Forma-1 az USA-ban: melyik a legjobb pálya a 10 közül?

Szerző: Móré Dániel

Indianapolis először: A pályák ismertetését az indianapolisi aszfaltcsíkkal kell kezdeni, hiszen 1950 és 1960 között a híres 500 mérföldes verseny, az Indianapolis 500 beleszámított a világbajnokság versenynaptárába. Máskülönben nem hívhattuk volna világbajnokságnak az F1-et az első Argentin Nagydíj 1953-mas megrendezéséig, mert az Indy 500-on kívül csak Európában rendeztek futamokat. Az Indy 500-on ezekben az időkben csak néha indultak a Forma–1-es versenyzők, annak ellenére, hogy az itt szerzett pontok is beleszámítottak a bajnoki pontversenybe. Kivétel volt ez alól Alberto Ascari a Ferrarival (1952). A pálya az Indy 500-on ma is használt oválpálya volt.

Sebring: A Floridában található pályán egy versenyt rendeztek, 1959-ben. Ez a meglehetősen hosszú, 8,32 km-s pálya adott otthont az év utolsó futamának, amit Bruce McLaren nyert meg, és vált ezzel a legfiatalabb futamgyőztessé. Ezt a rekordot Fernando Alonso döntötte meg 2003-ban, majd később Lewis Hamilton és Sebastian Vettel is átírta. Az ’59-es világbajnoki cím is ezen a futamon dőlt el, Jack Brabham először lett bajnok a Cooperral. Sajnos Sebring nem láthatta többször vendégül a Forma–1-et a kevés néző és a magas rendezési költségek miatt, de szerencsére sikerült más helyszínt találni az USA Nagydíjnak.

Riverside: A kaliforniai aszfaltcsíkon elődjéhez hasonlóan is csak egy F1-es hétvégét bonyolítottak le, itt is a szezonzárót. Riverside-on még a futam sem volt izgalmas, Stirling Moss aratott rajt-cél győzelmet a Lotusszal. A pályán a továbbiakban NASCAR és IndyCar versenyeknek adott otthont, de későbbre sokat vesztett a népszerűségéből, ezért 1989-ben eladták a telket, és a pályát elbontották.

Watkins Glen: A New York-ban található utcai pályán rendezték a legtöbb Amerikai Nagydíjat, összesen 20-at. 1961-1975-ig Amerikai Nagydíj, 1976-1980-ig pedig Kelet-amerikai Nagydíj néven szerepelt a versenynaptárban. Watkins Glen a gyorsaságáról volt híres, Jacky Ickx abszolút pályacsúcsa 1:02,74. Bár Francois Cevert és Helmut Köingg halálos balesete miatt átalakították a pályát, de a "leglassabb" kanyart így is 160 km/h-val lehetett bevenni. Legtöbbször Graham Hill és Jim Clark tudott győzni, mindketten 3-3 alkalommal. 2010-ig IndyCar versenyeket tartottak a helyszínen.

Long Beach: Itt Nyugat-amerikai Nagydíj néven rendeztek futamot 1976-1983-ig. A pálya igazán szép környezetben terül el. Elmegy a Long Beach Convention Center mellett, és Long Beach pálmafás tengerpartjánál is. A legizgalmasabb futam mindenképp az 1983-mas volt, ahol John Watson a 22. helyről indulva nyert, míg csapattársa, Niki Lauda a 23.-ról lett második. A pálya történetéhez egy tragikus eset is hozzátartozik. Az 1980-as futam edzésén a legendás versenyző, Clay Regazzoni műszaki hiba miatt teljes sebességgel, frontálisan a betonfalnak ütközött. Regazzoni gerince a baleset következtében eltört, és a svájci élete hátralévő részére tolószékbe kényszerült. A pályán most is rendeznek versenyeket, idén többek között az IndyCar és a Formula E mezőnye is versenyzett rajta.

Caesars Palace: Itt, minden idők talán legkisebb költségvetésű versenypályáján rendezték meg a Forma-1 Las Vegas-i Nagydíját 1981 és ’82-ben. Az utcai pálya egy parkolón keresztül a Caesars Palace hotel és kaszinó mellett vitte el a versenyzőket. Mindkét nagydíj az idényzáró volt, és egyszer Alan Jones, egyszer pedig Michele Alboreto nyerte. Világbajnokot is avattak mindkét alkalommal, Nelson Piquet és Keke Rosberg személyében.

