoknak, akiket soha nem feledünk és akikből mindig képesek vagyunk erőt meríteni. Talán még te sem gondoltad volna, hogy mekkora embertömegeket és csoportokat vagy képes megmozgatni. Rövidebb földi életed ideje alatt olyasmit vittél véghez, amiből általad nem látott generációk is képesek táplálkozni, mivel a neved olyan szavakkal került spirituális kapcsolatba, mint az akarat, a hit, a küzdelem, a fájdalom, a tanulás, a düh, a szellemiség, az ösztön, az önbizalom, a kitartás, a karakter, a természetesség… Hogy csak a legfontosabbakat említsem! Rendkívül erős, motiváló és tanulságos értékeket hordoztál magadban, melyet közvetlen angyali életed kezdete előtt szétszórtál a világban, és ezek a mai napig esőként hullnak ránk, míg világ a világ. Olyan erő lakozott benned, amivel csak nagyon kevesen rendelkeznek. Ez egyfajta kettősségként teljesedhetett ki benned, ami egyúttal folyamatosan arra motiválhatott, hogy az utolsó pillanatokig küzdj, és a negatív tapasztalataidból, valamint a hibáidból is erőt kovácsolj.

Ösztönösen cselekedtél, miközben a tökéletes egyensúly megtalálására törekedtél. A kitartásoddal a karaktered egyre erősebb lett, és egy pillanatra sem érezhettük azt, hogy túl nagy lépéseket tennél meg előre. Az embernek néha olyan érzése lehetett az általad bejárt úttal kapcsolatban, hogy azt te már hosszú évekkel azelőtt megtetted, de a lelked és az éned akkor még nem volt elég erős ahhoz, hogy ezeket a lépéseket egyszerre lépd meg. A szavaidból sokszor érezni lehetett ezt, mintha már azelőtt jártál volna ott, és pontosan tudtad, hogy mit kell tenned. Amikor elérted ezeket a pontokat, már rendelkeztél a szükséges tapasztalattal, tudással és erővel. Ekkor szinte kivétel nélkül képes voltál megugrani ezeket a szinteket. Legyen szó pozitív, vagy negatív ugrásról, minden alkalommal egyre jobbá és komplettebbé váltál. Ezt a fajta energiát pedig a pályán kívül is kamatoztatni tudtad. Csak úgy lehetett teljes a személyiséged, és elég erős ahhoz, hogy a legjobb legyél, ha a mindennapi életedben is megtaláltad az egyensúlyt.

Célként tűzted ki magad elé azt, hogy segíts a társaidon, ami egy kódolt jelként működhetett benned. Minden egyes segítségnyújtással szereztél magadnak egy védőangyalt, és elhiheted, sok ilyen védőangyalod volt, akik örökre hálásak maradnak neked, bárhol is versenyezz most. Időről időre előkerülsz az én életemben is, és ez nem amiatt van, mert mindig is csodáltam a pályafutásodat. Egyszerűen olyan tulajdonságokat és értékeket hordoztál magadban, melyek példaként szolgálnak számomra, amiket remekül fel tudok használni az életem során. Megmutattad azt, hogy ezeket a tulajdonságokat hogyan lehet felhasználni arra, hogy előrébb kerüljek, fejlődjek és megerősödjek.

Nem hiszek abban, hogy ezek a tulajdonságok mindenkiben megvannak. Te a nagyon kivételes személyek közé tartoztál, és a küldetésed az volt, hogy tanulj és taníts, egy életen át. A tanítás soha nem ér véget, és ezt az én példám is jól bizonyítja. Noha soha nem találkozhattunk egymással, és egyetlen egy szót sem váltottunk, mégis hihetetlen mértékű tiszteletet érzek irántad, és az iránt, amit elértél, vagy képviseltél, de főként amiatt, amit az emberek felé sugároztál, és sugárzol továbbra is. A versenyzés volt az a csatorna, amivel kapcsolatot találtál az emberek millióival. Életed legszebb és legkeményebb pillanatait élhetted meg a versenyzésben, és nem is vagyok biztos abban, hogy ezen csatorna nélkül az maradhattál volna, aki egyszerre volt félelmetes és Isten egyik földi hírvivője.

Egy rendkívül erős, de láthatatlan burok vett téged körül, mely egészen 1994. május 1-ig megvédett téged. Még ennyi idő elteltével is sok millió emberben okoz mindez mély fájdalmat – azokban is, akik akkoriban még nem élhettek.Igazán nem szeretnék elbúcsúzni tőled, mert tudom, hogy a tanításod ezzel nem ért véget, és még sokat fejlődhetek, erősödhetek, ami újabb és újabb motivációt jelent majd számomra a továbbiakban. Egyszerűen csak annyit kérek most tőled, hogy a következő pár napot szenteld a pihenésnek, kicsit tedd félre a sárga színben pompázó sisakodat, és figyeld, hogy mennyien tisztelegnek előtted.

Hujber Dávid

Fotók: DPPI