Hill: Hiányzik a Forma-1-ből a Senna-Prost csata

A legendás brazil és francia versenyző öldöklő csatákat vívott egymással a Forma-1-ben. Senna és Prost sokszor nem tisztelte egymást, és valóban vérre mentek, mely nagyon is megszínesítette a kategóriát. Azokban az időkben a nézőszám is hatalmasat növekedett, köszönhetően a látványnak és a folyamatos adrenalinnak.

Manapság nem sok ilyen karakter versenyez a Forma-1-ben, valamint a szabályok nem teszik lehetővé azt, hogy a pilóták igazán keményen küzdjenek egymás ellen, mely természetesen sokat levesz az élvezetből. Ezt hiányolja a korábbi világbajnok is.

„Mondhatjuk azt, hogy manapság ugyanaz a komolyság megvan a Forma-1-ben?” – tette fel a kérdést Damon Hill a Guardian lapnak adott interjújában.

„Talán meg kellene kérdeznünk, hogy ezekben az időkben miért nincs annyi csodálat és tisztelet a sportban. Sok tehetséges és tapasztalt versenyzőnk van, de ezek a pilóták a média őrült világában élnek. Nem hiszem, hogy manapság lennének olyan karakterek, mint Senna, Lauda, vagy Hunt. Itt az élet-halál harcról van szó.”

Régen minden más volt, és sokak számára a veszély jelentette az igazi örömöt a volán mögött.

„Egy lenyűgöző dokumentumfilmet láttam Peter Revson-ról (az 1974-es Dél-Afrikai Nagydíj előtt halt meg). Akkoriban részben amiatt versenyeztek, mert a sport nagyon veszélyes volt. Azért beszélek most többes számban, mert nem vagyok biztos abban, hogy én szerettem volna a 70-es években versenyezni. Komor egy időszak volt az, de a kockázat adott valami pluszt, mely manapság nincs meg.”

1994 és 1996…

„Kényelmetlenül éreztem magam, amikor megnyertem a BBC Év Sportszemélyisége díjat 1994-ben és 1996-ban. Autóversenyzőként első akartam lenni, de nagyon valószínűtlen volt az, hogy sakkban tudtam volna tartani Ayrtont.”

Hill szerint ahhoz képest, hogy ő milyen idősen került be a Forma-1-be, egész jól helytállt.

„Suzukában nyernem kellett ahhoz, hogy harcban maradjak a címért. Akkor olyan szinten vezettem, mint azelőtt soha, és utána sem hajtottam úgy. A tapasztalat sokat számít, de nekem nem volt több. 31 éves voltam, amikor bekerültem a Forma-1-be. Nézzük meg csak Kimi Räikkönent és Jenson Buttont. Ők most 34 évesek és 2000-ben, valamint 2001-ben debütáltak. Elég jól mentem a korombeliek ellen, de ott volt Michael Schumacher nulla tapasztalattal és akkor 10 évvel öregebb voltam nála. Szóval talán nem voltam túl rossz.”

A tragédiákat mindig nehéz feldolgozni.

„Meg kell birkóznunk ezzel a kérdéssel. Max Mosley és Sid Watkins nagyon keményen dolgozott azon, hogy a biztonság jobb legyen. Édesapám idejében ez még rosszabb volt. 15 éves voltam, amikor az apám meghalt egy repülőgép szerencsétlenségben, de sok barátját vesztette el a pályán. Megtanultam az apámtól, hogy miként is kell megbirkózni a tragédiával. Az a bizonyos imolai hétvége, amikor Roland és Ayrton elment, azonban más volt. Sok volt bennünk a félelem és az izgalom.”

„Sokan nem akartak foglalkozni ezzel a kérdéssel, de Ayrton más volt. Ő mélyebben elmerült ebben a kérdésben. Mitikus alakja volt a saját életének. Ő például tudni akarta, hogy mi történt Rolanddal. Ezért is volt kivételes. Felelősségteljes volt. Tagadhatatlanul szenvedélyes volt és őszintén hiszem, hogy a világot egy jobb hellyé akarta tenni. Mélyen és könyörületesen dolgozott azon, hogy az embereknek segítsen.”

És mi a helyzet Schumacherrel?

„Michael sokkal hűvösebb volt a versenyzést illetően. Ő nem izzadt a szenvedélytől, mint Ayrton. Michael csapaton belül dolgozott és felhasználta az ott dolgozók tehetségét, addig Ayrton ugyanezt a Prost elleni csatákban élte meg. Ezek a csaták élénkítették őt.”

A német azonnal letette a névjegyét.

„Michael a versenyzői iskolából lépett át a Forma-1-be és befolyásolta Ayrton pályafutását.”