„Frank megrémült, amikor először meglátott engem” – visszaemlékezés a kezdetekre a Williams 750. nagydíja alkalmából

Mindez pedig úgy vált lehetségessé, hogy egy hajót épített a surrey-i kikötőben, miközben a Lolának dolgozott az első F1-es korszaka során, de aztán kifogyott a pénzből. Hallotta, hogy Frank keres valakit, ezért úgy gondolta, hogy neki fog dolgozni hat hónapig, majd amikor elég pénzt szedett össze, akkor visszamegy, és befejezi a hajóját.

Az élete azonban egy teljesen másik irányba indult el. 36 év alatt felépített egy Forma–1-es csapatot, amely a sportág történetének egyik legsikeresebbje lett, hiszen kilenc konstruktőri és hét egyéni bajnoki cím, valamint 113 futamgyőzelem is ékeskedik a Williams neve mellett.

„Volt egy 40 fontos Renault R4-es furgonom, amely ecsettel volt lefestve. Frank mondta, hogy találkozzunk a Carlton Towernél, én tehát elmentem, miközben rezorcin gyantától bűzlöttem, amely egy nagyon erős fa ragasztó, és csak egy sima pólót és farmert viseltem. Bementem, és ott állt Frank egy Dougie Hayward-öltönyben. Szerintem eléggé megrémült, amikor meglátott engem.”

„Beszélgettünk egy kicsit, fél óránál nem volt hosszabb, aztán mondta, hogy hétfőn már kezdek is főtervezőként. Mindig is sokra tartottam Franket. Az energiája és a lelkesedése volt a két legkiemelkedőbb adottsága. Én pedig jó voltam a mérnöki oldalon, ezért is alkottunk olyan jó kombinációt” – emlékezett vissza Patrick Head az F1.com cikkében a monacói futam előtt.

„1976 végén azonban Franknek ajtót mutattak, amikor el kellett adnia a csapatot Walter Wolfnak. Én maradtam, mert én irányítottam a tesztcsapatot, és a dolgok elkezdtek beindulni ott számomra.”

Később azonban kapott egy telefonhívást, miközben éppen Dél-Afrikában, Kyalamiban tesztelt Jody Scheckterrel. Frank volt az. Volt egy ajánlata. „»Elindítom a saját csapatomat, komám, nem szeretnél csatlakozni hozzám?« Azt mondtam neki, hogy »Most nem tudok erre választ adni. Átgondolom a repülőn hazafelé, aztán felhívlak«.”

„Azt gondoltam, hogy ha váltani akarok, akkor jobb, ha még most megteszem, ezért elhatároztam magam. Megszereztük Patrick Neve-t pilótának, és ő hozott magával 100 ezer fontot, Frank is összerakott majdnem 100 ezret, szóval volt közel 200 ezer fontunk az első évünkre.”

„Ebből venni kellett egy autót, motorokat, embereket felvenni, szerezni egy gyárat, venni pár eszközt, szóval igazából mindent. Azt hiszem, hogy a 16 futamból 10-en vettünk részt egyetlen autóval, ami akkor még lehetséges volt, mert csak erre volt pénzünk. Manapság már nem lehetne úgy elindulni, mint ahogyan mi tettük.”

Így tehát megszületett a Williams Grand Prix Engineering, amely egy régi szőnyeggyárból kezdte meg működését. Frank volt felelős a pénzügyi oldalért és a csapat működéséért, Head pedig a tervezést és a pályán zajló dolgokat felügyelte. Együtt elég nagy tetteket vittek véghez, és gyorsan.

„A gyár ajtaját kinyitottuk, vagyis inkább leszedtük azt 1977. március 28-án. Az első futamunkat 1979-ben nyertük, az első bajnokságot pedig 1980-ban, három évvel indulásunkat követően. A világ persze akkor még nagyon más volt.”

„Elmehettél a Cosworth-höz, és a motorok egészen olcsóak voltak, nagyjából 7500 fontba kerültek darabonként. Max Mosley-nak (későbbi FIA-elnök) kb. 15 ezer fontot fizettünk egy Marchért, amelyhez volt váltó, és azzal mentünk el versenyezni. Azért vettünk egy pótváltót is, ha valami rosszul sülne el. 1978 előtt azonban egyértelművé vált, hogy saját autóra lesz szükségünk. Én tehát elkezdtem azon dolgozni.”

Head autója volt végül az, amellyel Alan Jones 1980-ban mindkét bajnoki címet megnyerte, a Williams pedig megmutatta, hogy komolyan kell velük számolni. Később aztán átvette a csapat irányítását is, amikor Frank balesetet szenvedett 1986-ban, az alakulat pedig konstruktőri bajnok lett, majd a következő szezonban ismét behúzták mindkét címet.

