A nap, amikor a Ferrari belerondított a McLaren tökéletes szezonjába

Az 1988-as Forma-1-es szezonban egyetlen fő elv szerint zajlott a legtöbb verseny: a McLaren nyert. Az MP4/4 a száguldó cirkusz történetének talán legszebb, de az biztos, hogy az egyik legdominánsabb autója volt, az elmúlt évekből talán a 2002-es és a 2004-es Ferrari ér fel mellé. Az első tizenegy futamot 7-4 arányban behúzta Ayrton Senna Alain Prosttal szemben, a két mclarenes így pedig már Belgium után irgalmatlan előnybe került: Senna 75 ponttal vezetett, Prost három ponttal lemaradva loholt mögötte. A többiek? A tabella harmadik helyezettjének, Gerhard Bergernek 208, mögötte Thierry Boutsennek 20 pontja volt...

A szezon tizenkettedik futama, az Olasz Nagydíj is hozta eleinte a papírformát, ugyanis a két McLaren kisajátította az első sort, Senna nyert, Prost három tizeddel követte. A második sorban szintén egy csapat "terpeszkedett", a hazai pályán nagyon igyekvő (viszont Enzo Ferrari halála miatt még bőven gyászoló) Ferrarinál Gerhard Berger megszerezte a harmadik rajthelyet, megelőzve csapattársát, Michele Alboretót.

A rajt után Senna elvesztette a vezetést Prosttal szemben, azonban amikor másodikból harmadikba akart váltani, váltója elkezdett rakoncátlankodni, innentől pedig már nem is működött rendesen. A Professzor innentől kezdve szép lassan visszaesett, majd a 34. körben motorhiba miatt végleg feladni kényszerült a versenyt.

Bár az egyik McLaren elhullott, a másikkal, Sennáéval sokáig semmi baj nem volt, sőt: a brazil magabiztosan vezetett Berger és Alboreto előtt. A 49. körben aztán Senna épp lekörözte volna a Mansellt helyettesítő Jean-Louis Schlessert. Schlesser megcsúszott a célegyenest követő sikánnál, de összeszedte az autóját. Senna a maga ívén tökéletesen bevette a sikánt, de nem számolt a kavicságyból visszatérő Schlesserrel, aki jobbról telibe találta őt, aminek következtében kitört McLarenje hátsó felfüggesztése.

Megtörtént tehát a dráma, kiesett mindkét McLaren, ami pedig szinte elképzelhetetlennek tűnt, Senna kiesése után valósággá vált: az Olasz Nagydíjat nem McLaren nyeri. Ez a győztes végül Gerhard Berger lett a Ferrarival, a csapat örömét pedig az tette teljessé, hogy a csapattárs Michele Alboreto futott be mögötte a második helyen. A nem egészen egy hónappal azelőtt meghalt legendás csapatalapító, Enzo Ferrari valószínűleg boldogan tekintett le a dobogós ünneplésre onnan fentről...

A harmadik helyen Eddie Cheever futott be, néhány tizeddel megelőzve arrowsos csapattársát, Derek Warwickot, rajtuk kívül még Ivan Capelli és Thierry Boutsen tudott pontot szerezni. A csillagok kivételes együttállása után pedig a szezon visszatért a "rendes" kerékvágásba: a hátralévő négy versenyt ismét a McLaren nyerte. Ez a csoda is három napig tartott.