Kubicának csak egy jobb autóra lenne szüksége a nagy visszatéréshez?

Senki nem várta el tőle, hogy úgy térjen vissza, mint a jövőbeli világbajnok, az igazi csodatehetség, aki bármelyik mezőnyben az elit pilóták között van, mint amilyen a horrorisztikus 2011-es rali-balesete előtt volt, hogy a saját történetének egy méltó befejezést adjon.

Ezzel a reménnyel tért vissza a lengyel pilóta a száguldó-cirkuszba, de gyakorlatilag az egész 2019-es szezonja az utolsó helyeken történő szenvedésre ment el, és gyakran emlegette, hogy nem megy minden rendben a Williams csapatánál.

Maga a tény, hogy a visszatérése egybeesett a Williams tragikomédiába illő visszaesésével, azt jelenti, hogy (jelenleg) nem tudjuk meg azt, hogy mekkora teljesítményre lett volna igazán képes a visszatérése alkalmával.

Igen, versenyezni fog a DTM-ben idén és még az F1 körforgásában is benne marad, mint az Alfa Romeo harmadik számú pilótája – ezekről részletesen a The-Racenek adott exkluzív interjúban beszél majd a következő hónapban – de egyik sem tudja egyértelműen megmutatni a számunkra, hogy vajon képes lett volna-e egy felépülés utáni Kubica hasonló teljesítményre, mint egy baleset előtti Kubica, egy egészen jónak mondható autóban, mint korábbi csapatai, a BMW és a Renault.

Robert Kubica, Alfa Romeo, and Josef Leberer

Fotó készítője: Mark Sutton / Motorsport Images

A 2020-as előszezon tesztjeinek az eseményeit követően elgondolkodik az ember: Mire lett volna képes, ha egy versenyképesebb autóban tér vissza? A barcelonai teszteken mutatott tempója és hozzáállása joggal veti fel ezt a kérdést.

Egészen lenyűgöző tempóra volt képes a lengyel. Lágy gumikon olyan sebességet diktált, amit az Alfa két teljes szezonos versenyzője, a veterán egyszeres világbajnok finn Kimi Raikkonen, és a második évét az F1-ben töltő fiatal olasz Antonio Giovinazzi sem tudott tartani. Ez is jól megmutathatja, hogy nagy különbség van az Alfa Romeo és a tavalyi Williams között, legalábbis a The-Race szerint.

„Nagy különbség van aközött az autó között, amit tavaly vezettem, és amit most volt szerencsém vezetni.” mondta Kubica. Rögtön hozzátette, hogy örömmel tölti el, hogy látja a Williams javulását. Érdemes megjegyezni, hogy amekkora feszültség volt tavaly a két fél kapcsolata között (például a 2019-es szuzukai eset, amikor a Kubica autójára szánt fejlesztések leszerelték, és átrakták George Russel autójára), ahhoz képest kölcsönös tisztelettel viszonyultak egymáshoz.

Mindig is erős karaktere volt, ami nem feltétlen jelent problémát, ha a csapat jó helyzetben van, viszont kifejezetten problémát jelent, ha a csapat szenved. Főleg Russellal egy garázsban, akivel együtt felvették a hajthatatlan motivátor szerepét. Ha félretesszük a személyiségbeli különbségeket, akkor azért egyértelmű és maximálisan érthető okai vannak, hogy miért fejezték be ennyire eltérő szájízzel az idényt.

Robert Kubica, Alfa Romeo Racing C39

Fotó készítője: Mark Sutton / Motorsport Images

Russell jövője egyelőre biztosítottnak tűnik, sőt akár kifejezetten fényes is lehet, mivel megvan mögötte a Mercedes támogatása. Számtalan juniorkategóriás bajnoki címmel a zsebében, senkinek nem jutott eszébe leírni a fiatal britet, csak azért, mert volt egy szerencsétlen szezonja egy végtelenül gyenge autóban. Még arról is többé-kevésbé megegyezés van, hogy viszonylag jól ugrotta meg ezt az akadályt is.

Kubica a másik oldalról már más történet. Az, hogy ő volt a jövő nagy sztárja, gyári csapattal az oldalán, akiből a jövő világbajnoka válhatott volna az már bő egy évtizede volt. Ezalatt az évtized alatt viszont a motorsport történetének egyik leghősiesebb és legküzdelmesebb visszatérésén dolgozott. Be akarta bizonyítani, hogy nem csak, hogy felépül egy olyan balesetből, ami akár az életébe is kerülhetett volna, de legalábbis a karrierje végét jelentette, hanem a lehető legmagasabb szinten tér vissza.