„Frank és én úgy alkottuk meg az istállót, hogy minden mehetett tovább a megszokott módon, amikor megtörtént a közúti balesete. Ettől függetlenül persze hiányzott nekünk az energikus hozzáállása és a lelkesedése. Akkoriban a Hondával dolgoztunk, és mivel Frank kórházban volt, én intéztem a dolgokat, és abban az évben 16-szor repültem Japánba.”

„Emellett elmentem az összes versenyre és tesztre is, szóval az idény végére már nagyon kimerültem. Nem az volt a legkönnyebb évek egyike, de megnyertük a csapatbajnokságot” – folytatta visszaemlékezését Patrick Head.

Amikor a Honda 1987 végén otthagyta őket, hogy a McLarenhez menjenek, mert Ayrton Sennával akartak dolgozni, a Williams elég rossz helyzetben találta magát. Head elmondta, hogy a japánok felajánlották nekik a folytatás lehetőségét, de nem fogadták el.

Nigel Mansell, Williams FW11B

Fotó készítője: Sutton Images

„Azt akarták, hogy tartsuk meg Nelson Piquet-t, és szabaduljunk meg Nigel Manselltől, kinek helyére ültessük Szatoru Nakadzsimát. Frank és én leültünk, és elgondolkoztunk rajta. Végül azonban ez olyan helyzetbe hozott volna minket, ahol csak második számúak lettünk volna a McLaren mögött. Esélytelen volt, hogy ezt elfogadjuk.”

Utána egy évet Judd-motorokkal versenyeztek végig, mielőtt a Renault-val egyesítették volna erejüket. A teljesítmény tekintetében ez egy igazán sikeres időszak volt, hiszen a csapat négy egyéni és öt bajnoki sikert könyvelhetett el, mielőtt a Renault kiszállt volna 1997 végén. Ugyanakkor sötét idő is volt ez, hiszen Senna 1994-ben életét veszítette Imolában, egy Williams volánjánál.

„Ugyan az a periódus sikeres volt a versenypályán, az az imolai nap mégis mindent más színben tűntetett fel számomra, amikor visszagondoltam rá” – mondta Head, aki négy évvel a tragikus események előtt leigazolta Adrian Newey-t, aki azóta a sport egyik legsikeresebb tervezőzsenijévé vált.

„Igazi pszichológiai gyötrelem volt ez nekem és Adriannek is. Mindkettőnknek voltak olyan periódusai, amikor megkérdőjeleztük, hogy folytatnunk kellene-e ezt az egészet.” A renault-s gyári támogatás megszünését követően több motorgyártó között cikáztak, de 2000-re aztán egyesítették erejüket a BMW-vel.

A következő hat évben pedig összesen tíz futamgyőzelmet arattak. Head elmondása szerint azonban a kapcsolatuk elkezdett romlani, amikor egyértelművé vált, hogy a németek saját gyári istállót akarnak indítani az F1-ben. Ennek hozományaként 2005 végén elváltak az útjaik a BMW-vel.

Presentation of the new HP livery on the Williams-BMW: Ralf Schumacher and Juan Pablo Montoya

Fotó készítője: Sutton Images

Az élet azóta elég nehézzé vált a Williams számára, hiszen a következő 14 idény során mindösszesen egyszer tudtak nyerni, még Pastor Maldonado révén a 2012-es Spanyol Nagydíjon. Head 2011 végén zárta le karrierjét, és bár 2019-ben egy rövid időre még visszatért tanácsadóként, most már a nyugdíjas éveit élvezi, és idejét megosztja Szardínia, valamint az Egyesült Királyság között.

Ugyan az utóbbi évek igazán kemények voltak a Williamshez, a dolgok most kezdenek megfordulni, mivel új tulajdonosok érkeztek a Dorilton Capital személyében, akik jelentős pénzeket pumpálnak a csapatba, és idén már meg is mutatták, hogy elmozdultak a mezőny legvégéről.

Miközben a szakember visszatekint a williamses idejére, és az általa is megalapított istálló az elképesztő, 750. nagydíjához közeledik, az emlékei túlnyomórészt pozitívak. „Csak jó dolgokat tudok mondani Frankről. Voltak rövidebb összetűzéseink, de mindig megoldottuk ezeket. Remekül kijöttünk egymással, és remek párost alkottunk.”

„A csapatnál töltött időnk során mindig igyekeztünk megtartani valamit az eredeti atmoszférából. Ha bárkinek is problémája volt, akkor nyugodtan besétálhatott Frank vagy az én irodámba. A csapatnál jó érzések uralkodtak, és szerintem remek kapcsolatokat alakítottunk ki az emberekkel.”

„Még sokukkal most is tartom a kapcsolatot, és örömmel tekintenek vissza a Williamsnél töltött idejükre, mint ahogyan én is. A lehető legjobbakat kívánom nekik a jövőre nézve” – zárta gondolatait a legendás grove-i csapat legendás társalapítója, Sir Patrick Head.

Képgalérián a McLaren retro festése Monacóból