Galéria: F1-es versenyzők a legendás Indy 500-on!

A hét, sőt talán a hónap híre, hogy a McLaren és az Andretti Autosport közös projektben autót indít az Egyesült Államok, de talán a világ egyik, ha nem a legismertebb autóversenyén, a legendás Indy 500-on, amelynek versenyzője nem más lesz, mint a csapat kétszeres világbajnoka, Fernando Alonso! Nem Alonso viszont az egyetlen, aki Forma-1-es versenyzőként "átruccant" a tengerentúlra a verseny kedvéért.

Az érdeklődés már a Forma-1 létrejötte, vagyis az ötvenes évek óta megvolt a versenyzők részéről a 200x2,5 mérföld iránt, amelyre rásegített az is, hogy a verseny a világbajnokság része volt. Az érdeklődés bár megvolt, mégis nagyon kevesen voltak azok, akik ténylegesen be is vállalták a híresen, hírhedten nehéz kihívást, a legismertebb példa Alberto Ascari 1952-ből, aki ugyan elindult a versenyen, de 40 kör után műszaki hiba matt ki is kellett állnia.

Voltak persze Ascariénál sokkal sikeresebb próbálkozások is, többen nyerni is tudtak Indianapolisban azelőtt vagy éppen azután, hogy a Forma-1-ben indultak volna. Előbbi kategóriára jó példa Juan Pablo Montoya vagy Jacques Villeneuve, a másik csoportból pedig a még mindig friss élményként ható sokkoló siker ugorhat be Alexander Rossi részéről, aki tavaly mindenkit meglepve tudott nyerni jobb üzemanyag-taktikájának köszönhetően. Élete első Indy 500-án, az Andretti színeiben, egy Honda motorral. Ez a három jellemző Alonsónál is meglesz...

Amellett, hogy nagyon sokaknak nem jött be a kaland, Alonso vállalása nem új keletű, ugyanis rengetegen szerették volna már letenni névjegyüket a világ legnevesebb autóversenyein, Le Mans-ban vagy az eddig taglalt Indy 500-on. Most pedig nézzük a legismertebb F1-es pilótákat, akik közelről láthatták a legendás téglasort az indianapolisi célegyenesben!

Alesi a verseny történetének egyik legidősebb újoncaként próbált meg kvalifikálni a versenyre, de teljesítményében nem volt sok köszönet: kiintették, mert túl lassú volt.

A fájdalmasan korán, 32 éves korában elhunyt legendás skót kétszeres F1-es világbajnok 1965-ben Indianapolisban is nyerni tudott. 1966-ban második lett.

Egy évvel Clark sikere után Hill is kedvet kapott az oválpályás versenyzéshez, és rögtön újonc évében nyerni tudott

A háromszoros világbajnok brazil megpróbálta lemásolni honfitársa, Emerson Fittipaldi sikereit, aki nyerni tudott kétszer is Indianapolisban, azonban neki nem jött össze: 1992-ben még a tesztek során szenvedett balesetet, 1993-ban pedig kiesett.

Az amerikai versenyző az F1-ben "csak" kilenc dobogós helyig jutott, otthon azonban megnyerte a versenyek versenyét 1998-ban.

A kanadai Forma-1-es karrierje megkezdése előtt bajnok lett a CART-ban és az Indy 500-at is megnyerte, mindkettőt 1995-ben.

Cikkben említett riválisához, Ascarihoz hasonlóan az ötszörös világbajnok is megfordult az Egyesült Államokban ezen a versenyen, de ő sem járt sokkal több sikerrel.

Hill sikerének évében, 1966-ban sokáig neki állt a zászló, ugyanis 8 körrel a leintés előtt közel egy kör előnnyel vezetett. Egy műszaki hiba fosztotta meg kegyetlen módon a győzelemtől.

F1-es vb-címe után átnyergelt a népszerűsége csúcsán lévő CART-ba, ahol bár 1993-ban újoncként bajnoki címet szerzett, az Indy 500-on nem tudott nyerni, csak harmadik lett. Egy évvel később kiesett.