Legendás Forma-1-es pályák, amik már most is csak az emlékeinkben élnek

1999-ben kezdődött a Forma-1 kiterjesztése az egész világra, ugyanis ekkor rendezték meg az első Maláj Nagydíjat. Az európai nagydíjak aránya ekkor 69% volt. Már akkor veszély fenyegette Imolát, Magny-Cours-t, Hockenheimet és Nürburgringet is. 2015-ben már csak a naptár 37%-a európai.

Ma már több tucat (főként európai) történelmi múlttal rendelkező pálya veszélybe került, legalábbis ami a Forma-1-es szereplésüket illeti. Gondoljunk csak Le Castellet-re, ami 1990-ig nem kevesebb, mint 14 Francia Nagydíjat látott vendégül; vagy Estorilra a legendás utolsó kanyarjával, ahol Jacques Villeneuve 1996-ban ragyogó pontot tett a történet végére. De ott van Adelaide is, ami 1995-ig volt a száguldó cirkusz záró futama, mielőtt a nagydíj átkerült Melbourne-be.

Tízszer Rio de Janeiro-ban is rendeztek futamot, egyszer a szezonnyitót január 2-án, vagy ott van Zolder – a belga verseny helyszíne 1984-ig. A legnépszerűbb pályák listáját tovább is folytathatnánk: Jarama, Reims vagy Fuji. Ezek az aszfaltcsíkok már klasszikusok a Forma-1 történetében. Bremgartent is említhetnénk Bern mellett, ami az 1951/1952-es évek szezonnyitója volt – mielőtt 1955-ben betiltották a pályaversenyzést Svájcban.

Bernie Ecclestone védelmébe vette Abu Dhabit és Sanghajt is, és értelemszerűen kijelentette, hogy a Forma-1 itt nem áll meg, és a világ többi részét is meg akarja hódítani. A birodalom központja egykor Róma volt, vagy Egyiptom. Ma már New York és Tokio vette át ezt a szerepet, de egyszer még Dubai, Hongkong és Mumbai is átveheti a hatalmat. Ki beszél ma Rómáról vagy Egyiptomról? És holnap ki gondol majd Le Castellet-re vagy Estorilra?

A TOP 10-es történelmi múlttal rendelkező Forma-1-es pályák közül már több kiesett a naptárból. Most két német pálya került veszélybe, amelyek közül az egyik idén már búcsút intett a Forma-1-nek.