Leclercnek "pofozgatnia" kellett magát a monzai futamon

A Ferrariban versenyezni hatalmas megtiszteltetés, főleg, ha az ember 21 éves. A Ferrariban versenyezni azonban hatalmas felelősség is, elvégre ők az egyik, ha nem a legnagyobb hagyományokkal rendelkező istálló a Forma-1-ben, és a rajongók mindig a legtöbbet várják el a csapattól, főleg hazai pályán, még akkor is, ha az egy nehezebb időszakon megy keresztül. Pontosan tudja ezt Charles Leclerc, aki mély megkönnyebbülésének adott hangot az általa megnyert Olasz Nagydíj után:

„Tízszer annyira örülök, mint ahogy más sikerek után szoktam karrierem folyamán. Általában az a célom egy hétvégén, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból, de ezen a hétvégén semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy nyernem kell. A verseny alatt folyamatosan el-elkalandoztak a gondolataim. Azon gondolkoztam, mennyit jelentene ez a siker a tifosiknak. Hallottam őket üvölteni a lelátókról, és amikor odanéztem, láttam, hogy ezek 99%-a vörösben úszik. Láttam, ahogy ugrálnak, és integetnek. Folyamatosan pofozgatnom kellett magam, hogy a versenyre koncentráljak.”

A monacói nyilatkozatában arról is tanúbizonyságot tett, hogy hiába van a csapatnál kevesebb, mint egy éve, pontosan tudja, mi az, amit a szurkolók hallani szeretnének:

„Érdekes módon már az első játékautó, ami felkeltette az érdeklődésemet, is egy Ferrari volt. Ebből az érdeklődésből később szerelem lett. Emlékszem, életemben előszór Jules Bianchival jártam a Ferrari gyárában, persze akkor még nem engedtek be a versenyautó-részlegbe, kint meg kellett őt várnom. Mostanában valamiért mindig be szoktak engedni. A Ferrarinak megvan a saját varázsa, amit onnantól érez az ember, hogy belép Maranello városába. Az ottaniak a szenvedélyüknek élnek, és ezt a szenvedélyt Ferrarinak hívják. Lehetetlen tőle megszabadulni.”

A Formula E hiába szól az utcai pályákról, az elektromos szériában rengeteg előzést láthatunk, amik nem kikerülések, hanem valódi, látványos manőverek.