James Hunt és a furcsa barátságok
Azt mindenki tudja, hogy James Hunt, aki ma ünnepelné 70. születésnapját, a hetvenes évek messze legnagyobb playboya volt a Forma-1-es mezőnyben. De kikkel volt jóban a riválisok közül?
Former World Champions, James Hunt and Niki Lauda chat in the paddock
LAT Images
James Hunt igazi villámkarriert futott be a Forma-1-ben. Az egyre növekvő népszerűségű száguldó cirkuszban 1973-ban mutatkozhatott be, és végül úgy is a top 10-ben zárt év végén, hogy mindössze hét futamon volt ott a 15-ből. Első két szezonjában sorra szerezte a dobogókat, 1975-ben pedig (még mindig a Heskethnél) már első futamgyőzelmét is megszerezte, és negyedikként zárta a szezont.
1976-ban leigazolta őt a McLaren, és mindössze negyedik szezonjában a csúcsra ért a wokingiakkal: hat győzelmének, két további dobogós helyezésének, valamint annak köszönhetően, hogy Niki Lauda súlyosan megsérült a Nordschleifén, a szezonzáró japán futamot pedig a rossz idő miatt nem vállalta, Hunt megszerezte pályafutása első, és mint később kiderült, egyetlen világbajnoki címét.
Utolsó viszonylag jó éve 1977 volt, amikor megszerezte utolsó két F1-es győzelmét, és ötödikként zárt az egyéni tabellán. 1978-ban még a McLarennél versenyzett, de ez az éve már nem sikerült olyan jól, 1979-ben pedig be sem fejezte a szezont a Walter Wolf Racingnél, és hátat fordított a száguldó cirkusznak. Bár később még kétszer majdnem visszatért, az 1979-es monacói futam volt utolsó Forma-1-es versenye, ezt követően már csak szakkommentátorként tevékenykedett 1993-as haláláig.
Ezt nagyjából mindenki tudja, ahogy arról is legendák keringenek, milyen nagyvilági életet élt James Hunt a Forma-1-ben és azon kívül. Izgalmas megvizsgálni, kik voltak a gyertyát két végén égető, az életet nagykanállal habzsoló angol legjobb barátai, és ha egy kicsit körüljárjuk ezt a témát, érdekes kapcsolatokra bukkanunk.
Bár 1976-ban pont vele küzdött a vb-címért (és bukott el), Niki Lauda jó barátjaként tekintett James Huntra. Az osztrák többször éjszakázott Huntnál, amikor épp nem volt hol aludnia, és egy "őszinte, egyenes ember"-ként jellemezte őt, és irigyelte tőle azt a nyers tehetséget és sebességet, amivel rendelkezett. Hunt számára a leginkább irigylésre méltó tulajdonság Laudában az analitikus képesség és a fegyelem volt. Lauda szerint az őszinteség és egyenesség a pályán is megvolt Huntban: "Ő volt az egyetlen olyan versenyző, akinél tudtam, hogy ha 300-zal megyünk két centire egymástól, semmi nem fog történni. Ő volt az egyik legjobb akkoriban."
Hunt egy ideig Spanyolországban is élt, ahol a dél-afrikai vetélytárs, később vb-címig jutó Jody Scheckter volt a szomszédja. Hunt ragasztotta rá barátjára a Fletcher becenevet, amely eredetileg egy magát folyamatosan összetörő sirály volt Richard Bach "Jonathan Livingston Seagull" című könyvében.
Talán még meglepőbb, hogy a rocksztár-mentalitású James Huntot milyen szoros barátság fűzte a hűvös, kimért és rendkívül szerény, visszahúzódó SzuperSvédhez, Ronnie Petersonhoz. Hunt és Peterson talán pont teljesen eltérő személyiségük miatt jött ki nagyon jól egymással, így az angolt nagyon érzékenyen érintette, amikor Peterson az 1978-as olasz futamon egy versenybalesetben életét vesztette. Ebben a balesetben Hunt (Patrick Depailler és Clay Regazzoni segítségével) még ki tudta menteni barátját a lángoló Lotusból, de Peterson másnap belehalt sérüléseibe. Hunt ezt követően évekig Riccardo Patresét vádolta a svéd megölésével, akinek azt rótta fel, hogy agresszív manővere miatt meglökte őt, majd McLarenje összeért barátja Lotusával, ebből alakult ki a baleset.
A felvételekből kiderült, hogy Huntnak nincs igaza, ugyanis az olasz nem ért hozzá autójával az ő McLarenjéhez, de ki tudja, talán ezek sem győzték meg volna arról, hogy beismerje, tévedett. Szóval ilyen ember volt James Hunt. Egy kiváló, világbajnok versenyző, akinek ami a szívén, az a száján. Egy nagyvilági figura, aki a teljesen eltérő karakterekben találta meg legjobb barátait a Forma-1-ben.
És ha már teljesen eltérő karakterek: annak idején, 1976-ban ő fedezte fel Gilles Villeneuve-öt is egy Formula Atlantic-versenyen. Ha már a kanadai irgalmatlanul elverte őt, Hunt megszervezte neki élete első F1-es versenyét, és az 1977-es Brit Nagydíjra beprotezsálta őt a McLarenhez, ahol akkor ő is versenyzett. James Hunt immár 24 éve nincs közöttünk. 1976 világbajnoka ma lenne 70 éves.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások