Magnussen: "Ha kell, meghalok az autóban..."

Ha azt mondjuk, Magnussen vezetési stílusa "ellentmondást nem tűrő", akkor még nagyon finoman fogalmazunk. Itt le merjük szögezni azt, hogy vannak olyanok, akik sokkal keményebb jelzőket használnának arra, amit a dán művel.

Tudja ezt magáról persze maga Magnussen is, és abból az interjúból, amit a Reuters készített vele a napokban, nagyon gyorsan kiderül, hogy a dánnak a hőskor Forma-1-e az etalon a történelemből, és úgy érzi, mentalitásával nem lógott volna ki abból a korszakból.

“Nem szeretem a kompromisszumokat." - szögezi le Magnussen rögtön a legelején, afféle versenyzői ars poeticaként. "Nem fogom visszafogni magam, mindent bele fogok adni. Ha kell, meghalok az autóban. Az életemet is kitenném a versenypályára. Amikor az ember felteszi a sisakot, és belekezd a vezetésbe, olyan, mintha nem is létezne más a világon a futamon vagy éppen az edzésen kívül. Szeretem a családomat és még nagyon sok más dolgot is, de amikor az autóban vagyok, semmi más nem számít a világon. Ez számomra a Forma-1 esszenciája."

Magnussen nagyon sok szempontból hasonlít a mezőny másik északi versenyzőjére, a néha hasonlóan faragatlan nyilatkozatairól ismert Kimi Räikkönenre - ahogy a "Jégember" is szívesebben versenyzett volna James Hunték korszakában (ezt többször megjegyezte), Magnussen is egy korábbi időszakért van oda a Forma-1-ből.

“Ha az álmaim megvalósulhatnának, a hatvanas években versenyeznék." - mondta a dán, valószínűleg szöges ellentétben a csapattárs, immár többszörös apuka, Romain Grosjean hozzáállásával. “Ha egy kívánságom lehetne, az az, hogy a harmincas évekbe szülessek, hogy az ötvenes-hatvanas években lehessek fiatal. Fáj a szívem, amikor látom az ő dolgaikat, annyira irigylem őket. Az egész annyira tiszta volt és egyszerűen izgalmas. Ha annak idején hajlandó voltál kockázatot vállalni, ez a különbséget jelenthette. Az nyert, aki a legkényelmesebben érezte magát a határon autózva. Manapság mindenki kényelmesen érzi magát, nincs meg a kockázat. Ha valaki akkor nyugodt és összeszedett tudott maradni, az sikeres tudott lenni, hiszen a halállal játszadoztak minden egyes futamon. Ez ma már nem tényező."

Lelkesedés

Miután apja, Jan is F1-es versenyző volt, Kevin Magnussen 2014-ben debütálhatott a száguldó cirkuszban, és rögtön első futamán másodikként ért célba az Ausztrál Nagydíjon, ez azóta is a McLaren legjobb eredménye. De hiába a jó eredmény, 2015-ben sehol nem jutott hely számára, viszont 2016 visszahozott gyakorlatilag minden elveszett reményt, amikor a Renault lecsapott rá. Aztán itt sem volt sokáig maradása...

Magnussen jelenlegi helyét 2017-ben találta meg az újonc amerikai istálló, a Haas versenyzőjeként, és rögtön első évében egy emlékezetes csetepaté résztvevője volt a Renault-nál őt váltó Nico Hülkenberggel együtt. A Magyar Nagydíjon Magnussen eltalálta a németet, mire Hülkenberg jókora iróniával fordult hozzá, és azt mondta: "na, itt van már megint a mezőny legsportszerűtlenebb versenyzője..." A dán válaszára talán azóta is emlékszik mindenki: "Nyald meg a golyóimat..."

Magnussennél ez az 'alapbeállítás' a hozzáállást illetően. "Keményen versenyzek. A mi helyzetünkben, középcsapatként semmi nem garantálja, hogy pontot szerzünk, ilyenkor pedig sokszor nincs semmilyen veszítenivalónk. Lehet, hogy büntetést kapsz, lehet, hogy leesik az első szárnyad, de egy tizenegyedik helynél nincs értelme óvatoskodni. Rá kell menni ezekre a lehetőségekre. Ha valaki a bajnoki címért harcol, az nyilván nem rövid távra tervez, ahhoz meg kell változtatnia az embernek a saját hozzáállását is. Ha én most bajnoki címért harcolnék, biztos, hogy nem látna tőlem senki hasonló megmozdulásokat."

Magnussen számára ez az első alkalom, hogy éppen aktuális csapatánál egy második szezont is megkezdhet, ennek megfelelően élvezi is a nyugalmat és a folytonosságot. "Ismét élvezem a versenyzést, nincs már rajtam a negatív nyomás. Nem érzem már magam annyira rosszul, mint ahogy volt ez például a McLarennél. Sokkal boldogabb vagyok, mikor kimegyek a pályára és versenyzek. Ismét várni tudom ezeket, mint annak idején, amikor kisgyerek voltam, és egy hétig nem tudtam rendesen aludni, ha jött valamilyen verseny. Korábban óriási energiával és elánnal mentem ki a pályára, ez most megint megvan. A Forma-1-ben még nem éreztem ezt eddig."