Interjú

Kubica brutálisan őszintén beszélt a balesetéről, ami az életébe kerülhetett volna

Robert Kubica olyan gondolatokat osztott meg a súlyos balesetéről, ami megváltoztatta az életét és a karrierjét, melyeket eddig nem hallhattunk vagy olvashattunk.

Robert Kubica, Alfa Romeo Racing

Robert Kubica, Alfa Romeo Racing

Alfa Romeo

Az Alfa Romeo tesztpilótája tavaly tért vissza a Forma-1 rajtrácsára a Williamsszel. A legendás istálló adott Robert Kubicának lehetőséget arra, hogy újra az F1-ben versenyezzen, de cserébe a leggyengébb autót kellett vezetnie.

Még több F1 hír:

Kubica minden időmérő edzésen kikapott az újonc George Russelltől, de nem adta fel. A tapasztalt pilóta az sportowefakty.wp.pl hasábjain nagyon részletesen beszélt arról, ami vele történt azon a bizonyos olaszországi ralis eseményen, valamint Kanadában, ahol ugyancsak súlyos sérüléseket szenvedhetett volna.

„Volt egy balesetem, ami miatt majdnem távoznom kellett a Föld nevű bolygóról, és az első autó, amibe beültem – néhány hónappal a balesetem után, egy rali-autó volt. A ralival tértem vissza a motorsportba. Valaki bizonyos oldalról tekintve azt gondolhatja, hogy abnormális vagyok, de egy olyan fickónak tartom magam, akinek helyén van az esze.”

„Egyszerűen meg kell értened, hogy ne gondolj ezekre a dolgokra. Ugyanez mondható el a 2007-es kanadai balesetemről is. Ez volt a karrierem legnagyobb bukása. Figyelembe véve a sebességet, az eseményeket, a becsapódás erejét, és azt, hogy mi történhetett volna velem, el kell ismernem, hogy nagyon szerencsés voltam.”

„A következmények nem mindig járnak együtt a sebességgel. 300 km/órával is haladhatsz, nekimehetsz egy falnak, és súlyos sérülés nélkül szállhatsz ki ebből, miközben álló helyzetben leesel a bicikliről, és nagyon megsérülhetsz.”

 

Fotó készítője: Andrew Ferraro / Motorsport Images

Jó példa lehet erre az, amikor megbotlik valaki a lépcsőn, és eltöri a karját. „Ezek után soha nem mész fel a lépcsőn? Félni fogsz felmenni az első emeletre? Minden profi versenyző akkor a legelégedettebb, ha határon mehet. Ez csak rajtad áll. Meg kell mindezt érteni, hogy nem az élet és a halál közti határról van szó.”

„Itt az autó korlátairól van szó. Az autóról, amit vezetsz. Egy olyan gép, amit határon vezetsz a tapadást tekintve, miközben szerepet játszanak a vezetési képességeid és maga a teljesítmény. Ha ez nincs meg, eredményekről sem beszélhetünk. Elégedettséget sem fogsz érezni. Ilyenkor nem vagy elégedett azzal, amit csinálsz. Olyan ez, mint kosárlábázás közben három pontosokat dobni, de soha nem találsz be. Természetesen, ha szándékosan gondolnék erre, akkor látnám, hogy ez az egyensúlyozás rosszul végződhet, de egyszerűen csak nem gondolsz rá.”

„Bizonyos pillanatok sokkal rosszabbá is válhattak volna, mint ahogyan azok végül alakultak. Amíg ezt csináltam, senki sem tartott a fejemhez fegyvert. Nem mondta azt, hogy ezt kell tennem. Mindig is ezt akartam csinálni.”

Kubica őszintén beszélt a brutális kanadai balesetéről is, ami sokkal rosszabbul is végződhetett volna. „Az utolsó dolog, amit láttam, a tribün két legmagasabb része, a zászlók és az ég. Semmi több. Ebben a helyzetben úgy érzed, mintha repülőre ültél volna. Felszállsz, és fogalmad sincs arról, hogy mi fog történni ezután.”

 

Fotó készítője: Scott Wensley

„Az akkori incidens hatalmas volt. Az volt a szerencsém, hogy az autó elnyelte a becsapódás erejét. Néhány percre elvesztettem az eszméletemet. Amikor az autó elmozdult az aszfaltról, több mint 260 km/órával mentem, és mint azt tudják, a levegőben nem működnek a fékek.”

Robert nem nevezné a legtragikusabbnak a 2011-es rali-balesetét. „Nem hívnám a legtragikusabbnak Hirtelen, mindent egy pillanat alatt vesztettem el, ami az egész életem során megvolt. Ez az én döntésem volt. Nagyon valószínű, hogy ha újra kellene csinálnom, akkor vagy nem tenném, vagy teljesen másképp döntenék. Amikor beülsz az autóba, sisakot húzol a fejedre, nem gondolsz erre.”

„Egy normálisan működő ember voltam. Természetesen voltak korlátaim, de békésen élhettem, és több időm volt gondolkodni. Ültem a kanapén, néztem az F1-es versenyeket, és a gondolataim automatikusan visszatértek ahhoz, amit a baleset előtt csináltam. És mi van, ha? Amikor műtétről műtétre élsz, nincs időd ezeken a dolgokon gondolkozni.”

„Nem kell orvosnak lenned ahhoz, hogy saját magad is következtetéseket vonj le. Rájössz, hogy ez nem lesz olyan jó, mint azt néhány ember mondta, vagy ahogy remélted. El kell fogadnod, hogy úgy maradsz, ahogy magad látod most, azt hogy nem leszel többé olyan, mint amilyen voltál.”

„A düh, az elfogadás hiánya befolyásolta a napi dolgokat. Csak egy idő után láttam, hogy még mindig képes vagyok néhány dologra, de másképpen. Furcsa, amikor 26 éves korodban kezded el tanulni a dolgokat, amiket 2 éves korodban már megtanultál.”

 

Fotó készítője: Hazrin Yeob Men Shah

„Az agyunk néhány dolgot természetes módon kódolt, amiket ösztönösen csinálunk, majd eljön a nap, amikor felkelsz, be akarod kötni a cipőfűződet, de nem tudod megtenni. Eleinte nagyon dühös voltam. Mindig megpróbáltam megcsinálni, de nem sikerült. Végül rájöttem, hogy új utat kell keresnem, és elfogadnom azt. Volt egy pillanat, amikor a fejem nem fogadta el a testem jobb oldalát.”

„Nem jártam pszichológusnál, ha ez lenne a kérdés. Egy nagyon furcsa karakterem van. Ez néha nem segített az életemben, és a karrieremben, de ebben az időszakban igen, és sokat. A továbblépéshez el kellett fogadnom az új életet.”

„Sokkal könnyebb lenne feladni, és azt mondani, hogy nem volt szerencséd. Örülök, hogy nem tettem ezt, bár néha nem volt könnyű. Nagyon önkritikus vagyok, de ha erre az időszakra gondolok, akkor kitüntetést adnék magamnak. Bizonyára vétettem néhány hibát abban az időben, de a helyzetet, az eseményeket és az egész időszakot tekintve... Sokkal könnyebb lenn elrejteni és teljesen megváltoztatni az életem útját.”

„Szinte mindenre emlékszem a balesetemig. Később csak néhány töredék volt meg, ami talán jobb is. Az a tény, hogy nem emlékszem sok mindenre a baleset után, azt mutatja, hogy ez a hosszú időszak nem volt szórakoztató. Sok nehéz időszakom volt.”

Robert Kubica, Alfa Romeo

Robert Kubica, Alfa Romeo

Fotó készítője: Mark Sutton / Motorsport Images

„A rehabilitációmat folytattam, és a helyzet javult. Hónapokon át nem tudtam mozgatni az ujjaimat, de a munka eredményeket hozott, és képes voltam rá. Ezen a ponton volt egy újabb műtétem az állapotom javulása érdekében, és egy 2 hónapos rehabilitációra mentem vissza. Akkor újra nem tudtam mozgatni az ujjaimat. Ez megint ugyanarra késztetett. Remélem, soha nem élnek át hasonlót.”

„Szerencsére sok jó pillanat is volt. Ezek azok, amikor arról szóltak a dolgok, hogy visszatérhetek a Forma-1-be. A testem következő tesztje az volt, amikor újra volán mögé öltem. 6 hónappal a balesetem után reggel 6 órakor kint voltam a pályán. Tudtam, hogy senki sem fog látni. Ez egy kis lépés volt. Később ez egyre nagyobb és nagyobb lett.”

„Soha nem tudtam, hogy a testem hogyan reagál majd. Az utolsó lépés, mely 100%-os választ adott számomra, hogy visszatérhetek, a Renault-val való tesztelés volt. Ez a nagy lépés előtt 100 kisebbet tettem meg az évek során.

„2013-ban egy DTM-teszten vettem részt. Nagyon jól mentem a pályán, de rosszul éreztem magam a tesztek után. Valami történt bennem, amit nem feltétlenül akartam érezni. Ez Valenciában volt. Ez volt az utolsó pálya, ahol a balesetem előtt F1-es autót vezettem. Csak a pályára való belépés okozott némi gondolatot bennem.”

 

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk Brawn: „Komoly emberek” gondolkoznak azon, hogy a Williamsbe fektessenek
Következő cikk Kovalainen jól kezdett, de a végén szétesett Hamilton mellett a McLarennél

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország