Hogyan tűnt idiótának Michael Schumacher mellett a Top Gear Stigje?

„Nagy-Britannia legkevésbé sikeres nagydíjversenyzője." 

Ezzel a szalagcímmel ismerkedhettek meg a Car magazin olvasói Perry McCarthyval, amely cím egy kétoldalas cikk jobb oldalán 40-es betűmérettel írt szöveggel jelent meg. A szemközti oldalon, egy egyedülállóan „route one" művészeti rendezésben McCarthy-t a szokásos ruházatában - a bukósisakot leszámítva - fotózták le egy létra tövében, a nyakát felfelé fordítva, hogy szemügyre vegye a kilátást, miközben a létra eltűnik az oldal tetején. 

Az oldalt meg kellett fordítani, hogy egy portréfotót láthassunk magáról a versenyzőről. Ez talán a későbbi karrierjének előjele volt, mint "The Stig", a Top Gear anonim autóversenyzője a tévében. 

Az interjú, amelyet a néhai, nagyszerű Russell Bulgin készített, tipikusan szórakoztató módon, egy olyan versenyző ironikus, de rokonszenves portréját mutatta be, aki végül, sok-sok bukdácsolás és ajtókon való kopogtatás után, megkapta a nagy áttörést az F1-ben - bár egy teljesen borzalmas csapatnál, az Andrea Modánál. Valójában éppen akkor, amikor a Car szeptemberi száma a boltokba került, McCarthy éppen az utolsó nagydíjhétvégéjén vett részt. 

Perry McCarthy, Andrea Moda S921 Judd

Fotó: Sutton Images

De még mindig volt egy halvány fénysugár. Perrynek voltak barátai. Rengeteg. A potenciális támogatóknak tetszett a „meg tudom csinálni" hozzáállása, és el tudtak tekinteni az önéletrajzában szereplő kevés győzelemtől. Bulgin egyike volt ezeknek, amikor korábban a Motor magazin sportszerkesztőjeként dolgozott. 

„Nem azért támogattam McCarthyt, mert úgy gondoltam, hogy látványosan tehetséges, és ő a következő Ayrton Senna" - írta. „Azért segítettem Perrynek, mert ő volt az egyetlen versenyző, aki valaha is felhívott, hogy kérdezzen". 

Michael Schumacher abban az évben szerezte meg első nagydíjgyőzelmét Spában. A hírek sorrendjében lejjebb volt a nevetséges Andrea Moda csapat széles körben megjósolt bukása, miután a csapat tulajdonosát, Andrea Sassettit letartóztatták csalás vádjával.

Amikor először megismerkedett a teljesen fekete S291-es autóval, McCarthy azt mondta, hogy csak egy sor sárgaréz fogantyú hiányzik, hogy úgy nézzen ki, mint egy koporsó; amikor egy elhajló kormányrúd miatt a falnak csapódott a Raidillonnál az edzésen, majdnem teljesítette ezt a funkciót. 

Ez volt az a szezon, amikor a Williams és Nigel Mansell az aktív felfüggesztésű FW14B-vel a mezőny többi tagját elpusztította. A Benetton 1992 folyamán saját rendszerét tesztelte, de nehezen tudta megoldani azt a problémát, hogy a levegő szennyezte a hidraulikafolyadékot, ami miatt az autó nem megfelelően viselkedett. 

Ahelyett, hogy Schumachert beültették volna a reaktív autóba, mielőtt az kiforrott lett volna, és esetleg az egész ötletet elvetették volna, a Benetton Alessandro Zanardi tesztpilótát bízta meg a fejlesztési munka nagy részének elvégzésével. Amikor Zanardi megbetegedett, és nem tudott részt venni a silverstone-i teszten, Gordon Message csapatfőnöknek az utolsó pillanatban kellett egy megfelelően merész pótlást találnia. 

A Benetton bevezette a reaktív felfüggesztést a B193-asban.

Fotó: Motorsport Images

McCarthy kapta a hívást, és másnap meg is érkezett. Ahogy azt az F1 Beyond The Grid podcast egyik nemrég megjelent epizódjában elmondta, Perry a tényleges F1-es tapasztalat hiányához képest - az Andrea Moda egész évben csak néhány kört teljesített - gyors volt, de elkövette azt a hibát, hogy Schumacherrel konzultált, hogy tanácsot kérjen, hogyan lehetne gyorsabban menni. 

Nos - egyetlen autóversenyző sem adja ki szívesen a nehezen megszerzett titkait a tempójáról, nem igaz?

„Megkérdeztem Michaeltől - mondta McCarthy -, 'Hogyan mész végig a körön? Ő pedig végigvezetett az egész pályán." 

Ahogy Perry mesélte, Schumacher nagyrészt semmi olyat nem említett, amit ne hallott volna már korábban. 

„Csak annyit mondtam: Igen. Igen. Igen, igen. Igen. Én is. Igen, én is. Igen, én is. Igen."

"De aztán Michael azt mondta: 'És a Bridge kanyart is simán beveszem'. Azt mondtam: 'Nem. Nem, nem, nem, nem. Egész idő alatt ezt próbáltam, de nem működik.' Michael mégis ragaszkodott hozzá: 'Azt a kanyart padlógázzal veszem'." 

