Forma-1
26 szept.
-
29 szept.
Ez az esemény véget ért
10 okt.
-
13 okt.
Ez az esemény véget ért
24 okt.
-
27 okt.
Ez az esemény véget ért
01 nov.
-
03 nov.
Ez az esemény véget ért
14 nov.
-
17 nov.
Ez az esemény véget ért
Teljes eredmény:

Forma-1-es közönségkedvencek, első rész: A 60-as, 70-es évek sztárjai

megosztás
hozzászólás
Forma-1-es közönségkedvencek, első rész: A 60-as, 70-es évek sztárjai
Szerző:
2016. dec. 23. 7:56

A Forma-1 legnépszerűbb figurái nem feltétlenül a legsikeresebbek is. Vannak olyanok, akiket a személyiségük, az őrültségük vagy valamilyen más, hóbortos szokásuk miatt imádunk, imádtunk. Most őket vesszük sorra.

Elsőnek a korai időszak, a hatvanas-hetvenes évek kerül terítékre. Van köztük amerikai, olasz, új-zélandi, angol és svéd, vannak köztük láncdohányosok olyanok, akik füstöltek, mint a gyárkémény, filmben megörökített versenyzők és az állattenyésztéstől az autóversenyzésig eljutó pilóta, de igazi nagyvilági figura, valamint ennek ellenpólusaként talpig úriember is. Érdekes személyiségek, akiket annak idején úgy imádtak, mint manapság a kissé bárdolatlan stílusú Kimi Räikkönent.

Most mindenki kaphat egy kis korízelítőt a hatvanas-hetvenes évek Forma-1-éből!

Dan Gurney, a pezsgőlocsoló

Dan Gurney, Brabham BT7 Climax
Ha a szurkolókon múlt volna, Dan Gurney még a Fehér Házba is beköltözik

Az All-American Racer, vagyis a szabad fordításban "teljesen amerikai versenyző" (amit érthetünk úgy is, hogy minden amerikai versenyzője) bár világbajnok sosem lett a Forma-1-ben, az egyik legnagyobb kaliberű amerikai autóversenyzőnek tartják, aki azért az F1-ben is letette a névjegyét. A Forma-1-ben nyert négy futamot és tizenkilencszer dobogóra állhatott (86 futamból), legjobb összetett helyezése két vb-negyedik hely volt 1961-ből és 1965-ből.

És hogy miért emlékszik rá mindenki a mai napig? Egyrészt mert sok más autós szakágban kiváló teljesítményt nyújtott (legyen szó az Indycar-versenyzésről, a NASCAR-ról vagy a sportautózásról), és mert egy ma is gyakori ünneplési forma az ő nevéhez fűződik (na jó, meg a hasonlóan legendás AJ Foytéhoz).

1967-ben, amikor megnyerte AJ Foyttal a Le Mans-i huszonnégy órás versenyt, a pódiumon egyszer csak elkezdtek pezsgőt locsolni. Hát innen ered ez az egész, két jenkitől. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a teljes arcot védő sisak használata, és idővel akkora népszerűségre tett szert, hogy 1964-ben még amerikai elnökké is akarták választatni!

Chris Amon, a nagyon szerencsétlen vidéki fiú

Chris Amon, Ferrari 312 leads Denny Hulme, Brabham BT24 Repco
Itt éppen Chris Amon vezet, de ezt a versenyt sem fejezte be az élen, ahogy egyetlen másikat sem...

Más időket éltünk a hatvanas években. Simán előfordulhatott, hogy valaki harminc felett debütált a sorozatban, a versenyzők kevésbé éltek élsportolónak megfelelő életet, adott esetben semmilyen sportolónak megfelelő életet sem.

Nos, ez utóbbi kettő volt igaz az új-zélandi Chris Amonra, aki 1963-ban mutatkozhatott be az F1-ben, tehát többé-kevésbé az amerikai Dan Gurney kortársának mondható. Ő az F1-ben töltött tizenhárom éve alatt már majdnem elérte a 100 rajtot, egészen pontosan 96 futamon tudott elindulni. Ezekből egyet sem tudott megnyerni, legjobb eredménye tizenegy dobogó és öt pole-pozíció volt.

De mint mondtuk, a népszerű F1-esekre nem mindig a sikereik miatt emlékszünk. Hanem Amon esetében például arra, hogy egy egyszerű állattenyésztő, birkatartó apa gyermekeként jutott el a sorozatba, sőt, 1967-től két és fél évig a mindenkori legnépszerűbb istállót, a Ferrarit kellett (volna) sikerre vezetnie. Ez félig-meddig sikerült csak neki, legjobb évében, 1967-ben ötödik lett az év végén. A Ferrarinál és a Marchnál töltötte igazán sikeres éveit, ennél a két csapatnál szerezte összes dobogós helyezését és pole-pozícióját.

Ő is kiváló sportautós volt, 1966-ban, egy évvel Gurney-ék előtt (és az egyetlen évben, amikor célbaért aktuális csapattársával) ő is megnyerte a Le Mans-i 24 órást, a másik, sokkal sikeresebb új-zélandival, Bruce McLarennel.

A Forma-1-ben olyan, kétes érdemeket szerzett, mint a legtöbb élen töltött kör futamgyőzelem nélkül, valamint sok (tényleg, rengeteg!) alkalommal esett ki saját hibáján kívül. Enzo Ferrari a kétszeres Jim Clarkkal azonos kvalitású versenyzőnek tartotta, az 1970-es, sajnálatos módon szezon közben elhunyt világbajnok Jochen Rindt pedig csak őt és Jackie Stewartot tartotta igazi riválisainak. Láncdohányosan is, ugyanis Amon egymás után szívta a szál cigarettákat. Akkoriban ez még bőven belefért.