Amikor sikeresen végrehajtod ezt a küldést, és erre egy olyan autóban találod magad, ami maximum a 19. helyre képes, olyan, mintha a világ legmagasabb hegyét próbálnád megmászni, és amikor úgy gondoltad, hogy a csúcsra értél, hullafáradtan, kimerülve, akkor azt látod, hogy valaki meghosszabbította a hegyet egy csúszós és egyenetlen szakasszal.

Robert Kubica, Alfa Romeo

Fotó készítője: Mark Sutton / Motorsport Images

Voltak más tényezők is, amelyek befolyásolták Kubica sivárra sikerült visszatérését a Williamsnél. A konfliktusok gyökere, vagyis az, hogy látszólag a Williams inkább Russell-t részesítette előnyben az visszavezethető a csapat kaotikus és megkésett idénykezdetére. Néhány alkatrész működésképtelen volt, a szenzorok rossz adatokat mutattak.

Arról soha nem volt szó, hogy a Williams szándékosan részesítené előnyben George Russell-t, az viszont tagadhatatlan, hogy voltak periódusai az évnek, amikor a két autót össze sem lehetett hasonlítani. Ez egy olyan hangulatrontó tényező volt, ami mondjuk pont az Alfa Romeónál nem történt volna meg Kubicával. Bár még egyáltalán nem kizárható, hogy néhány alkalommal beugróversenyző lesz, ha valamelyik főállású pilótájukkal gond adódik.

Ami a fő kérdés még mindig, az a fizikai állapota. A jobbkezes Kubica beismerte, hogy a tavalyi szezon során 70%-ban bal kézzel kellett vezetnie. Állítása szerint minimálisan hatott ez ki a versenyképességére, a rövid WRC karrierjével ellentétben, ahol az utak és a kanyarok jellegéből adódóan ez jelentősen visszafogta. Ez, illetve a másik fontos tény, hogy hozzá kellett szoknia a modern Pirelli gumikhoz, mindegyik csapatnál fennálltak volna.

Néhány villanást láthattunk tavaly Kubica versenyképességéből, különösen az erős első köreit és a vakmerő előzéseit, akármikor adódott egy minimális lehetőség arra (főleg Russell ellen). Ez volt a legtisztább megnyilvánulása annak, hogy valahol mélyen ott van még a „régi Kubica”. Ha egy kicsit jobb rajthelyről tudott volna indulni, egy kicsit jobb autóban, ez lehet, hogy elegendő lett volna néhány pont begyűjtésére a tavalyi év során, ami bőven elég lett volna a tündérmese beteljesítéséhez.

Robert Kubica, Alfa Romeo Racing C39

Fotó készítője: Mark Sutton / Motorsport Images

A második barcelonai teszt első napján futott leggyorsabb köre azért nem volt reprezentatív. Kubica volt az első, aki elismerte, hogy ez egy olyan tesztnap volt, amiből messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni.

Az Alfa Romeo agresszívabb programot futott a többi csapatnál azon a napon (ami bölcs döntés volt, mivel aznap jelentették be egy Kubica-közeli új szponzor, az Orlen érkezését). A tavalyi Williams a másik oldalról akkor se lett volna képes legjobb időt futni, ha ultralágyon küldik ki őket üres tankkal, annyira versenyképtelen volt az autó.

Ha Kubica alatt egy Alfa szintű autó lett volna, minden okunk megvan arra a feltételezésre, hogy néhány tiszteletreméltó eredményt összehozzon. Ezeket az eredményeket mindenki hőstettként kezelte volna, hogy ilyen reménytelen pozícióból visszahozva a karrierjét még mindig ilyen eredményekre képes.

Még akkor se érte volna szó a ház elejét, ha adott esetben elmarad valamennyivel a csapattársa teljesítményétől, mindenki úgy lett volna vele, hogy „tekintve a körülményeket, ez így se rossz”. Bár, egy olyan ember, mint ő, akiben benne volt a VB-cím lehetősége, valahol mélyen úgy érezte volna, hogy ez az eredmény nem elég.

A Red Bull különleges és innovatív felfüggesztése a Forma-1-ben, mely még sokat hozhat számukra, különösen, ha Max Verstappen képes lesz harcban lenni a címért a Mercedes és a Ferrari ellen.