F1-es találmányok, amiket a Lotusnak köszönhetünk: megemlékezés a brit istállóról

Szerző: Móré Dániel

Tavaly év végén már másodjára inthetett búcsút a Lotus a Forma-1 mezőnyének. Rossz kimondani, de az adósságban úszó csapatot jobb is, hogy felvásárolta a Renault, pont az a Renault, akiknek a helyét 2011-ben átvették a száguldó cirkuszban. Távozásuk azért is szomorú, mert sokan nem is tudják, hogy a Lotus, és a márka alapítója, Colin Chapman (1928-†1982) mennyi meghatározó fejlesztést adott a Forma–1-nek.

Habár a Caterham istálló 2010 és 2011 között Lotus néven futott, de a kiscsapatot sosem lehetett igazán a Lotus márka valódi örökösének tekinteni.

Colin Chapman a Forma-1 egyik legkiválóbb, ha nem a legkiválóbb mérnöke volt. A Lotust 1952-ben alapította meg, hogy sportautókat készítsen, de a márka a Forma–1-ben vált igazán híressé. A vállalat Chapman feleségéről kapta a nevét, ellentétben azzal a humoros pletykával, miszerint a név egy mozaikszó a Lots Of Trouble Usually Serious (rengeteg probléma, általában komoly) szavakból képezve. Ez a vicc minden bizonnyal a Lotus utcai autóinak a megbízhatatlansága miatt született. Visszakanyarodva az eredeti témához, a csapat 1958-ban debütált a királykategóriában egy Climax motoros Lotus 12-vel. A javarészt brit versenyzőket felvonultató csapat első pontját Cliff Alisson szerezte a debütáló évben.

Érdekesség, hogy a Lotus egyedül az első távozásuk évében, az 1994-es szezonban nem tudott pontot szerezni. (Ha a Caterham-féle „szerencsétlenkedést” nem számítjuk.) A csapat összesen hétszer volt konstruktőri bajnok, és hat évben nyert valamelyik pilótájuk világbajnoki címet. Ezek a versenyzők Jim Clark (2x), Graham Hill, Jochen Rindt, Emerson Fittipaldi, és Mario Andretti. Továbbá több olyan Lotus-pilóta is volt, aki bár nem a brit istállóval szerezte meg a címet, de náluk is versenyzett. Ilyen John Surtees, Nigel Mansell, Ayrton Senna, Mika Hakkinen, és Kimi Raikkonen. Colin Chapman legendás fekete sapkája összesen 72-szer repülhetett a magasba (minden győzelemnél feldobta). Viszont ezt követő 9-et már nem láthatta az alapító. Chapman 1982. december 16-án szívinfarktus áldozata lett.

A történelmi rész után következzen a felsorolás. Milyen korszakalkotó találmányokat adott a Lotus a Forma–1-nek?

Monocoque, azaz az önhordó váz

Chapman ezen találmánya kulcsfontosságú volt a Forma-1 biztonságosabbá válásában. Az úgynevezett „túlélőcella” ma is sok életet ment meg, főleg a tengerentúlon (IndyCar). Chapman az ötletet korábbi munkahelyéből, a repülőgépiparból vette. Azáltal, hogy a különálló karosszériaelemeket egyetlen elemből álló monocoque-kal helyettesítette, az alváz nemcsak jóval strapabíróbb, hanem könnyebb is lett. Az új autó sokkal gyorsabbá vált, és ütközés esetén is ellenállóbb volt. Az első ilyen technológiával készült autó, az 1962-es Lotus 25 háromszor volt erősebb, mint az előző Lotus 21-es, és a tömege is feleannyira csökkent!

Teherviselő elemként beépített motor

Az 1967-es Lotus 49-es volt az első olyan autó, amiben a motor a monocouqe-hoz, míg a felfüggesztés szorosan a hajtáslánchoz volt rögzítve. Ezután az összes Forma–1-es és középmotoros autó így készül mind a mai napig.

Cosworth motor

Szintén a Lotus 49 volt az első olyan versenyautó, amit a Ford Cosworth DFV erőforrás hajtott. Ezt a 3 literes V8-as motort a 1967-es megjelenésétől egészen 1983-ig használták a csapatok, és összesen 155 alkalommal intett le elsőként a kockás zászló egy ilyen motorral hajtott autót. Ez a rekord valószínűleg örökké állni fog. A DFV-hez 12 egyéni és 10 konstruktőri világbajnoki cím, továbbá 10 Indy 500 győzelem fűződik. A tervezők a Lotus két korábbi mérnöke, Mike Costin és Keith Duckworth voltak.

Szárnyak

1968-ban Chapman rájött, hogy első és hátsó vezetőszárnyak felszerelésével óriási leszorítóerőt tud generálni. A legelső szárnyakat akár 3 lábbal (0.91m) is az autó fölé emelték, de ezeket az FIA biztonsági okokból betiltotta, és csak a karosszériához rögzített szárnyakat engedélyezte.

Hűtők

A Lotus volt az első, aki a hűtést az autó elejéből az oldaldobozokba helyezte át, ugyanis így rövidebb lett a kocsi orra, és a sebesség is nőtt.

Szponzoráció

Szintén a Lotusnál fedezték fel először, hogy az autójuk akár mozgó hirdetőtáblaként is szolgálhat, ezért az 1968-as szezonra már a Gold Leaf dohányvállalat színeiben, aranyban és pirosban pompázott a Lotus 49B. Akárcsak az eddigi innovációkat, ezt is átvette mindenki, aki szerepet vállal az autósportban.

Diffúzor

A csapat utolsó meghatározó fejlesztése 1978-ból származik, amikor a Lotus 79, becenevén a „wing car” mindenkit legyőzött. A titok a diffúzor volt, ami segítségével az autó „odaszívta” magát az aszfalthoz, és így hatalmas leszorítóerő jött létre.

Ha a Lotus nem lett volna a Lotus a Forma-1 része, akkor jóval fejletlenebb lenne a technika az egész autóiparban. Mr. Chapman nélkül sokkal kevésbé lennének gyorsabbak, aerodinamikusabbak, vagy éppen biztonságosabbak a versenyautók.

Amennyiben a későbbiekben sem szeretnél lemaradni a Forma-1 és a motorsport híreiről, kérjük lájkold a GP-live.hu Facebook-oldalát.