Grosjean bal kezén múlik, ott lesz-e Abu-Dhabiban

Miután szerda reggel kiengedték Bahreinben a kórházból, Romain Grosjean elmondta, arra koncentrál az elkövetkező napokban, hogy felépüljön a sérüléseiből és mindent megtegyen, ami segítheti a kezén lévő égési sérülések gyógyulását. Francia médiumoknak adott interjújában elárulta, a bedagadt bal kezén fog múlni, képes lesz-e vezetni:

„Ha a bal kezem nem működik jövő héten és nem tudok vele mindent megtenni, amit kell majd, nem fogok kockáztatni, de igyekszem annyit pihenni, amennyit lehet és az orvosok tanácsait követni, hogy begyógyuljon. Először is a duzzanatnak kell lemennie, mert most nagyon durva. Lehet, hogy az ütközés következtében a szalaggal a hüvelykujjamban van valami.”

Grosjean elmondta, testének bal oldala kapta a nagyobb ütést a Bahreini Nagydíj első körében elszenvedett balesetben: „Az egész bal oldalam kapott. A bal bokám megrándult, a bal térdemet bevertem és a bal vállamon, a fenekemen és az alkaromon is szép zúzódások vannak.”

„Szerintem a bal hüvelykujjam sem úszta meg. Nem elég, hogy ez a kezem jobban megégett, még a hüvelykem is kificamodott kicsit. Van benne erő és tudom mozgatni. Ökölbe tudom szorítani a kezemet, viszont a kisujjamat még nem tudom megérinteni vele. Egyrészt a gyulladás miatt, másrészt a kötés miatt.”

Grosjean azt is elmondta, hogy bokája az autóból való kiszállás közben rándult meg, cipője ugyanis beragadt a fékpedál mögé, és amikor kiugrott, le is esett: „Nem nagy dolog, jegelni kell. Már az elmúlt két nap alatt sokat fejlődött, jövő hétre már nem lesz sehol. A lábam miatt nem aggódom. A bal kezem az igazi kérdés. Pár évet még le kell vele élnem, szóval nem kéne rontani rajta.”

Grosjean elmondta, amint kijött a kórházból, felhívta feleségét, hogy elmondja neki, ahelyett, hogy hazautazna, elmegy még Abu-Dhabiba: „Ebéd előtt úgy tudtam sétálni, hogy a lábam nem fájt. Újabb apró lépés a jó irányba. A bal kezem nem néz ki jól. A fájdalom maga kezelhető, paracetamolt szedek rá.”

„Az első hívásom Marionnak (a feleségének) ment, még apámmal és a gyerekekkel volt, azt mondam neki: „Elmegyek Abu-Dhabiba. Sajnálom, de magam miatt muszáj.” Tudnom kell, hogy vissza tudok-e ülni az autóba, mit érzek majd, milyen lesz és hogy egyáltalán rávisz-e majd a lélek.”