Le Mans első királya: Jacky Ickx

A Forma-1-ben "csak" (mit meg nem tenne a versenyzők kilencven százaléka egy ilyen "csak"-ért...) két vb-második hely és nyolc futamgyőzelem jutott neki, az autósport más területein viszont Jacky Ickx nagyon is kiteljesítette karrierjét.

Most a születésnapos belga csodálatos pályafutását idézzük fel, az újévkor született versenyző ugyanis nagyjából mindenhol sikeres volt, ahol elindult.

A kezdetek

Pedig a fiatal Jacques Bernard Ickx eleinte nem is akart versenyezni! Sokáig egyszerűen nem vonzotta a közeg, ahová sportújságíró édesapja, az idősebb Jacques magával vitte őt az ötvenes években. Aztán minden megváltozott, amikor az apuka vett a kis Jackynak egy 50 köbcentiméteres motort. Innentől végleg megszállta őt a sebességmámor, és eleinte motorokkal, majd túraautókkal versenyzett.

Hogy mennyire nem volt ügyetlen, azt jól mutatja a tény, hogy 1965-ben belga bajnok lett, 1966-ban pedig megnyerte az igen nagy presztízsű spái 24 órás versenyt.

Forma-1 és túraautózás, párhuzamosan

1966-ban, egy F2-es szabályrendszernek megfelelő autóval Ken Tyrrell és csapata, a Tyrrell Racing benevezte őt az azévi Német Nagydíjra. Első futama kimondottan szerencsétlenül alakult, ugyanis rögtön az első körben összeütközött John Taylorral és kiesett, ráadásul a baleset következtében riválisa az ott szerzett égési sérülések miatt életét vesztette.

1967-ben ismét a Német Nagydíjon vett részt először, ez volt második F1-es futama, és megint egy gyengébb, Formula-2-es autót bízott rá Tyrrell. Ez azonban a legkevésbé sem zavarta Ickxet: már az időmérőn is harmadik volt az F2-es géppel (mindössze olyan korszakos egyéniségek előzték meg őt, mint a zseniális Jim Clark vagy az év végén vb-címet szerző Denny Hulme), de a szabályok miatt a külön kategóriát képező autóval Ickx a mezőny végéről volt kénytelen indulni. Ezt is leküzdötte, és 4 kör alatt nem kevesebb, mint tizenkét autót előzött meg, és már az ötödik helyen haladt. A harmadik megpróbáltatás, egy eltört első felfüggesztés a tizenkettedik körben már erősebbnek bizonyult az akaraterejénél és a képességeinél, így végül második F1-es versenyét is feladni kényszerült.

A szezont már a Coopernél fejezte be, ahol harmadik futamán végre-valahára megszerezte első pontját is egy monzai hatodik helynek köszönhetően. Az Amerikai Nagydíjon is a Cooper színeiben indult, de azt a versenyt is feladni kényszerült, így 1967 végére négy futamából három kiesés állt a neve mellett.

Mindkét évben elindult emellett Le Mans-ban is, azonban a huszonnégy órás versenyeken még nem ez a két év volt legsikeresebb időszaka.

A Ferrari és az első Le Mans-i sikerek

Első ferraris szezonjában a Francia Nagydíjon

1968-ban kezdődött karrierje legsikeresebb időszaka az F1-ben. Ekkor szerződtette le őt a Ferrari, és rögtön első vörösben töltött szezonjában megszerezte első győzelmét is Franciaországban. Első ferraris szezonjában negyedik lett.

1969-ben még tovább emelte a szintet, minden tekintetben. Ebben a szezonban már két futamgyőzelmet tudott felmutatni (Németország, Kanada), és év végén a világbajnoki tabellán is feljebb tudott lépni, egészen az ezüstéremig. A világbajnoki címre Jackie Stewarttal szemben mondjuk nem volt reális esélye, de egyedik szezonjában ez is kiváló eredmény volt. 1970-ben erre még egy lapáttal rá tudott tenni, mert eggyel több győzelmet szerzett (Ausztria, Kanada, Mexikó), hárommal több pont állt a neve mellett (a 37-hez képest ezúttal negyven), azonban világbajnoki címet ezután sem tudott szerezni, mert Jochen Rindt annak ellenére, hogy Monzában életét vesztette, posztumusz is megszerezte a világbajnoki címet.

Ickx viszont Le Mans-ban kárpótolta magát. ugyanis 1969-ben megszerezte első győzelmét a legendás megbízhatósági versenyen. Ez pedig még csak a kezdet volt, legalábbis a sportautózásban. Az F1-ben már sosem tudott olyan magasságokba kerülni, mint az előbb említett két szezonban, mert bár még 1971-ben és 1972-ben is a Ferrari versenyzője volt, ezekben a szezonokban már csak egy-egy győzelmet szerzett, és a vb-tabellán is meg kellett elégednie mindkét évben a negyedik hellyel.

1970-ben az Olasz Nagydíjon a mezőny elején

Amikor már a sportautózásra helyeződött a hangsúly

Jacky Ickx 1978-as autója, a Porsche 935, amellyel másodikként végzett a versenyen. A kép egy kiállításon készült.

1973-tól Ickx egy óriási vándorútba kezdett a Forma-1-ben. Ezt az évet például még a Ferrarinál kezdte, majd megfordult (egy verseny erejéig) a McLarennél, végül a szezont a Frank Williams Racing Carsnál, a ma a Williamst (inkább már csak képletesen) irányító tolószékes csapatfőnök első istállójánál fejezte be.

Versenyzett a Lotusnál (és egy kicsit vissza is kapott a sikerek ízéből néhány dobogós helyezés formájában), később beugrott az Ensignhez, a Wolf-Williamshez és a Ligierhez, majd 1979 végén befejezte Forma-1-es karrierjét.

Ezzel az utolsó F1-es időszakal párhuzamosan viszont egyre komolyabb eredményeket ért el kedvenc felségterületén, Le Mans-ban, 1975-ben, '76-ban és '77-ben például sorozatban háromszor nyerni tudott, 1978-ban pedig nem hiányzott sok a negyedik sikerhez sem kellett sok, akkor második lett.

1980-tól egy újabb erős sorozatot kezdett meg a huszonnégy óráson, elsőre második lett, 1981-ben 1982-ben ő és aktuális csapattársa, Derek Bell végzett az élen, 1982-ben pedig ismét másodikként zárt.

Dakar

A Le Mans-ozással párhuzamosan Jacky Ickx megtalálta a harmadik szenvedélyét is, a Dakar-rali képében. 1981 és 1992 között folyamatosan részt vett a sivatagi túrán. Első nekifutásra még kiesett, de azután folyamatosan az élmenők között hajtott.

1983-ban itt is megszerezte a győzelmet is, 1986-ban és 1989-ben pedig egy második hellyel gazdagodott amúgy sem szegény vitrinje.