Fisico, a Forma-1 egyik utolsó olasz mohikánja

Alberto Ascari 1952-es és 1953-as világbajnoki címe óta minden olasz versenyző azzal a (most már több, mint fél évszázados) teherrel vág neki a Forma-1-nek, hogy a legendás versenyző (és az F1 legelső világbajnoka, Giuseppe Farina) sikereit megismételje, legalább egy világbajnoki cím összejöjjön neki. Talán túlzóak voltak az elvárások, talán néhányan megugorhatták volna a lécet, mindenesetre egyetlen olasz sem ünnepelhetett világbajnoki címet, nem hogy kettőt, egyet sem.

"Legfeljebb" (mit meg nem adna egy ilyen "csak"-ért a Forma-1-es versenyzők nyolcvan százaléka...) futamgyőzelmek jutottak a talján versenyzők. Pedig nagyon sokan megpróbálták, hogy a csúcsra érjenek, csak olasz futamgyőztesből van tizenöt. A két világbajnokon, Farinán és Ascarin kívül olyan versenyzők tudnak legalább egy futamgyőzelmet felmutatni, mint (a teljesség igénye nélkül)Riccardo Patrese, Michele Alboreto, Elio de Angelis, Alessandro Nannini vagy éppen Jarno Trulli. Egyik sem tudott megfelelni a néha kissé hálátlan, néha túlzó elvárásokat támasztó, de kétségkívül hihetetlenül fanatikus tifosi, na meg a hasonló jelzőkkel illethető olasz sportsajtó elvárásainak.

Kerülőút

Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik Giancarlo Fisichella is, aki messziről futott neki egyáltalán a futamgyőzelmeknek is. A kötelező gokartos karrier megvolt, olasz bajnoki címet szerzett, 1988-ban pedig majdnem gokartvilágbajnok lett. 1989-ben Eb-második, vb-negyedik és interkontinentális győztes lett. Később sem 1990-ben, sem 1991-ben nem tudott sem Európa-, sem világbajnok lenni gokartban, így 1992-ben úgy döntött, itt az ideje a formaautókra váltásnak. 1992 és 1994 között az olasz F3-as bajnokságban versenyzett, ahol utolsó évében, folyamatos fejlődés végén bajnoki címet szerzett.

1995-ben viszont némileg meglepő módon túraautózásra váltott, ebben a szezonban párhuzamosan versenyzett az ITCC-ben és a DTM-ben. Előbbiben tizedik, utóbbiban tizenötödik lett, legjobb eredménye pedig egy második hely volt Mugellóban. 1996-ban ugyanez volt Fisico programja, ekkor az egyesülő ITCC-s és DTM-es vegyes bajnokságban már hatodik tudott lenni úgy, hogy több alkalommal is összejött neki a dobogó.

Az első lépések a Forma-1-ben

1996-ban aztán visszatért a klasszikus formaautós karrierhez, amelynek felért a csúcsára, illetve meg tudta tenni az első lépéseket. Első (fél)szezonját a Minardinál futotta, ám a kiscsapatnál nem termett neki sok babér, 1997-ben pedig tovább is állt a Jordanhez. Eddie Jordan éppen csúcson lévő istállójánál aztán lényegesen jobban ment neki, Kanadában és Belgiumban dobogóra is tudott állni, végül nyolcadik lett első teljes szezonja végén.

1998-tól négy évet töltött a Benettonnál, ahol még mindig nem tudta hozzátenni azt az utolsó néhány százalékot a teljesítményéhez, ami a futamgyőzelemhez kellett volna: a mérlege a Benettonnál hét dobogós helyezés és egy pole-pozíció volt.

Az első siker

Első futamgyőzelmét kalandos úton szerezte meg

2002-ben visszatért a Jordanhez, de az itt töltött időszakából nem elsősorban az első szezonjára emlékeznek, érthető módon: mindössze hét pontot szerzett, és tizenegyedik lett év végén. 2003-ban viszont azon az őrült Brazil Nagydíjon egy kis félreértés után (először Kimi Räikkönent hirdették ki győztesnek) megszerezte első futamgyőzelmét. Igaz, ezen kívül pontot is mindössze csak egyszer szerzett, és ebben az évben sem fért be év végén a top 10-be, de a szerencsés siker bizonyára sok mindenért kárpótolta őt.

2004-ben egy felejthető évet töltött a Saubernél (viszonylag rendszeres pontszerzés, de csak tizenegyedik hely), majd 2005-re Flavio Briatore visszahívta őt a Benettonból gyári csapattá szerveződő Renault-hoz.

A legsikeresebb évek 

Legsikeresebb éveit a Renault-nál töltötte, de sosem tudott kilépni Fernando Alonso árnyékából

Ahhoz a Renault-hoz, amelynél az olasz versenyző karrierje legszebb (és legeredményesebb) időszakát töltötte.

2005-ben rögtön első versenyén a pole-ból indulhatott, és végül nyerni is tudott. Végül azonban nem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani (egyes összeesküvés-elméletek szerint az Alonsót preferáló Briatore nem is hagyta...), emiatt pedig csak ötödik lett év végén. Alonso világbajnok.

A spanyol árnyékából 2006-ban sem tudott kilépni, ismét csak egy győzelem jutott neki (Malajzia), cserébe viszont megszerezte legjobb összetettbeli helyezését és negyedik lett. Ezzel egy baj volt: Alonso másodszor is világbajnok lett.

A Forma-1-es kaland vége

A ferraris kalandot olaszként egyszerűen nem lehetett nem bevállalni

Utolsó három Forma-1-es szezonjából egyet a lefelé tendáló Renault-nál töltött (huszonegy pont, nyolcadik hely), másfelet az építkező Force Indiánál (egyetlen pontszerzés, igaz, egy második hely formájában a 2009-es Belga Nagydíjon), felet pedig a Ferrarinál.

A Ferrari egy sajnálatos eset miatt (Massa majdnem halálos fejsérülése) olyan esélyt adott Fisichellának, amivel nem tudott nem élni: olasz versenyző egy olasz autóban. Nagy kár, hogy nem jött be neki a váltás: egyetlen pontot sem tudott szerezni a szintén nem a legszebb éveit élő Ferrarinál, 2009 végén pedig abbahagyta az aktív versenyzést a Forma-1-ben.

Endurance

A Ferrarival kétszeres kategóriagyőztes Le Mans-ban

F1-ből való távozása után is maradt a Ferrari kötelékében. Egyrészt 2012-ig a csapat tesztpilótájaként tevékenykedett, ezen kívül pedig a Ferrari endurance-programjában is részt vett, és nem is ment neki rosszul a hosszútávú versenyeken: eddigi hét Le Mans-i 24 órásán például csak egyszer végzett a top 5-ön kívül kategóriájában, a GTE Próban, kétszer pedig csapattársaival egyenesen meg is nyerte kategóriája küzdelmeit.

Fisico nagy focista, rendszeres csapattag a pilótaválogatott meccsein