Ezen a napon: Az örök másodiknak abba kellett hagynia

Stirling Mossnak mindig csak egy, vagy maximum két lépés hiányzott a vb-címhez a Forma-1-ben. Az 1929-ben született Moss karrierjét a korszakhoz képest rendkívül fiatalon, mindössze 22 évesen indította a Forma-1-ben, ahol eleinte nehéz idők jártak rá, első három szezonjában és első tíz versenyén még célbaérnie is csak háromszor sikerült, azokon sem pontszerző helyen.

1954-ben aztán apja, Alfred Moss csapatában valamivel jobbra fordult a sorsa, ugyanis megszerezte első dobogós helyezését a szezon harmadik versenyén, Belgiumban.

Négy második hely

1955-ben aztán a Mercedesnél első győzelmét is megszerezte, de ez, valamint további két dobogós helyezése "csak" az összetett második helyére volt elegendő az ötvenes évek sztárja, Juan Manuel Fangio harmadik vb-címe évében.

1956-ban a Maseratinál az utolsó lépés megtétele volt a célja, azonban hiába nyert immár két futamot, ezúttal is csak második lett, megint Fangio mögött. 1957-ben a szezonnyitó argentin futam után lelépett a Maseratitól, és a Vanwall versenyzője lett, de hiába nyert meg az utolsó négy futamból hármat, a gyenge szezonkezdet miatt ezúttal is a második hely volt a maximum, amit elérhetett.

1958-ban aztán a korszak egyeduralkodója, Fangio már csak két versenyen indult (a harmadikra, az Indy 500-ra nem tudta kvalifikálni magát), így Moss elől elhárult talán a legnagyobb akadály, hogy negyedik nekifutásra végre-valahára megszerezhesse a hőn áhított világbajnoki címet. Győzelmek tekintetében ez volt legsikeresebb szezonja, ugyanis négyszer, Argentínában (a Rob Walker Racing Teammel), Hollandiában, Portugáliában és Marokkóban is nyerni tudott. A problémát az jelentette, hogy a maradék hat versenyből ötször egyaránt kiesett, így hiába nyert ferraris riválisa, Mike Hawthorn csak egy futamot (Franciaországban, pont Moss előtt), mivel sikere mellett további hat alkalommal dobogóra tudott állni, le tudta győzni Mosst, így a szimpatikus angol a honfitárstól elszenvedett újabb vereség után immár végérvényesen az "örök második" kategóriába került.

Három harmadik hely

Karrierje utolsó három évében, 1959-ben, 1960-ban és 1961-ben sem járt sokkal messzebb a vb-címtől, ugyanis mindhárom szezon végén a harmadik helyet szerezte meg úgy, hogy minden évben tudott nyerni 2-2 futamot. Stirling Moss ekkor még éppen csak betöltötte 32. életévét, így még hosszú-hosszú évek állhattak volna előtte, kiindulva abból, hogy például Jack Brabham hány évesen szerezte harmadik, utolsó vb-címét. De akkor mi történt vele?

Befejezte, mielőtt elkezdhette volna

Egy súlyos versenybaleset, mint a korszak oly sok más pilótájával is. 1962-ben a Forma-1 érdemi része csak május huszadikán kezdődött Hollandiában, előtte viszont volt öt olyan verseny is, amelyek nem számítottak bele a pontversenybe. Ebből Moss két hazai viadalon indult, a snettertoni Lombank Trophyn és a goodwoodi 100 mérföldes Glover Trophyn. Előbbin a pole-ból indulva csak a hetedik helyet szerezte meg, utóbbi viszont még ennél is rosszabbul alakult számára.

Goodwoodban hiába indult ismét ő az első rajtkockából, hiába lett övé a leggyorsabb kör, ezúttal célba sem tudott érni, és ami még fájóbb lehetett neki (szó szerint is...), hogy kiesése során olyan sérüléseket szerzett, hogy az 1962-es szezont már meg sem tudta kezdeni, és végleg szögre kellett akasztania bukósisakját, egészsége megőrzése érdekében. Persze ha valaki egy hónapra kómába esik, majd ezt követően arra ébred, hogy testének egyik oldala le van bénulva, nem is erőlteti már annyira ezt az egészet... Bár később megpróbált visszatérni, jobbnak látta, ha mégsem teszi, ugyanis saját bevallása szerint sem volt már olyan, mint balesete előtt.

Később azért csak nem bírt a vérével, ugyanis 1974-ben részt vett egy London-Szahara-München raliversenyen, két évvel később ott volt a legendás ausztrál versenyen, a Bathurst 1000-en, 1980-ban pedig teljes szezonban indult a brit túraautó-bajnokságban. Visszavonulását 2011-ben jelentette be egy Le Mans Legends-versenyen. 81 évesen.

Ki tudja, talán pont rendkívül szerencsétlen karrierje, de még inkább rendkívül szellemes megjegyzései miatt Stirling Moss annak ellenére igazi kultuszhős lett, hogy soha nem lett világbajnok (sőt, övé a legtöbb futamgyőzelem azok között, akik soha nem lettek világbajnokok), mind a mai napig a Forma-1 egyik legnépszerűbb (és legidősebb élő) szereplője.