Ferrarik a Forma-1-ben: Az F1-2000, amivel két évtized után jött össze a vb-cím

Ross Brawn szerint az F1-2000 volt az első olyan autó, amelyet teljesen egészében a maranellói szélcsatornában terveztek és valósítottak meg. Azt meg mi mondjuk, hogy ez az autó bevonult a csapat legendái közé (már amennyiben egy autó tud ilyet, de talán ez most nem túlzó), ugyanis ez volt az, amellyel a Ferrari 21 év és Jody Scheckter világbajnoki címe után ismét felülhetett a Forma-1 trónjára és megadta Michael Schumachernek pályafutása harmadik világbajnoki címét.

Több mint két évtized után lett világbajnok a Ferrari, és Schumacher karrierjében is eltelt már ekkor öt év a legutóbbi vb-címe óta

Fotó: LAT Images

Sokszor még a győzelmek sem feltétlenül elegek ahhoz, hogy egy versenyző és egy csapat világbajnok legyen. Nagyon sok egyéb összetevőnek is a helyén kell lennie ahhoz, hogy összejöjjön a siker. Az 1979 és 2000 közötti időszakban ezt a Ferrari is többször megtapasztalta.

“Mindegyikünk célokat fogalmaz meg az életében. Minél magasztosabbak ezek a célok, annál nagyobb öröm, ha sikerül őket elérni. 2000-ben a Ferrari két mérföldkövet is elért: 42 országban adta el közúti autóit, köszönhetően a rengeteg stílusra és műszaki dolgokra vonatkozó innovációnak, emellett pedig a Forma-1-ben is visszatért a csúcsra, és megszerezte mind a két világbajnoki címet. A konstruktőri már 1999-ben összejött, ehhez sikerült a következő szezonban hozzátenni az egyénit is. Michael Schumacher ráadásul olyan teljesítményt nyújtott, amivel minden addigi rekordot megdöntött, nem csak házon belül, hanem a Forma-1-et tekintve is." - emlékezett vissza az áttörést jelentő évre nem sokkal később Luca di Montezemolo.

A Ferrarinak egyszerűen nem volt ellenfele: tíz győzelmet (ebből kilenc Schumacheré volt), kilenc pole-t és összesen 170 pontot szerzett, ezek után nem is volt kérdés, hová kerül a két világbajnoki cím. A legjobb autó nyert, a korszak legjobb pilótájával, és ha esetleg nehéz helyzetbe is kerültek az olaszok, ott volt Jean Todt, aki mindent rendberakott, ha arra volt szükség.

Rubens Barrichello Eddie Irvine helyét vette át a csapatnál - a képen épp a brazilt ünneplik mclarenes riválisai a Német Nagydíj dobogóján

Fotó: Sutton Motorsport Images

Schumacher már korábban is adott volt, amit tudott, a német már az előző években is megtett. A Ferrari viszont szintet tudott lépni a német csapattársát illetően. Az 1999-es szezon végéig Schumi csapattársa az északír Eddie Irvine volt, akinek megvoltak a maga zseniális pillanatai, viszont egy kifejezetten nehezen kezelhető egyéniség. Jött helyette Rubens Barrichello, aki stabilitást adott a csapatnak.

Persze a jó teljesítményhez kellett egy jó autó is, ez (sajnos vagy nem sajnos) megkerülhetetlen kérdés a száguldó cirkuszban. Jött is, Rory Byrne F1-2000-esének képében, amely egyrészt könnyebb lett elődeinél, másrészt sikerült lejjebb vinni a súlypontját, hogy a lehető legjobban ki lehessen használni a Bridgestone gumik tulajdonságait.

Az új kialakításnak köszönhetően az autó sokkal agilisebb lett 

Grafika: Giorgio Piola

A dél-afrikai mérnök szoros munkakapcsolatban volt a motorfejlesztés vezetőjével, Paolo Martinellivel, de nem volt egyszerű dolga, ugyanis meg kellett értetnie a "motorosokkal", hogy adott esetben abból is sülhet ki jó dolog, ha lemondanak néhány lóerőről annak érdekében, hogy a motor hatékonyabban dolgozzon együtt az autó többi részével.

A művelet jól sikerült: a motorfejlesztési részlegen hajlandóak voltak változtatni a motor kialakításán, és az eddigi nyolcvan fok helyett a már 90 fokban rendezték el a motort, aminek köszönhetően az egész 25 milliméterrel lejjebb kerülhetett az autóban. Mivel pedig a motor 25 milliméterrel (azt hinnénk, hogy ez nem is nagy szám, igaz?) lejjebb került, az autó eleje is könnyebbé vált. Külső jegyeit tekintve az F1-2000-es nem sokban különbözött a 399-estől, vagyis az előző évi autótól, de ez mégis annyit dobott a teljesítményén, hogy gyakorlatilag megállíthatatlanná vált.

A Tombazisz előírásai alapján készült magas orr és a Japánban látott első szárny

Grafika: Giorgio Piola

Az orr az előző évekhez hasonlóan maradt magasan, ugyanis a görög mérnök, Nikolasz Tombazisz megfigyelte, hogy így több levegő jut az autó aljához, ami pedig jobb teljesítményre készteti a hátsó diffúzort. Ezzel totálisan szembementek a nagy rivális McLaren MP4-15-ösének alacsony orr-koncepciójával. Alaposan (mármint akkori szemmel, most megnézve kicsit gyermetegnek tűnik már) kidolgozták aerodinamikai szempontból az első szárnyat is, ezt jól megfigyelhetjük a fenti grafikán.

Ezen, az előző évekhez képest minimális nyíláson töltötték az üzemanyagot az autóba - ez is kellett a sikerhez, ennek is volt aerodinamikai szerepe

Grafika: Giorgio Piola

Megváltozott 2000-re az oldaldobozok formája, illetve a pilótafülke környéke is kívül - mind-mind azért, hogy a levegő szabadabban áramolhasson a hátsó szárny felé. Átalakult a motorborítás is, illetve megváltozott a tankolási metódus is, így a Ferrari oda jutott, hogy már a legelső tesztekre jó két másodperccel volt gyorsabb előző évi önmagához képest.

A kúpszerű hátsó rész

Fotó: Gianni Mazzotta

A technikai fölény, Schumacher zsenialitásával megspékelve tökéletesen meg is mutatkozott a szezon első három versenyén: a német mindhármat behúzta. Egészen Silverstone-ig kellett várni, amíg a McLaren végre valami életjelet mutatott magáról: Ron Dennis csapata Coulthard-Häkkinen sorrendben kettős sikert aratott, Schumi csak mögöttük jött a harmadik pozícióban. A Ferrarinál a lehető legjobban reagáltak a McLaren támadására, ugyanis bár a Spanyol Nagydíjat ismét a wokingiak nyerték Häkkinen révén, ezt követően az olasz istálló is észhez tért, és folyamatosan adogatták innentől kezdve az ütéseket egymásnak a futamgyőzelmek formájában, általában 1-1 vagy 1-2 leosztásban.

Rubens Barrichello volt a korábban már említett, esős német futam győztese

Fotó: LAT Images

A Ferrari uralta ebben az évben a legnehezebb körülményeket: Schumacheré volt az esős  kanadai, amerikai és japán futam, míg Barrichello a szintén csuromvizes pályán rendezett Német Nagydíjat nyerte meg a két McLaren előtt. Ja, csak úgy mellékesen: ha addig bárkinek bármilyen kétsége lett volna esetleg afelől, ki fogja nyerni a 2000-es világbajnoki címet, annak Schumacher csúnya erődemonstrációt tartott: az utolsó négy futam mindegyike az övé volt.

Jean Todt, Ross Brawn, Michael Schumacher és Rubens Barrichello pedig 21 éve után visszajuttatta a Ferrarit a Forma-1 csúcsára. Eljött a Kánaán.

Michael Schumacher az Olasz Nagydíjon

Fotó: Charles Coates / LAT Images