Jules Bianchi a 33. halottja a Forma-1 történetének

100%-os biztonság nem létezik. Annak ellenére, hogy manapság az autók már sokkal biztonságosabbak, a sisakok jobbak, ott a HANS – a nyak védelmére –, az egyéb védő zónák elöl, hátul és oldalt, még a pályákat is úgy alakítják ki, hogy a balesetek következményeinek súlyosságát enyhítsék. Azonban azzal senki sem számolt, hogy egy versenyautó összeütközhet egy traktorral…

Az elmúlt 20 év alatt több olyan súlyos baleset után is sértetlenül szálltak ki a pilóták az autóból, hogy már szinte megbizonyosodhattunk róla, hogy haláleset csak sok nagyon szerencsétlen eseménysorozat következményeként történhet. Ez ellen pedig sajnos nem lehet védekezni.

Jules Bianchi suzukai balesetét nem lehetett túlélni. A 25 éves francia 140 km/órával nagyjából 30 fokos szögben nekicsapódott a daru hátuljának. Az ütközés olyan nagy volt, hogy a Marussia bal oldala szinte teljesen szétroncsolódott. Az ütközés után 5 méterrel az autó megállt. A nyakvédő – melynek feladata, hogy védje a pilóta fejét ütközéskor – a motortérbe nyomódott.

A pilóta fülében elhelyezett szenzorok szerint a baleset 92G-s volt. Bianchi tehát súlyos fejsérülést szenvedett. Az orvosok több műtét során megpróbálták elállítani a vérzést, de az gyorsan világossá vált, hogy kilátástalan harcot vívnak. A baleset után 9 hónappal, 2015. július 17-én Jules Bianchi örök nyugalomra tért a nizzai kórházban.

//

1950 óta Bianchi a 33. áldozata a Forma-1-nek – tesztek, edzések és futamok… Azok a pilóták nincsenek benne ebben a statisztikában, akik más kategóriában vagy közlekedési balesetben vesztették életüket. Például Jim Clark, aki 1968-ban egy Forma-2-es versenyen tért örök nyugalomra Hockenheimben vagy Alberto Ascari, aki 1955-ben egy privát teszten ment neki egy fának egy sportautóval Monzában.

A szomorú lista kezdete 1954-re nyúlik vissza. Az 1960-as és 1970-es években a királykategória sok versenyző, néző és pályamunkás életét követelte, ami rávilágított arra, hogy a Forma-1-ben igenis hangsúlyt kell fektetni a biztonságra. Ennek szerencsére meg is lett az eredménye. 21 évig azt hittük, hogy a Forma-1 többé már nem veszélyes…

//

1994-ben a Forma-1-es autók már szénszálból készültek. A biztonsági szabványokat is jelentősen szigorították. Nyolc évig minden jól is ment. Majd jött a végzetes San Marinói Nagydíj Imolában. Az edzésen Roland Ratzenberger repült ki a pályáról az első szárny törése miatt, a Tosa kanyar előtt 257 km/órával a falban landolva. Az osztrákot azonnal kórházba szállították, azonban egy órával később megerősítették a halálhírét.

Egy nappal később megtörtént az elképzelhetetlen. Ayrton Senna, a Forma-1 máig egyik legjobb versenyzője, belement a falba a Tamburello kanyarban. A mai napig nem lehet tudni, hogy a törött kormányoszlop vagy a túl mélyen fekvő Williams  padlólemeze okozta-e a tragédiát. A 214 km/órás becsapódáskor Senna fejét eltalálta az autó jobb első kereke. A brazil sírjához azóta is milliók látogatnak el évente.

Az FIA tanult az imolai katasztrófából. Max Mosley, az irányító testület elnöke példátlan kampányt indított a biztonságért. Megérte. 20 évig a halálnak esélye sem volt a Forma-1-ben. A 2014-es Japán Nagydíjig.

//