Hamilton: Nem ismerem azt a luxust, amikor elsőszámú vagyok

"Nem tudom." - válaszolta Hamilton a monzai paddock-ban, mikor arról kérdezték, hogy vajon a Mercedestől mikor kapja meg azt a támogatást, mint Vettel a Ferraritól - "Ilyenről még nem beszéltünk a csapattal. Ezen akkor sem gondolkodtam, amikor Monzába jöttem. A Forma-1-es karrierem során sosem ismertem azt a luxust, amikor elsőszámú lettem volna. Az egyetlen, amit egy csapattól mindig kértem, az az egyforma autó. Aztán versenyzőként én akarom megteremteni a különbséget, ami a sikerhez vezet. Imádom, amikor le kell győznöm az akadályokat, hogy elérjek egy célt. És ehhez hozzá tartozik a csapattársam legyőzése is. Ez a múltban bajnoki címekbe is került (2007-ben és 2016-ban). Azonban nekem így jobb."

Vajon a brit Monzában az oroszlán barlangjában érzi magát? "A Forma-1 első éveiben ez így volt. Azonban az utóbbi években a szurkolók meleg szívvel fogadtak. Csak mindig azt kérdezgetik, hogy mikor megyek a Ferrarihoz."

Autós újságírót keresünk a Motor1 hazai csapatába, dolgozz velünk!

És erre mi a válasz, miután Vettel három évre aláírt az olaszokkal? Lewis nevetve a következőt válaszolta: "Mindig csak annyit mondok, hogy köszönöm! Az igazság az, hogy egy kicsit világosabb, már ami a jövőt illeti. Azonban Vettel három éves szerződése számomra semmin sem változtat."

Hamilton természetesen nem tagadhatja, hogy Monza mennyire lenyűgözi: "Sajnos olyan pályákat, mint Monza, többé már nem építenek. Feláll a hátamon a szőr, amikor ide jövök. Már önmagában az a gondolat, hogy itt kik versenyeztek, és kik nyertek. Ha pedig Te magad a dobogó legtetején állsz, akkor az valami igazán különleges. Ezen felül a szurkolók is szenvedélyesek, és habár a Ferrariért szorítanak, a jó teljesítményt akkor is elismerik."

Spában Hamilton okosan kivédekezte Vettel támadásait, de mi lesz Monzában? "Ezen még nem gondolkodtam. Azonban természetesen igaz, hogy itt egy teljesen más pályán vagyunk, extrém hosszú egyenesekkel, és önmagában már az első kanyarig vezető út is szörnyen hosszú."

"Vagyis nem lesz egyszerűbb a feladatom." - mondta mosolyogva - "Ha még végig is gondoltam volna, hogy védekezek majd, akkor sem kötném az orrotokra. Ez arról szól, hogy megtaláljuk az ideális egyensúlyt, és jó rajtunk legyen. Minden más adja magát. Voltak olyan hétvégéim is itt, ahol tökéletes kvalifikációt teljesítettem. Azonban aztán a versenyen vesztettem."