Michael Schumacher

Photo by: Rainer W. Schlegelmilch / Motorsport Images

1991 és 1993 között a Bridge volt az, amit a bizonyos évjáratú rajongók „tökös" kanyarnak neveznének, amely alkalmas volt arra, hogy egy kalap alá vegyék a spái Eau Rouge-Raidillon komplexummal. A Silverstone-t birtokló BRDC legalább két évtizeden át küzdött azzal, hogy kezelni tudja a Woodcote kanyarban nagy tempóval érkező, a pozícióért küzdő autók természetes kimenetelét; az 1973-as Brit GP-n Jody Scheckter indított be egy nagy láncreakciót, ami miatt 11 induló nem látta meg a kockás zászlót. 

A kanyar sikkánná alakítása nem vált be, és egy másik, kissé feljebb lévő, csúnya kinézetű sikán építése 1987-ben szintén nem bizonyult optimálisnak. Ezt a sikánt Bridge-nek nevezték el, de az 1991-es nagyszabású átalakítás során a Luffield része lett, mivel a Bridge név egy új kanyarra, a rövid belső körbe vezető, padlógázas vagy nem padlógázas jobbkanyarra került át. 

Ironikus módon a Woodcote-probléma végleges megoldásával a Silvestone egy másik problémát is létrehozott. 

Az Abbey után ez a nagyrészt sík pálya egy enyhe emelkedőhöz ért, majd a híd alatt áthaladva, amely az új kanyar nevét adta, egy mélyedésbe torkollott. Nagyrészt vak bejáratú volt - és vak volt a kijáratnál is, mivel a pálya új vonalvezetése a vezető jobb oldalán lévő földsáncot ölelte. 

„Oda fogok jegyet venni, amikor majd jövök és megnézem" - mondta Martin Brundle a bemutatón, ahogy arról az Autosport lapjain beszámoltunk. 

Azok, akik megfogadták Brundle tanácsát, az abban az évben megrendezett Brit Nagydíjon jól jártak. Miután hírnevéhez méltóan megakadályozta Ayrton Senna körözési kísérleteit, Andrea de Cesaris felfüggesztési hibát szenvedett a Jordan 191-esén, és úgy érkezett meg a Bridge-re, hogy az autó már darabokban volt, miután a híd előtt közvetlenül a korlátnak ment. Satoru Nakajima és Alain Prost majdnem járulékos károkat szenvedett, amikor a vak kanyarítven át a helyszínre érkeztek. 

Andrea de Cesaris, Jordan 191

Fotó: Getty Images

1994-ben a Bridge-hez való közeledési sebességet csökkentették az Abbey-nél lévő sikánnal, de egy rövid ideig ez a kanyar az ügyesség és a bátorság fokmérője volt. 

„Nagyon megérintett" - mondta McCarthy. „Azt gondoltam: 'Ha ő meg tudja csinálni, én is meg tudom csinálni'. De belülről azt kiabáltam: 'Nem tudom megcsinálni!'. Megpróbáltam, de az autó túlságosan is sokat mozgott". 

Végül összeszedte a bátorságát, hogy a jobb lábát lenyomva tartsa a kanyarív fölött és a befordulási ponton. Aztán az ebből adódó kitörő túlkormányzottságot kellett elkapnia körülbelül 290 km/h sebességgel. 

„Majdnem összeszartam magam" - mondta. „A kezem gyorsabb volt, mint Bruce Lee-é egy kung-fu filmben." 

A boxba visszatérve Schumacher versenymérnöke, Pat Symonds elé állt, McCarthy az autóversenyző kifogáskönyvéből szemezgetett. 

„Azt mondtam: 'Pat, megnézhetnénk a guminyomást? Azt hiszem, valami nincs rendben.' Aztán visszajött, letérdelt az autó mellé, vigyorgott, és azt mondta: 'Szóval, barátom, úgy tűnik, volt egy kis pillanatod odakint, mi?'". 

McCarthy természetesen tagadott mindent, csak hogy aztán szembesítsék a dokumentumokkal. 

"Ez vicces - válaszolta Symonds -, mert a telemetria szerint 290 km/órás sebességgel haladsz a szemközti zárlaton...".

„Michael volt az. Ő mondta, hogy Bridge-et padlógázzal veszi - tehát én is ezt csináltam" - cáfolta McCarthy.  

Pat Symonds, versenymérnök Michael Schumacherrel, a Benetton B193B-vel.

Fotó: Sutton Images

Symonds csak kuncogott és magyarázott: „Michael tényleg bevállalja padlógázzal a Bridge-et - amikor kevés üzemanyaggal és időmérős gumikkal megy. Te használt versenygumikon és fél tankkal voltál kint!" 

McCarthy ekkor jött rá, hogy átverték. 

„Hogy szándékosan tette-e vagy sem, nem tudom. De felbosszantott. És teljesen idiótának tűntek. De így voltam beállítva: autóversenyzőként az ilyen dolgok hajtanak. Nem értettem, hogy lehetett ő ennyivel gyorsabb - de bíznom kellett volna magamban." 

McCarthy F1-es karrierje ezután, illetve egy későbbi Williams-teszt után kifulladt, de a későbbi világbajnokkal való találkozás gazdag anekdota-anyaggal látta el. És, mint azok, akik olvasták az emlékiratait, tudják, van még más is. 

„McCarthyval történnek dolgok" - írta Bulgin abban az 1992-es interjúban. „Valaki odafent nagyon jól szórakozik velem, azt mondja...". 

Eközben Hamilton a Ferrari akarata ellenére maradhat a csapatnál, míg egy meglepetésnév is bekerült a Cadillac jelöltjei közé.