Eldőlt a valaha volt legszorosabb F1-es szezon

1984 egy igazán egyoldalú világbajnokság volt, és nagyon hamar kiderült, hogy ebben az évben csak a McLarennek osztottak lapot. A tizenhat futamot szezonból csak négy futamot engedtek át a többieknek (egyet Michele Alboreto, kettőt Nelson Piquet, egyet pedig Keke Rosberg nyert), és az istálló két versenyzője, Niki Lauda és Alain Prost kiemelkedtek a mezőnyből.

Voltak a szezon során igen érdekes futamok, ezek közül talán a Monacói Nagydíj viszi a prímet, amelyet idő előtt leintettek, így a győztes Alain Prost csak félpontokat kapott a győzelemért, egészen pontosan 4,5-et. Még a régi pontrendszer (9-6-4-3-2-1) volt érvényben...Ahogy haladt előre a szezon, úgy látszott egyre tisztábban, hogy a csapattárssal folytatott szoros küzdelemben ezt a félpontos futamot valahogy ellensúlyoznia kellene a franciának, de ez csak nem akart sikerülni neki.

A szezon utolsó futamára a két McLaren-pilóta úgy érkezett, hogy Laudának 66 pontja volt, amivel 3,5 ponttal vezetett csapattársa előtt, vagyis Prostnak leginkább nyernie kellett úgy, hogy az osztrák nem végez a harmadik helynél előrébb. Minden további eshetőség csak tovább bonyolította volna a helyzetét.

Az időmérő után Prost reménykedhetett, ugyanis Piquet mögött a második rajthelyet szerezte meg, Lauda viszont csak a tizenegyedik helyről várhatta a piros lámpák kialvását. Szép hosszú lista állt össze azokból, akik a két mclarenes közé férkőztek, ráadásul minőségi lista is volt - Ayrton Senna, Keke Rosberg, Elio de Angelis, Nigel Mansell, Patrick Tambay, Michele Alboreto, Derek Warwick és Stefan Johansson.

Egy szerencséje volt Laudának: hogy a McLaren sokkal jobb autó volt minden másiknál abban az évben. Persze kellett hozzá az osztrák ellenállhatatlan vezetése is, hogy fel tudjon zárkózni, de ez végül annyira jól sikerült, hogy a leintésig már a második helyig tudott visszakapaszkodni, nem is sokkal lemaradva győztes csapattársa, Prost mögött. A harmadik helyen a tehetségét ekkor már nem egyszer megvillantó újonc Ayrton Senna végzett a Tolemannel, majd jött a két olasz, a ferraris Michele Alboreto és a lotusos Elio de Angelis, az utolsó pontszerző pedig Nelson Piquet lett - a pole-pozícióból indulva.

Emlékszünk még? Lauda 3,5 pontos előnnyel kezdte meg a szezonzárót, Estorilban viszont úgy alakult az eredmény, hogy Prost nyert, Lauda pedig mögötte ért célba. Az azt jelenti, hogy Prost kilenc, Lauda pedig hat pontot kapott. Három pont különbség. Mennyi maradt Lauda előnyéből? Fél pont. Fél pont? Igen. Ez volt a Forma-1 történetének valaha volt legszorosabb szezonja, ennél kisebb különbség soha előtte és soha utána nem döntött még vb-címről. Lauda megcsinálta azt, amiért visszatért néhány év önkéntes száműzetés után 1982-ben: harmadszor is világbajnok lett.

Mai retro-cikkeinkben lesz még egy ennél nem sokkal nagyobb különbségű év is...