Brundle: Baromság hibáztatni a Lewist a verseny utáni viselkedése miatt

Sokan állították párhuzamba Raikkönen hétvégi, és Vettel Paul Ricard-i incidensét, és akkor sokan nehezményezték, hogy miért csak 5 másodpercet kapott a német, most pedig azt, hogy miért kap ugyanazért kétszer akkora büntetést a finn.

„Raikkönen 10 másodperces büntetése elég erős volt, és végül Hamilton mögött végzett. A brit autója nem sérült meg, a Mercedesnek pedig nem jelent kihívást átgázolni a középmezőnyön. A büntetés rávilágít arra, hogy Vettel 5 másodperces büntetése túl kegyes volt, ahogy azt sokan gondoltuk.” - írta Brundle.

„Lewis fantasztikus felzárkózást produkált, amiben segítéségre volt a safety car, de még inkább a nagyszerű előzései és pokoli gyors körei. De vajon tudott volna nyerni, ha nincs Raikkönen bátor manővere? Vagy akkor, ha ő is megkapja a friss gumikat? Ez már sosem derül ki, de az biztos, hogy több esélye lett volna ebben a két esetben.”

Kétségtelenül óriási izgalmakat hoztak az utolsó körök, Brundle egyenesen brilliánsnak nevezte a Brit Nagydíj végét.

„Nem volt lenyűgöző látni a két legjobb csapatot küzdeni látni a győzelemért az utolsó 11 körben, illetve látni, hogy a Red Bull sincs olyan messze egy olyan pályán, ami nem nekik kedvezett? És a mezőny többi tagja sem volt rest, látszott rajtuk, hogy az utolsó körben is pozíciókat akarnak nyerni. Briliáns.”

„A végjátékban leginkább a sebesség és az agresszió volt a döntő, nem pedig a safety car, a meghibásodás, vagy a hólyagosodó gumik, mint ahogy sokan mondták az utóbbi versenyhétvégéken.”

A versenyt követően Lewis Hamilton nem akart nyilatkozni, emiatt pedig sokan kritizálták a négyszeres világbajnok brit pilótát. Az ex-F1-es szakértő szerint az ilyen interjúkat inkább ajándék extrának kellene tekinteni, nem pedig kötelességnek.

„Nagyon sok kommentet láttam arról, hogy Hamilton tiszteletlen volt a közönséggel szemben, mert nem akart beszélni a Parc Fermében. Ez abszolút baromság. Mi megköveteljük és meg is kapjuk a 20 versenyzőtől az óriási médiajelenlétet, amit egy sportolónak sem kötelező tolerálnia.”

„Folyamatosan kamerák figyelik őket, csatornák ezrei közvetítik azt, amit éppen csinálnak. Minden rezdülésük, reakciójuk fel van véve és kielemzik a világ számos országában. Minden szót, mozdulatot, arckifejezést felvesznek és értelmet keresnek bennük.”

„Volt szerencsém az időmérő után interjút készíteni Lewis-szal, és a versenyt követően is. A pole pozíciója után kilépett az autójából, látta a közönséget, és mielőtt még teljesen levette volna a sisakját, már ott voltam mellette egy kamerával és egy mikrofonnal. A teljes teste remegett az izgalomtól, az érzelmeitől és az adrenalintól. Kötelességtudóan megosztotta velünk a tapasztalatait, és sosem ezt sosem felejtem el.”

„Tudván, hogy mennyi siker áll mögötte, lenyűgözött, hogy mennyit jelent neki egy kör. Mindent beleadott, hogy megverje a Ferrarit és a két világbajnok pilótájukat, ami sikerült is, de mindhárman egy tizedmásodpercen belül voltak.”

„A verseny után egy más helyen vártam őket. Kimi kis híján átment rajtam, és be is gyűjtött egy verseny utáni bírságot, mert túl gyorsan ment a bokszutcában. Kicsit később Seb és Lewis is megérkezett. Be kell vallanom, interjúztatóként kicsit olyan érzésem van, mintha személyes pillanatokat zavarnék meg, a versenyző és a csapataik, családjaik, barátaik között.”

„De ez az érzelemdús és adrenalinnal fűtött pillanat az, amit a lelátón ülők és a TV nézők is élveznek, és még figyelemmel követnek. A pilóták rendkívül alázatosak ebből a szempontból, tehát egy bónuszként kellene tekintenünk erre, hogy ilyenkor is megosztják velünk az érzéseiket.”

„Lewis természetesen csalódott volt, mert nem tudott nyerni a hazai versenyén, még nagyobb lett a hátránya a pontversenyben, a Ferrari előnye is nőtt a Mercedes előtt, és a safety car alatt nem hozták be új gumikért. Úgy döntött, hogy elhagyja ezt a zónát, és a sisakját viselve elvonul a többiektől, a „pihenő szobába”.”

„Nem volt boldog és szüksége volt arra, hogy egy kicsit egyedül legyen. Tudjuk, hogy mennyit jelent neki egy-egy futam, és már nyugodt és udvarias volt, amikor a dobogón odaléptem hozzá.”