Ki lett centizve Schumacher hatodik vb-címe

2003-ban ezen a napon, október tizenkettedikén vált biztossá, hogy Michael Schumacher egyes-egyedül a Forma-1 történetének legsikeresebb versenyzője a vb-címeket tekintve. Nem múlt sokon...

Michael Schumacher és a Ferrari elég sokára jutott el oda, hogy először együtt világbajnokok legyenek, aztán viszont beindult a gőzhenger: a német-olasz koprodukció 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben sem talált legyőzőre. A riválisok elégedetlenkedtek, hogy a Ferrari tönkreteszi a sportot, a szurkolók meg talán még náluk is hangosabbak voltak. Az FIA igyekezett is a kedvükre tenni, így 2003 közel sem volt sétagalopp Schumacherék számára.

Az egész szezon valahogy nem volt az igazi, főleg 2002-höz képest, amikor az olaszok agyba-főbe vertek mindenkit. Jó, nyerte Schumacher a futamokat, de be-becsúsztak gyengébb eredmények is, így pedig sosem tudott elszakadni üldözőitől. Rég futottak ilyen kiegyensúlyozott szezont a Forma-1-ben, számos versenyző tudott legalább egy futamot megnyerni Schumin kívül - a két Williamsben Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya fejenként kettőt is.

A szezon vége felé mégsem ők, hanem az első igazán erős évét futó Kimi Räikkönen lett Schumacher legfőbb kihívója. Voltak, akik csak suttogtak erről, voltak, akik egyenesen azt ordibálták, hogy ennek a srácnak kell lennie a kétszeres világbajnok Mika Häkkinen utódjának. Finn is, mclarenes is...Räikkönen pedig rá is szolgált a bizalomra, ugyanis Malajziában megszerezte első futamgyőzelmét, és utána is szépen szállította a dobogókat. Egy problémája volt, hogy több győzelem nem jött össze.

Lényeg a lényeg, kiegyensúlyozott teljesítményének és számos dobogójának köszönhetően Räikkönen a szezonzáró Japán Nagydíjra érkezve is még matematikailag esélyes volt a vb-címre, igaz, nem volt egyszerű dolga, ugyanis hátránya kilenc pont volt az idősebbik Schumacherrel szemben. A képlet annál egyszerűbb volt a végelszámolással kapcsolatban: ha Schumacher pontot szerez, világbajnok, ugyanis onnantól Räikkönen ha fejre áll, sem lehet világbajnok - hiába nyerne, a több győzelem a német javára döntene pontegyenlőség esetén. És ha már pontegyenlőség: Juan Pablo Montoyának az amerikai futam után pontosan tízzel kevesebb pontja volt, mint Schumachernek - amennyit egy győzelem ér. A kolumbiai sorsa mégis megpecsételődött Japánba érkezve, pont az előbb említett tények miatt.

Maradt tehát két esélyes, a képlet pedig adva volt mindkét bajnokaspiráns számára - Räikkönennek mindenképp nyernie kellett úgy, hogy Schumacher nem szerez pontot, fordítva nézve az egészet pedig a németnek egy pont is elég volt az üdvösséghez.

Nos, az időmérő után Schumacher komoly bajba került, ugyanis, ahogy már annyiszor, ezúttal is megtréfálta a mezőnyt az időjárás, és jó néhány, a végén pályára guruló pilótát meggátolt abban, hogy jó időt fusson. Így került a hatodik vb-címére ácsingózó német a versenyre mindössze a tizennegyedik rajtkockába, de szerencséjére Räikkönen sem járt sokkal jobban, aki nyolcadikként rajtolhatott. Abban semmi meglepő nem volt, hogy az időmérőt Rubens Barrichello nyerte, ahogy azon sem akadt fenn senki, hogy mellé az első sorban Juan Pablo Montoya állhatott fel. Annál meglepőbb volt mögöttük látni a két toyotást, Cristiano da Mattát és Olivier Panist.

A versenyen aztán helyreállt a világ rendje, illetve hullottak is a srácok rendesen: előbb Juan Pablo Montoya versenye ért véget már a kilencedik körben a hidraulika meghibásodása miatt (pedig vezette is a versenyt), majd az ötödik helyről induló Fernando Alonsótól is búcsút vettünk.

Innentől az első helyet visszakapó Rubens Barrichellonak egy feladata volt: hogy ne engedje nyerni Kimi Räikkönent, miközben csapattársa, Michael Schumacher lehetőleg felzárkózik. Ezt végül sikeresen meg is valósította: Rubinho a kilencedik körtől néhány kivételes pillanattól eltekintve végig az élen állt, végül pedig a célvonalat is elsőként szelte át. Már ez megpecsételte a másodikként záró Räikkönen sorsát, akit David Coulthard kísért be a célba, az meg pláne, hogy Schumacher végül fel tudott kapaszkodni a már pontot érő nyolcadik helyre, így két ponttal övé lett a hatodik F1-es vb-cím is. 

Nem ment rosszul a BAR-Hondával Jenson Button sem, aki negyedik lett, viszont mögötte egy óriási felzárkózót, az utolsó helyről induló Jarno Trullit fedezhettük fel. Ezen a versenyen mutatkozhatott be (ugyancsak a BAR-Hondával) a japán Szato Takuma, aki első BAR-Hondás F1-es versenyén rögtön egy szép hatodik hellyel vétette észre magát, a hazai közönség legnagyobb örömére (az előző évben szintén itt szerezte első pontjait). Da Matta a harmadik helyről végül a hetedikig csúszott vissza, míg Michael Schumacher azért szerzett egy pontot, hogy ne (csak) csapattársa segítségén múljon a hatodik vb-cím.

Michael Schumacher tehát üggyel-bajjal hatodszor is világbajnok lett, és végképp a sportág egyik, ha nem a legnagyobb legendája lett. A legsikeresebb már ő volt, azon nem lehetett mit vitatni.

Hozzászólás írása
Hozzászólás mutatása
Bővebben erről a cikkről
Sorozat Forma-1
Esemény Japán Nagydíj
Pálya Suzuka
Versenyzők Cristiano daMatta , David Coulthard , Jarno Trulli , Jenson Button , Kimi Raikkonen , Michael Schumacher , Rubens Barrichello , Takuma Sato
Csapatok Ferrari , McLaren
Cikk típusa Nosztalgia
Címke 2003, david coulthard, ezen a napon, f1, ferrari, forma-1, japan, japán nagydíj, kimi raikkonen, mclaren, michael schumacher, retro, rubens barrichello, szuzuka, visszatekintés