Forma-1: nemzetközi, hatékony, versenyképes - de ez hogy lehet?!

szerző: Zajos Klára

A Forma-1-ben talán az az egyik lenyűgöző vonás, hogy maga a sport annyira nemzetközi. Többször is feltettem már magamban a kérdést, hogy vajon ennyire különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek hogyan tudnak hatékonyan együtt dolgozni. Annyira hatékonyan, hogy tizedmásodpercek töredékében is versenyre tudnak kelni egymással, úgy hogy akár nem is egyforma az anyanyelvük, a munkamoráljuk vagy a szokásrendszerük.

Hiába gondoljuk azt, hogy ez milyen kis apróság a Forma-1-en belül, szerintem egyáltalán nem az. Gondoljunk csak bele: egy kerékcsere kevesebb, mint 3 másodpercen belüli lebonyolítása kb. 15-20 ember összehangolt munkájának köszönhető! 15-20 EMBER! Természetesen mondhatjuk, hogy a csapatok több ezerszer is elpróbálják a tökéletes kerékcserét, de akkor is kivételes összehangoltságra van szükség a csapattagok között – beleértve a pilótát is – hogy ezek a rekordok nagydíjról nagydíjra megszülethessenek.

A kerékcsere nyilván csak egy láncszem a gépezetben, ugyanis egy Forma-1-es csapatban több százan dolgoznak, akiknek nagyon komolyan szót kell érteniük egymással. Hiába találkozik két mérnök, ha nem tudnak ráhangolódni a másikra, akkor kb. esélytelen, hogy a csapat tökéletes autót tervezzen.

Én mindig is hittem benne, hogy egy csapat annál jobb és annál versenyképesebb, minél szorosabb csapatmunka áll a háttérben, és a csapattagok minél jobban megértik egymást – ha úgy tetszik, "kitalálják egymás gondolatát".

Szerintem a Ferrari 2000-es évek eleji, a Red Bull 2010-2013-as időszak alatti, illetve a Mercedes jelenlegi sikerének is komoly részét képezi a tökéletes csapatmunka. Nem véletlen, hogy a csapatok mindig a lehető legjobb mérnököket akarják megszerezni a Forma-1-ben! Azonban ahogy mondani szokták, egy fecske nem csinál nyarat. Azaz ha például Adrian Newey-nak nem lett volna egy olyan csapata, akik hibátlanul a keze alá játszanak, akkor nem tudta volna megépíteni a Red Bull bajnoki autóit.

Ez azonban a másik oldalról ugyanígy érvényes: ha a jó mérnököket nem tartja össze egy vezetésre alkalmas főmérnök, akkor a csapat abszolút esélytelen.

//

És ilyenkor rettenetesen fontos, hogy a nemzetközi mérnökcsapat megtalálja a közös nevezőt – és ez olykor nem is olyan egyszerű… hiszen mindenki más kultúrából, más családi háttérrel, más anyanyelvvel, így más logikával, más tudással, stb. érkezik meg a csapathoz. Ezt a sok különbséget pedig bámulatosan ügyesen kell összehangolni – különböző területeken és szinteken.

Ez az egész ugyanúgy igaz a pilótákra is, hiszen beilleszkedni nekik sem egyszerű, és a szerelőcsapatukkal, mérnökükkel nekik is nagyon fontos, hogy megtalálják a közös hangot. Ott van példának Kimi Räikkönen, akit tavaly a mérnöke nem tudott olyan könnyen megérteni, és nem tudta, hogy a finn hogy szereti az autót.

A Ferrari egyébként is egy nagyon jó példa a csapat összehangolására, mert amit idén látunk a Scuderiánál, az igazán különleges – és ritka! Mindenki azt várta, hogy az olaszoknak legalább egy év kell hozzá, hogy összeérjenek, és csodák csodájára ez pár hónap alatt sikerült. A háttérben szerintem Maurizio Arrivabene keze lehet, aki kivételes tehetséggel rendelkezik, és így sikerült elérnie, hogy a Ferrarinál mindenki jól érzi magát, és tisztában van vele, hogy mennyire fontos része a csapatnak. Szép munka!

No de visszatérve az alapgondolathoz, és a Forma-1 nagy kérdéséhez: mennyire hihetetlen már, hogy emberek összegyűlnek a világ minden tájáról, majd építenek 20 autót, amik között csupán pár másodperc vagy néhány tized- sőt ezredmásodpercnyi különbség van! Olyan álomszerű… innen látszik, hogy a Forma-1-es csapatoktól nagyon is lenne mit tanulni! Mert kulturális káoszból nem könnyű ám csapategységet faragni, mégis a Forma-1 történelme során már sokaknak sikerült – a legjobbaknak, akiket sosem felejtünk majd el!