Spanyolország egy győzelemre a történelemtől a Forma-1-ben

Sokáig a Forma-1 brit és olasz felségterületnek számított. A hetvenes években aztán az olaszok szép lassan elmaradoztak a dobogó tetejéről, és csak egyszer-egyszer kerültek már oda, helyettük viszont új nemzetként feltűntek a brazilok és nagyobb lendületre kapcsoltak a franciák.

A kilencvenes évektől egy bizonyos Michael Schumacher révén Németország is felkerült érdemben a Forma-1 térképére, végül aztán egészen az örökranglista harmadik helyéig felkapaszkodott főleg neki és Sebastian Vettelnek köszönhetően (na meg persze ne felejtsük ki Nico Rosberget sem, 2016 világbajnokát, aki vb-évében és korábban is szorgosan gyűjtögette az első helyeket).

Hol volt ez idő alatt Spanyolország? Sehol. Illetve dehogynem, időről időre felbukkantak spanyol versenyzők a Forma-1-ben, de egyikük sem tudott igazán komoly eredményt elérni. 1951-ben például máris találunk egy spanyolt a mezőnyben Juan Jover néven, de egészen Fernando Alonsóig még dobogós helyezésből is csak egy jutott a hispánoknak, Alfonso de Portago az 1956-os Brit Nagydíjon végzett másodikként (Peter Collinsszal megosztva).

2001-ben aztán megérkezett a mezőnybe a fiatal Fernando Alonso. Első évét a Minardinál töltötte, és ekkor még nem úgy nézett ki, hogy pont ő lesz az, aki gyarapíthatja Spanyolország dobogós helyeinek, ne adj'Isten futamgyőzelmeinek számát. 2003-ra viszont Flavio Briatore hathatós segítségének köszönhetően az egyre inkább erőre kapó Renault-hoz került, és első renault-s évében rögtön megszerezte első futamgyőzelmét.

Bár Alonsóval párhuzamosan is voltak a Forma-1-ben spanyolok (Marc Gené, Pedro de la Rosa, Jaime Alguersuari, Roberto Merhi), közülük csak de la Rosa tudott dobogóra állni, még rövid mclarenes időszaka során 2006-ban. Fernando Alonso tehát Spanyolország egyszemélyes hadseregeként tevékenykedett. Ő még mindig az első számú spanyol autóversenyző, mellette viszont 2015-ben feltűnt a színen a ralivilágbajnok Carlos Sainz fia, az ifjabbik Carlos. Sainz Jr. a Toro Rossónál kezdte pályafutását, és bár nem indított kimondottan erősen, 2016-ban a lehetőségeihez képest nagyon erős szezont futott, és 2018-ban jó eséllyel pályázhat egy sokkal komolyabb ülésre valamelyik nagycsapatnál.

Fernando Alonso egyelőre harminckét futamgyőzelmet szerzett Spanyolországnak, ezzel pedig Spanyolország az örökranglista tizenegyedik helyén áll az Egyesült Államok mögött. A különbség viszont csak egy győzelem, ugyanis az USA neve mellett harminchárom áll, így Alonso vagy Sainz esetleges futamgyőzelme után Spanyolország holtversenyben máris a top 10-ben találná magát. Ha ez esetleg összejönne, a Juan Manuel Fangio révén kilencedik helyezett Argentína és Ausztrália sincs olyan messze, a két ország 38, illetve harminckilenc sikernél állt meg egyelőre. A két ország közül minden bizonnyal Argentínát lesz könnyebb befogni, ugyanis könnyen lehet, hogy Daniel Ricciardo 2017-ben (és később) szállít majd még jó néhány győzelmet az ausztráloknak.