Vittorio Brambilla, a Monzai Gorilla

Vittorio Brambilla
Vittorio Brambilla, a Monzai Gorilla

Brambilla már majdnem 37 éves volt, amikor 1974-ben bemutatkozhatott a Forma-1-ben a March színeiben - előtte motorozott leginkább, ha pedig nem, akkor testvére, Ernesto szerelője volt. Sokáig egy dolog miatt ismerték a paddockban: a brutális fizikai ereje miatt. Kézszorítása után sokak könnye kicsordult, még többek csontja ropogott. Mindezt általában egy baráti tasli követte, így engedte útjára általában azokat, akikkel összefutott. Kaptak egy kis lendületet. Merő jóindulatból.

Egyetlen futamot nyert, az 1975-ös Osztrák Nagydíjat. Sokkoló eredmény volt. Akárcsak az ünneplése: az esős futam leintése után irgalmatlanul összetörte autója elejét a levezető körön. Ez azonban a legkevésbé sem zavarta: fityegő első szárnnyal hajtott körbe a levezető körön, úgy integetett az osztrák közönségnek. Imádták. Annyira valószerűtlen győzelem volt, hogy nem lehetett nem örülni Brambilla győzelmének.

Ez volt egyébként egyetlen dobogós helyezése, valamint ugyancsak 1975-ben szerezte egyetlen pole-pozícióját is (Svédország, később kiesett) és leggyorsabb körét is (a győztes osztrák futamon).

Az összetört autó mellett még egy dolog bosszanthatta Brambillát: a versenyt még jóval a táv háromnegyedének megtétele előtt leintették, így a veterán olasz csak fél pontokat kapott sikeréért. De a győzelmet senki nem vehette el tőle. Összetört autóval és félpontokkal sem. 1980-ig még versenyzett az F1-ben, soha többet nem járt olyan magasságokban, mint 1975-ben, azon a mérhetetlenül groteszk osztrák hétvégén.

James Hunt, a playboy

James Hunt
Kell ehhez a képhez bármilyen kommentár...?

A Rush - Hajsza a győzelemért című filmmel halhatatlanná tett angolt senkinek sem kell mondani - a hetvenes évek igazi playboya, aki világéletében két végén égette a gyertyát, az autóversenyzői és sztárlét minden egyes pillanatát kiélvezve.

Gyakorlatilag már azzal mindent elmondunk róla, ha azt említjük: overállján a "Sex: breakfast of champions" szöveg szerepelt, ami magyarra fordítva annyit tesz: "Szex: a bajnokok reggelije". Egészen zseniális figura volt. Képes volt megjelenni egy hivatalos szponzori összejövetelen farmerben és mezítláb, megcsinálta azt, hogy Oscarral, hűséges németjuhász kutyájával vacsorázott egy elegáns golfklubban, vagy egyszerűen nekiment idegességében egy kanadai pályabírónak.

Rengeteg komoly balesetet szenvedett el, egyszer csak azért nem fulladt egy tóba egy Formula-Ford-versenyen, mert anyagilag nem engedhette meg magának, hogy biztonsági övet is szereltessen autójába, annyira minden pénzét a versenyzésre költötte. Rettenetesen ideges típus volt, rendszeresen hányt a versenyek előtt. Azonban minden aggodalma elszállt, amikor beszállt az autóba, saját elmondása szerint egy igazán keménytökű versenyző volt. Ennek eredménye lett 1976-ban a világbajnoki cím. Ugye mindenki látta a Rusht?

Huntnak az F1-ben összesen tíz futamgyőzelem, huszonhárom dobogós helyezés és tizennégy pole-pozíció jutott. Na meg a világbajnoki cím.

Ronnie Peterson, a harcos úriember

Ronnie Peterson, Lotus 72 Ford
A Szuper Svéd és a Lotus 72 összetartozott

A "szuper svédet", vagyis Ronnie Petersont két dolog miatt szerették: a pályán kívül rendkívül finom úriemberként viselkedett, azonban amikor beszállt az autójába, mindenkit lenyűgözött határozott, harcias és ösztönös vezetési stílusával. Villámgyors reflexeihez kiválóan passzolt a Lotus 72-es, amiben ült.

Emellett kiváló csapatjátékosként is viselkedett: szó nélkül beállt csapattársa, Mario Andretti mögé 1978-ban, ugyanis tudta, hogy az amerikainak óriási érdemei vannak az autó fejlesztésében és abban, hogy olyan szinten uralták a mezőnyt akkoriban. Végül nem tudott tökéletesen segíteni csapatának és csapattársának, ugyanis nem élte meg az 1978-as szezon végét: az Olasz Nagydíjon egy tragikus balesetben életét vesztette mindenki kedvenc svédje.

Tíz győzelmet, huszonhat dobogós helyezést, tizennégy pole-pozíciót és egy összetett második helyet (halála ellenére is ebben a pozícióban végzett 1978-ban) vitt magával a sírba azon a tragikus monzai hétvégén.

Következő cikk
Star Wars: Zsivány Egyes, Forma-1-es köntösben!

Előző cikk

Star Wars: Zsivány Egyes, Forma-1-es köntösben!

Következő cikk

Ma 7 éve, hogy Schumacher bejelentette a visszatérését a Mercedesnél

Ma 7 éve, hogy Schumacher bejelentette a visszatérését a Mercedesnél
Hozzászólások betöltése

Cikk részletei:

Sorozat Forma-1
Versenyzők Chris Amon , Dan Gurney , James Hunt , Ronnie Peterson , Vittorio Brambilla
Szerző Varga Ákos