Ezen a napon: Schumacher szenved, Coulthard a vízen jár, Sauber a dobogón
2001-ben az első két futamot a vb-címvédő 2000-es világbajnok, ferraris Michael Schumacher nyerte. A harmadik verseny, a Brazil Nagydíj is neki állt sokáig, egészen addig, amíg meg nem érkezett a menetrend szerinti eső.
Fotót készítette: Sergio Sanderson
Azok után, hogy Michael Schumacher 2000-ben megszerezte pályafutása első ferraris világbajnoki címét, 2001-ben még erősebben kezdett. Az első két futamon elég egyhangúan nézett ki a dobogó: a két Ferrari, Schumacher és Barrichello, mögöttük vagy közöttük pedig a mclarenes David Coulthard. Közülük is kiemelkedett Schumacher, akinek a szezon harmadik futamához, a Brazil Nagydíjhoz érkezve máris tíz pont volt az előnye csapattársához és DC-hez képest.
Sokáig a Brazil Nagydíj hétvégéje is a megszokott mederben zajlott: a korszak egyeduralkodói, a Ferrari, a McLaren és a Williams (vegyes felállásban) kisajátították maguknak az első sort, ki mással, mint Schumacherrel az élen. Azzal viszont, hogy melléje a vasárnapi versenyen az öcs, Ralf Schumacher állt fel a rajtrácsra, a család történelmi tettet hajtott végre: soha nem fordult még elő a Forma-1 történetében, hogy egy testvérpár kisajátítsa magának egy verseny első sorát az időmérő után.
A második sorban egy McLaren-Williams párost láthattunk Häkkinennel és Juan Pablo Montoyával, mögöttük pedig David Coulthard és Rubens Barrichello várakozott a piros lámpák kialvására...vagyis Rubinho csak várakozott volna, ugyanis a felvezető körben autója bedöglött, így komoly sprintet kellett levágnia (na meg a csapatnak is megfeszített tempóban kellett dolgoznia), hogy tartalékautójával még az utolsó pillanatban felállhasson a rajtrácsra.
A rajt után aztán komoly csillaghullás következett: Häkkinen a rajtrácson maradt, így számára 0 megtett versenykilométer után véget is ért 2001 harmadik versenye, két körrel később pedig a már a rajtért is élethalálharcot vívó Barrichello is feladta, amikor belerohant Ralf Schumacherbe (akinek letört a hátsó szárnya, de ekkor még tovább tudott menni). Bő harminc körrel később újabb komoly áldozatot szedett a bolondok napi bolond verseny: az élen álló Schumachert időközben megelőző és fél perc előnnyel a versenyt vezető Juan Pablo Montoya épp Jos Verstappen lekörözéséhez készülődött, amiben a maga részét el is végezte, azonban nem számolt az óvatlan hollanddal: JPM már besorolt Verstappen elé a hármas kanyarban, amikor a holland nemes egyszerűséggel elfékezte magát, és ráfutott Montoya Williamsére - mindkettőjüknek véget ért a verseny.
Az ötvennegyedik körben aztán Ralf Schumacher is feladni kényszerült a viadalt, viszont a versenyzőknek egy idő után nem csak egymással, hanem a hírhedten szeszélyes brazil időjárással is meg kellett küzdeniük. Történt ugyanis, hogy pillanatokkal Montoya kiesése után elkezdett előbb szemeregni, majd zuhogni az eső. A verseny élén ekkor kényelmes előnnyel Michael Schumacher és a lehetőséget többé-kevésbé ajándékba kapó David Coulthard álltak, akik közül Schumi időben kijött az intermediate gumikért, Coulthard viszont egy ideig még próbálkozott száraz pályára alkalmas abroncsokkal, abban bízva, hátha eláll az eső. Nem állt el, így el kellett fogadnia neki és csapatának, hogy ez a húzás nem jött be, és ő is megfelelő "öltözetet" húzott az egyre nehezebb körülményekhez.
Coulthard kései váltása után úgy nézett ki nagyon sokáig, hogy Schumacher 3/3-mal távozik Brazíliából, és a dél-amerikai országot is meghódítja, azonban az eső eleredte után komoly nehézségekbe ütközött: autója finoman szólva sem volt jól beállítva (még inkább szörnyűen), így a pálya bizonyos pontjain az egyébként esőmenő Schumacher alig tudta az úton tartani Ferrariját. Mivel a nagy küzdelem közepette egyszer keresztbeállt a vizes pályán, egyszer pedig alig tudott visszakecmeregni a sóderágyból, gyakorlatilag minden esélye elszállt a győzelemre, amit így Coulthard örökölt meg. A skót ennek a sikernek köszönhetően (ekkor még) tartani tudta többé-kevésbé a lépést a tabellán Schumacherrel, Coulthard hátránya a leintés után mindössze hat pont volt.
Óriási lemaradásban, már körhátrányban ért célba a harmadik helyen a sauberes Nick Heidfeld, akinek köszönhetően a svájci kiscsapat 1998 és Jean Alesi óta először állhatott dobogóra. Ez az eredmény a német számára is különleges jelentőséggel bír, ugyanis ez volt pályafutása első dobogós helyezése. Heidfeld mögött a további pontszerzők Olivier Panis, Jarno Trulli és Giancarlo Fisichella voltak a 4., 5., illetve 6. pozíciókban, mind-mind egy kör hátránnyal. Jacques Villeneuve és Jean Alesi sem voltak különösebben messze a pontszerzéstől, az utolsó három célbaérkező, illetve még értékelt versenyző pedig Tarso Marques, Jenson Button és Heinz-Harald Frentzen voltak.
Bolondok napjára bolond verseny dukált, és az európai szezonkezdet előtt a drukkerek pedig ekkor még reménykedhettek, hogy egy viszonylag szoros szezont láthatnak majd, amiben a McLaren (értsd: Coulthard) vagy a Williams legalább megszorongatja a Ferrarikat.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások