Hakkinen szorít Schumachernek, régi barátjának: reménykedik a csodában

Hakkinen legújabb bejegyezése Spát érintette a McLaren oldalán, de a kétszeres bajnok előtte kitért Bianchi-ra, aki előtt a Magyar Nagydíjon tisztelegtek a versenyzők. A finn bajnok kifejtette, nem ismerte Bianchi-t, „de figyelemreméltó tehetséget” látott benne. Szerinte Bianchi nagyon gyors volt, és biztos benne, ha nincs a baleset, akkor egy „hosszú és sikeres karriert élvezhetett volna a Forma-1-ben”.

Együttérzéséről biztosította a családot és hozzátartozókat, majd felidézte azt a pillanatot, amikor a versenyzők megemlékeztek Bianchi-ról a 30. Magyar GP rajtja előtt. „Idén nem voltam Magyarországon, így tévén néztem a versenyt. Nagyon megérintett, amikor a versenyzők 15 perccel a rajt előtt körbegyűltek - rendkívül szívszaggatónak találtam azt a jelenetet, amikor Jules családja csatlakozott hozzájuk, kéz a kézben, hogy teljessé tegyék a kört, és ott álltak gyászos csendben közöttük. Biztosan nehéz volt a versenyzők számára, hogy a gyülekezésről egyenesen a várakozó versenyautóikhoz sétáljanak, de bátran és magabiztosan tették. Hiteles képviselői voltak a sportjuknak, mindegyikőjük.”

Majd következett a Belga GP, köztük a számára legemlékezetesebb, a 2000-es nagydíj. Hakkinen 1998-ban és 1999-ben nyert címeket, legfőbb riválisa Schumacher volt, a belga helyszínen is volt emlékezetes csatájuk. A hétszeres bajnok súlyos síbalesetet szenvedett 2013 decemberében, jelenleg svájci otthonában ápolják, régóta nem érkezett hír felőle.

„Kérem, bocsássanak meg, hogy mellékelek egy epilógust. Úgy érzem, így kell lennie, mert ez a blog nem lenne teljes úgy, hogy nem mondok most valamit Michaelről, hanem csak pusztán leírom az egyik Michael elleni csatám”- írta Hakkinen. „Mindnyájan tudjuk, hogy volt egy súlyos síbalesete 2013. december 29-én, fejsérülést szenvedett, és azóta orvosi ellátás alatt áll. Nem kérdezősködök afelől, hogy részleteket tudjak az állapotáról, de örömmel láttam a videót pár hónapja, amikor a menedzsere, Sabine Kehm azt mondta az állapotáról, hogy lassan javul.”

„Remélem, és imádkozok érte, hogy ezek a bíztató jelek továbbra is megvannak. Nem, sosem fog újra versenyezni; nem, talán sosem fog újra sétálni; lehet, sosem fog újra beszélni; tisztában vagyok ezekkel. De másrészt azt is el kell mondani, hátha fog. Olykor történnek csodák, és mélységesen remélem, hogy hamarosan Michael esetében is csoda történik.”

„Harcolj, öreg barátom.”