Detroit: A következő pálya a szintén utcai, és Detroit belvárosában vezet körbe. 1982-től 1988-ig rendeztek itt Forma–1-es futamokat, melyeken legtöbbször Ayrton Senna győzött, szám szerint háromszor. Detroit pályáját joggal nevezhetjük az „amerikai Monacónak”. Valószínűleg a Monacóban mindig tökéletesen versenyző Senna emiatt volt itt is ennyire eredményes. Ahogy a mellékelt videóban is látszik, a pálya igazi kihívást jelentett, és a legkisebb hiba is elegendő volt egy baleset bekövetkezéséhez. Itt Piquet járt rosszul…

Dallas: Az egyszer, 1984-ben megrendezett Dallasi Nagydíjnak a Fair Park nevű szórakoztató–és oktatópark adott otthont. A pálya rengeteg áldozatott szedett, több mint fél mezőny kiesett. Ezen a futamon történt az az emlékezetes jelenet, amikor Nigel Mansell kiszállt a Lotusából, és a nagy hőség hatására egyből elájult. A futamot Keke Rosberg nyerte. A pódiumon a trófeákat pedig stílusosan a Dallas Samanthája, Linda Gray adta át.

Phoenix: 1989 és 1991 között látogatott el ide a Forma–1 világa. Eredetileg 5 évig szól a pálya szerződése, de az alacsony látogatási statisztikák miatt 3 év után elköszönt az F1 Phoenixtől. A pálya a motor-és váltógyilkosságáról volt híres. Az összes versenyen egy McLaren-versenyző diadalmaskodott, egyszer Prost, kétszer Senna.

Indianapolis másodszor: A Forma–1 nyolc USA-nélküli idény után tért vissza az Államokba, 2000-től 2007-ig. A 8 indianapolisi futamból ötször Michael Schumacher nyert a Ferrarival, rajta kívül Mika Hakkinen, Rubens Barrichello, és Lewis Hamilton tudott győzni. Emlékezetes futamokban nem volt hiány. 2002-ben Schumacher az utolsó pillanatban adta át az első helyét Barrichellonak, miután ő ugyanezt megcsinálta a német legenda javára Ausztriában. Két év múlva, 2004-ben Baumgartner Zsolt megszerezte Magyarország első és máig egyetlen pontját az F1-ben. Egy évre rá, 2005-ben pedig Ralf Schumacher időmérőn történt balesete miatt a Michelin abroncsokat használó csapatok visszaléptek, mivel a hátsó gumik nem bírták a terhelést a pálya döntött kanyarjában. Emiatt csak a Ferrari, a Jordan és a Minardi versenyzői álltak rajthoz. Mind a 6 autó célba ért, a dobogósok Schumacher, Barrichello és Monteiro voltak. 2008-tól a pálya ezen formáján MotoGP futamokat tartanak.

Circuit of the Americas: Az Austinban található, Hermann Tilke által tervezett pályán F1, MotoGP, V8 Supercars és WEC futamokat rendeznek 2012 óta. A COTA kitűnő vonalvezetésének titka az, hogy Tilke a sepangi, a shanghai-i, a Yas Marina-i, az isztambuli, a bahreini, a koreai és az indiai pálya legjobb kanyarjait „szőtte bele” az amerikai aszfaltcsíkba. Eddig viszonylag jó futamokat láthattunk rajta, egyszer Vettel, háromszor pedig Hamilton nyert a COTA-n. Ez az első olyan amerikai pálya, amit kifejezetten a Forma-1 miatt építettek meg.

Az én személyes kedvencem a detroiti pálya, az „USA Monacója”. Minden megvan benne, ami egy utcai pályát jóvá tesz, a két alagút és a nagyvárosi táj pedig csak ráadás! Jó lenne, ha viszontláthatnánk valamilyen szériában, de 1989 óta semmilyen autóversenyt nem rendeznek a helyszínen, mert többször feljött az aszfalt a versenyek során. Detroit bár rendez IndyCar versenyeket, de nem ezen a helyszínen…