Ezeket a leckéket tanulta meg az F1 Berger óriási imolai balesetéből

Mindenki a legrosszabbtól tartott, amikor észrevették, hogy egy autó széttörve lángol, és ennél az incidensnél kritikus fontossága volt annak, hogy a marshalok másodperceken belül megérkeztek a baleset helyszínére, így az osztrák versenyző Gerhard Berger túlélte a történteket.

Berger a baleset vad volta miatt az eszméletét is elvesztette, végül a kezein másodfokú égési sérüléseket szenvedett, emellett zúzódásokat szerzett és megrepedt a bordája. És a baleset riasztóként is szolgált a Forma-1 számára.

Ahogy a karbonszálas monocoque számára is, amelyet John Barnard vezetett be a Forma-1-ben 1981-ben, és ami elnyelte az energiát az ütközésnél, ami a számítások szerint akár 100g-s is lehetett. És mivel a behatás óriási erejű volt, az ütés pedig a kasztni oldalán keletkezett, így az üzemanyagtank lángra lobbant.

3

A verseny után a Ferrari figyelme arra irányult, hogy megtalálják a baleset kiváltó okát, hogy a jövőben ne kerüljön sor ilyen esetekre. Végül arra jutottak, hogy az első szárny okozta a balesetet, amely a kerekek alá gyűrődött, így pedig Berger nem tudta irányítani az autót, és a falnak csapódott.

Barnard és a tervezőcsapata nem számolt azzal, hogy Berger előszeretettel használta a kerékvetőket, és többé-kevésbé arra fókuszáltak a tervezés során, hogy a hatások felülről érhetik a szárnyat, nem pedig alulról – vagyis inkább az ütközéseket, nem a kerékvető-használatot kalkulálták be.

A Ferrari technikai igazgatójának is szerepe lehetett abban, hogy a szabályhozók a flexibilis első szárnyvéglapok betiltása mellett döntöttek, miközben a csapatok többsége az aerodinamikai hatások miatt még mindig merev szárnyvéglapokat használt, viszont ezek érzékenyebbek voltak, amikor eltalálták a földet, és könnyebben sérültek meg.

Ferrari 640 első szárnya John Barnard korrekcióival

Fotó készítője: Giorgio Piola

A következő, monacói versenyre készülvén a Ferrari változtatásokat eszközölt a szárnyon, hogy megerősítsék a fent említett területet. Viszont a gyors válasz nem volt elég, mivel Nigel Mansell hozzáért az Armcónál a korláthoz, és így Bergeréhez hasonló sérülést szenvedett a szárnya a monacói szabadedzésen.

Ezután további gyors intézkedést végzett a Ferrari, acéllal erősítették meg a területet, amely már az időmérőre készen állt, és a következő versenyekre tovább finomhangolta a megoldást a maranellói istálló technikai részlege.

Berger balesete tehát meghatározó pillanat volt a Forma-1 szempontjából, mivel szurkolók milliói követhették élőben, ahogy lángol az autója az ijesztő baleset után, az incidens következtében pedig szabálymódosítások következtek, amelyek az üzemanyagtankot és a kasztnit érintő változtatások voltak – a sport tehát törekedett arra, hogy minél biztonságosabb legyen.

A szabálymódosítások azt követően érkeztek, hogy a sport az azt megelőző évtizedekben sokkal kisebb mértékben fordított figyelmet a biztonságra, és az üzemanyagtank is közel volt a versenyzőkhöz, ami szintén nem volt túl biztonságos. A baleset viszont ébresztőként szolgált az F1 számára.

A Berger balesete után következő módosítások része volt tehát, hogy az üzemanyagtankot nem csak teljesen le kellett zárni a monocoque struktúrájában, hanem új konstrukciót is kellett tervezniük a csapatoknak, és magasszintű biztonsági teszteken kellett átmenniük a homologizáció során.

Az FT5 „tömlő” pedig ma is a standardot jelenti a Forma-1-ben. Ez egy hajlékony és könnyű konstrukció, így pedig könnyen be lehet illeszteni egy kis területre a monocoque-on belül.

5

A következő videós összeállításban Ayrton Senna F1-es autóit nézhetjük meg közelebbről. Különlegesebbnél különlegesebb gépek, amik közül párral a brazil csodákra volt képes, a Toleman volánja mögött is.