Ezen a napon: Lauda visszatérés utáni első futamgyőzelme

Niki Lauda azok után, hogy 1975-ben és 1977-ben világbajnoki címet szerzett a Ferrari versenyzőjeként, 1979-ben egy szörnyű szezont futott a Brabhammel, mindössze négy pontot szerezve. Akkor úgy döntött, hogy még a szezon befejezését sem várja meg, és Kanadában, a versenyhétvége kellős közepén kiszállt autójából, és azon melegében visszavonult. Az indoklás: "Az élet nem abból áll, hogy körbe-körbe menjek egy versenypályán."

A keményfejű osztrák ezután néhány évig saját légitársaságára koncentrált, azonban idővel elkezdett neki hiányozni a Forma-1 közege, majd végül Ron Dennis hosszas unszolását követően 1982-ben visszatért a McLaren színeiben. A visszatérés nem ment zökkenőmentesen: Lauda a szezonnyitó dél-afrikai versenyen negyedik lett, Brazíliában pedig kiesett, így pedig két futam után mindössze három ponttal állt, a tabellán pedig hiába kerestük a nevét, az első öt között nem találhattuk meg.

A harmadik versenyhétvégén, Long Beachben aztán úgy nézett ki, Lauda végre egy igazán erős eredménnyel örvendeztetheti meg Ron Dennist és a McLaren szurkolóit: az osztrák a Nyugat-Amerkai Nagydíj időmérőjén a második helyet szerezte meg Andrea de Cesaris mögött, megelőzve a két Renault-st, René Arnoux-t és Alain Prostot. McLarenes csapattársát, John Watson gyakorlatilag agyonverte, az angol ugyanis mindössze a tizenegyedik helyről vághatott neki a 75 városi körnek.

Long Beach-en gyönyörű idő várta a mezőnyt, amelyben de Cesaris kiválóan kapta el a rajtot, Lauda viszont visszaesett egy pozíciót, miután Arnoux elment mellette. De Cesaris a verseny elején igyekezett elhúzni a mezőny elején, csapattársa, Bruno Giacomelli viszont a jó eredmény reményében túlságosan is igyekezett a negyedik helyen, így egy hármas csata végén belerohant Arnoux-ba, ezzel pedig Lauda elől és mögül is kiesett egy versenyző.

A mezőny elején egészen a 33. körig Lauda és De Cesaris váltott vezetésben haladt az élen, ekkor azonban az alfás olasz fékproblémák miatt kiesett. Ekkor puhább gumijainak köszönhetően kiválóan teljesített Lauda csapattársa, John Watson is, aki a tizenegyedik helyről kerékcseréjéig pillanatok alatt feljött egészen a harmadik helyig. Miután a kerékcserék és De Cesaris kiesése után a tényleges erősorrend, Lauda kényelmes, 10 másodperc feletti előnnyel vezetett az élen, mögötte pedig Keke Rosberg és Gilles Villeneuve vívott élvezetes csatát a második helyét.

Villeneuve ekkor még felállt a dobogóra, később azonban egy szabálytalan hátsó szárny miatt könyörtelenül kizárták

A második helyen végül Rosberg futott be, mögötte azonban az eredetileg harmadikként záró Villeneuve-öt egy szabálytalan hátsó szárny miatt kizárták. Rosberg és Villeneuve mögött ugyancsak egy szép párosmutatvány bontakozott ki két olasz, Patrese és Alboreto között, közülük végül Patrese végzett előrébb, miután az 59. körben megelőzte Alboretót. Ez az előzés Villeneuve kizárása után még értékesebbé vált, ugyanis ez egy harmadik helyet jelentett a Brabham versenyzőjének.

Lauda tehát magabiztos győzelmet aratott, közel 15 másodperccel megelőzve Rosberget és további bő egy perccel Patresét. Patrese mögött a már említett Alboreto végzett, akit egy harmadik olasz, Elio de Angelis követett az ötödik helyen, már körhátrányban. Az utolsó pontszerző Lauda csapattársa, John Watson lett. 1979 év végi visszavonulása (sőt, 1978 és az Olasz Nagydíj óta) ez volt a kétszeres világbajnok osztrák pilóta első futamgyőzelme, amivel ráadásul Prost mögé feljött a második helyre a világbajnoki tabellán.