Fél perc mennyország

Felipe Massa az utóbbi évek egyik legszerethetőbb figurája a Forma-1-ben. Abban talán egyetérthetünk, hogy sosem volt igazán kiemelkedő versenyző, szinte mindig voltak nála jobbak, de 2008-ban úgy nézett ki, felérhet a csúcsra. Bár hátrányban volt, nem állt rosszul, és sejthető volt, ennél jobb esélye soha nem lesz. Kellett ehhez az, hogy a Ferrari mindent megtegyen azért, hogy viszonozza a 2007-es szívességét, amikor jó csapatjátékosként hozzájárult Kimi Räikkönen vb-címéhez, kellettek ehhez a Jégember problémás versenyei, illetve kellett ehhez Lewis Hamilton.

Hamilton újoncként már megtapasztalta, milyen az utolsó futamon elbukni a vb-címet, amikor a 2007-es Brazil Nagydíjon előbb egy csata következtében előbb ki-, majd egy rakoncátlankodó váltó miatt visszacsúszott, ahonnan már nem tudott visszakapaszkodni, így pedig Kimi Räikkönen kiénekelte a sajtot az ő és Fernando Alonso szájából. Drámai futam volt, de a 2008-as szezonzáró még ezen is bőven túltett. Ahogy említettük, ez az idény Hamilton és Massa csatájáról szólt, az utolsó futamra pedig úgy érkeztek, hogy egy kínai Hamilton-győzelem és Massa-második hely után az angolnak 94, a Ferrari braziljának pedig 87 pontja volt.

Nem volt egyszerű Massa helyzete, de ha másban nem, hát a hazai pálya varázsában és a több tízezer fanatikus honfitárs buzdításában bízhatott. Az időmérő után, amely úgy alakult, hogy ő nyert, míg Hamilton csak negyedik lett, Massa még inkább reménykedhetett egy kedvező végkifejletben, amikor pedig vasárnap, a futam előtt az látszott, hogy szakad az eső, a vörös bokszban elégedetten dörzsölhették a tenyerüket, még úgy is, hogy tudták, Hamilton nem jön különösebben zavarba ilyen körülmények között. Hátha most. Ahhoz, hogy Massa világbajnok lehessen, nyernie kellett, Hamilton pedig legfeljebb hatodikként érhetett célba, ebben az esetben pontegyenlőség alakult volna ki, amiből Massa jött volna ki győztesen-

A rajt után (meg miután mindenki intermediate gumikra váltott) Massa maradt az élen, őt Trulli, Räikkönen és Hamilton követte, tehát ekkor ígéretesnek, de még nem tökéletesnek nézett ki Massa és a Ferrari számára az állás. David Coulthard utolsó versenyén kiesett, ugyanis összeütközött Nico Rosberggel, így rögtön a rajt után bejött a Safety Car, ezalatt pedig az egyre inkább felszáradó pályán szép lassan elkezdett a mezőny szállingózni a bokszba száraz gumikért. Ezt a tizenegyedik körig mindenki megcsinálta, ennek a folyamatnak a végén pedig azt láthattuk, hogy Hamilton már csak hatodik Fisichella mögött. Massa világbajnok volt az akkori állás szerint.

Az angol aztán a 18. körben megelőzte Fisicót, az élmezőny második kerékcseréje után pedig még eggyel jobb, negyedik volt, így ismét ő állt a virtuális tabella élén. A verseny vége felé aztán, egészen pontosan a hatvanharmadik körben ismét elkezdett szemerkélni az eső, ami az idő múlásával csak egyre erősebb lett. Emiatt megint mindenki kénytelen volt intermediate gumikat feltenni, az újabb kisebb kavarodás végén pedig Hamilton még eggyel hátrébb csúszott, és már csak ötödik volt, ugyanis volt egy versenyző, aki megkockáztatta, hogy száraz pályás gumikkal teljesíti a hátralévő versenyeket. Ő Timo Glock volt, aki nemsokára főszereplőnk lesz.

Szóval Massa magányosan haladt az élen, rajta semmi nem múlt, Hamilton pedig ott táncolt a penge élén az ötödik helyen, tudván, hogy ha még eggyel visszább esik a leintésig, már Massa a világbajnok. Ez a 69. körben el is jött, amikor az eső még jobban rákezdett. Hamilton leszaladt a pályáról, Vettel pedig elment mellette, ez pedig azt jelentette, hogy Massa saját közönsége előtt ünnepelhetett volna. Vajon Hamilton két egymást követő évben is nyert helyzetből bukik?

A leintéskor mindenki kezdte elkönyvelni, hogy a "kis brazil" felér a csúcsra, és hazai közönség előtt mennybe megy, ugyanis győztesként szelte át a célvonalat. Ekkor mindenki abban a hitben volt (a Ferrari-bokszban is, beleértve Felipe Massa édesapját is), hogy ő lett a világbajnok, ami az akkori állás szerint így is volt, de ekkor még be kellett futnia Massa mögött négy versenyzőnek úgy, hogy egyikőjüket sem Lewis Hamiltonnak hívják.

Kettő rendben is volt, ugyanis Fernando Alonso poroszkált be a második, míg Kimi Räikkönen a harmadik helyen. Mögöttük viszont olyat láthattunk, ami, kinek-kinek csapathovatartozástól függetlenül sokkoló volt: az előbb említett, száraz gumikon bóklászó Timo Glock annyira lassú volt, hogy előbb Vettel, majd Hamilton is elment mellette. Hamilton ezzel visszajött az ötödik helyre, amivel az utolsó, számára még jó helyen, a végsőkig kicentizve valahogy megszerezte a világbajnoki címet, pályafutása során először.

Amikor Vettel, majd Hamilton is megelőzte Glockot, hihetetlen örömünnep tört ki a McLaren garázsában, viszont a Ferrari bokszban jó néhány másodpercig senkinek nem tűnt fel, mi történik az utolsó kanyarban. Amikor szóltak a csapattagoknak, egyszerre fagyott mindenki arcára a mosoly, a legkifejezőbb talán Massa apjának arckifejezése volt. A színtiszta döbbenet.

Felipe Massa mindent megtett, de ez sem volt elég, a brazilnak mindössze annyi jutott, hogy fél percig világbajnoknak érezhette magát. A szívek bajnoka? A Hamilton-szurkolók akkor nyilván saját kedvencük első vb-címének örülnek, viszont ezzel egyidőben valószínűleg rengetegen sajnálták Felipe Massát a drámai körülmények között elbukott vb-cím miatt. Talán még olyanok is szimpatizáltak vele kilenc évvel ezelőtt ezen a napon, akik egyébként soha nem neki szurkoltak.

És hogy mi történt aznap? Erre emlékszik vissza a Forma-1 hivatalos Twitter-feedjén is.