GPS-adatok és végsebességek Barcelonából: a Ferrari 4 tizedre csökkentette a hátrányát?

Ha csak önmagában a köridőt vesszük alapul, akkor egyértelműen a Ferrari az első teszt „győztese”, hiszen négy napból hármat ők zártak az élen, minden alkalommal ultralágy abroncsokkal, míg Hülkenberg „elbitorolt” egy napot szuperlágy gumikkal – 3 tized hiányzott neki Vetteltől. Ezzel szemben a Mercedes futotta a maratoni távokat, ráadásul csak közepes köpenyeket használtak. Legjobb idejük 1:24.867, a W07 mindig nehéz volt, és hasonlóan a Mercedes-ügyfelekhez, nem tekerték fel a motort.

Ha közvetlen összehasonlítást végzünk a közepes abroncsokon, akkor mindössze 73 ezred Vettel hátránya Rosberggel szemben, köszönhetően 1:24.939-es idejének. „Megcsillant a remény a szezonra nézve? Lehetséges”- írja az auto motor und sport. „A csapatok fő elemzői kifejlesztettek egy szoftvert, hogy kizárják a bizonytalan tényezőket a teszteken. Ezek pedig: üzemanyagmennyiség, motorprogram, az ERS programja, a leszorítóerő szintje, gumitípus, gumiállapot, tesztprogram”- folytatják a cikkben.

A szoftver folyamatos finomításának köszönhetően egyre kisebb a hibalehetőség, a program pedig főként a GPS-adatokra támaszkodik. Ezzel minden autóról megállapítható, hogyan gyorsít, fékez, és viselkedik a kanyarokban. Így ki lehet kalkulálni, milyen nehéz a kocsi, de az aerobeállítást és a motorprogramot is. Az abroncsokra vonatkozó adatokat pedig a Pirelli biztosítja.

Az AMUS egy csapatnál is utánajárt annak, hogy milyen konzekvenciát lehet levonni a teszten látottakból, és arra jutottak, hogy a Ferrari 4 tizedre csökkentette a hátrányát. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Mercedes nagy csomagja jövő héten érkezik, igaz, a Ferrari is tartogat még ezt-azt, szóval a második teszten kezdik el „pimpelni” a kocsikat. „Ha a Ferrari elég időre teszt szert, akkor szoros csörte lehet a szezon elején a Mercedes és a Ferrari között” – hangzik el az összegzés.

A Ferrarinál a megtett táv ad okot némi aggodalomra: Vettel és Räikkönen csak 1643 kilométert pakolt a kocsiba, nagyjából a felét annak, amit a Mercedes. A Ferrari nem sokat árul el az okokról, hivatalosan az üzemanyagrendszerrel voltak gondok. A sebességek alapján az is megállapítható, hogy a Ferrari V6-osára továbbra is ráférne egy kis lóerőkúra. Itt nem is a 331.2 km/órás csúcssebesség a mérvadó, ami 8.4 km/órára van Rosberg legjobbjától ( 339.6 km/óra). A gyári Renault 332.3 km/órát futott, a McLaren-Honda 324.3 km/órával a sor végén.

A szakértők szerint önmagában a végsebesség nem árul el sokat a motorteljesítményről. A döntő tényező az a sebességkülönbség, ami a célegyenes és a csúcssebesség mérésére szolgáló pont között adódik, ez a szakasz 400 méter hosszú. Itt már nincs akkora hatással az a sebesség, amivel kijönnek az utolsó kanyarból az autók, és megmutatja, van-e még erő a motorban padlógáznál, és mennyi (elektromos) erőt ad még az MGU-H és MGU-K. Természetesen a légellenállás szerepet játszik, de a Ferrari és a Mercedes esetében azt kell alapul venni, hogy a leszorítóerő tekintetében közel azonos a helyzet. Az SF16-H és a W07 is visszafogott beállítást szokott kapni, ellentétben a mindig agresszív Red Bull-lal.

Jöhetnek a sebességeltérések a már említett, 400 méter hosszú szakaszon. A Mercedes meglehetősen kiegyensúlyozott volt ezen a téren a négy nap alatt: 50,6 km/óra (hétfő), 53,2 km/óra (kedd), 52,6 km/óra (szerda) és 49,3 km/óra (csütörtök). Ez azonos motorbeállításról árulkodik, egyben arról is, hogy nem végeztek el nagy változtatásokat az autó beállításában.

A Ferrarinál csak kis mértékben nőtt a tempó: 42,4 km/óra (hétfő), 42,8 km/óra (kedd) és 42,8 km/óra (csütörtök). Az egyetlen kiugró adat szerda, amikor 47 km/órás ugrás volt. Ez még mindig 6.2 km/órával marad el a Mercedes legjobb adatától.

Az első és második szektorban mért adatokat csak óvatosan szabad kezelni, mert itt nagy szerepet játszik az épp alkalmazott abroncskeverék és a leszorítóerő. Az 1-es szektor a hosszú és elnyújtott 3-as kanyar kijáratánál van. A 2-es szektor röviddel a hátsó egyenes fékpontja előtt. A Force India pilótái vélhetően gyakran elfékezték magukat, mivel mind a négy napon az első helyen voltak, igen nagy előnnyel.

Reálisabb az a csúcssebesség, amit ebben a hátsó egyenesben mértek. A Ferrari az élen 275.5 km/órával, a második a Red Bull 274.8 km/órával, a McLaren mögöttük 274.1 km/órával. Az 1-es mérőponton mutatott sebesség arról árulkodik, milyen gyorsan jönnek ki az autók a 3-as kanyarból – de itt is közrejátszik az éppen használt gumi. A szuperlágy és az ultralágy kellő tapadást nyújt a kör korai szakaszán, ellentétben mondjuk a közepessel. Így nem is meglepő, hogy a Force India (284.9 km/óra), a Ferrari (283.4 km/óra), és a Red Bull (281.9 km/óra) van az élen, melyek a leglágyabb Pirellikkel voltak úton.

A táblázatban minden adat megtalálható, leszámítva a Toro Rossót, ahol gond lehetett az adatátvitellel, ezért nincs adat a végsebességről a szektorokban. Az egyes szektorok határai ugyanúgy vannak kijelölve, mint a nagydíj alatt.