Toplista

Ezek a pilóták csak 1 futamot nyertek: mennyi tehetség...

Miután a 2019-es idény végén búcsút intettünk Robert Kubicanak, aki egyetlen győzelmet szerzett a 2008-as Kanadai Nagydíjon, összegyűjtöttük a pilótákat, akik egy futamgyőzelemmel fejezték be a pályafutásukat.

Carlos Pace, Brabham BT44B Ford

LAT Images

Johnnie Parson (Kurtis Kraft) – Indy 500 1950
Az F1 korai szakaszában az Indy 500 is világbajnoki futamnak számított. Az 1950-es futamot már idő előtt leintették egy vihar miatt, de a győztes Johnnie Parsonstól nem vettél el a győzelmét, aki már 115 köre vezette a futamot a 138.-ik körben. Az amerikai a futamot követően holtversenyben állt Fangioval és Farinaval a pontversenyben.

Lee Wallard (Kurtis Kraft) – Indy 500 1951
Csak 8 autó érte el a kockás zászlót 1951-ben. Lee Wallardot számtalan technikai hiba hátráltatta, elromlott fék, és a kipufogójának egy darabja is letört. Bár megnyerte a futamot, azt követően egyből kórházba került, mert a felszerelése annyira irritálta a bőrét.

Luigi Fagioli (Ferrari) – Francia Nagydíj 1951
Megnyerni egy futamot egy dolog, de Luigi Fagioli úgy nyert, hogy nem is ő vezetett. Fagiolinak oda kellett adnia az autóját a futam közben a problémákkal hátráltatott Fangionak, aki végül az ő kocsijával nyerte meg a futamot, ezért az 53 éves Fagiolit könyvelték el győztesnek. Fagioli enyhén szólva nem örült a döntésnek, és azonnal elhagyta az F1-et. Mai napig ő a legidősebb „futamgyőztes” az F1-ben.

Juan Manuel Fangio, Alfa Romeo and Luigi Fagioli lead

Juan Manuel Fangio, Alfa Romeo and Luigi Fagioli lead

Fotó készítője: Motorsport Images

Piero Taruffi (Ferrari) Svájci Nagydíj 1952
Az olasz első és egyetlen futamát nyerte, miután az élről ki kellett állnia Giuseppe Farinanak technikai problémákkal. Taruffi a Ferrari 500-al majdnem mindenkinek kört adott. Nem rossz egy egyszeres futamgyőztestől.

Troy Ruttman (Kuzma) – Indy 500 1953
Troy Ruttmann lett a legfiatalabb Indy 500 győztes, amikor 22 évesen és 80 naposan győzött Indianapolisban, és ez a rekord a mai napig tart. A legfiatalabb F1 futamgyőztesi címét Fernando Alonso vette el tőle 2003-ban.

Bob Sweikert (Kurtis Kraft) – Indy 500 1955
A tragikus versenyen életét vesztette az előző évi győztes Bill Vukovich. Miután folytatták a versenyt, Bob Sweikert nyert.

Luigi Musso (Ferrari) – Argentín Nagydíj – 1956
Fagioli esete megismétlődött 1956-ban. Fangio ezúttal Musso autójával nyert, így Musso is F1 győztesnek mondhatta magát. Folytatta a pályafutását, de balesetben meghalt az 1958-as Francia Nagydíjon.

Pat Flaherty (Watson) – Indy 500 1956
Ebben az évben aszfaltozták le a pálya ikonikus tégla felületét, Pat Flaherty pedig dominálta a versenyt.

Pat Flaherty

Pat Flaherty

Fotó készítője: Indianapolis Motor Speedway

Sam Hanks (Epperly) – Indy 500 1957
13 próbálkozás után nyerte meg Sam Hanks az 1957-es versenyt, győzelme után pedig azonnal bejelentette visszavonulását.

Jimmy Bryan (Epperly) – Indy 500 1958
Ugyanazzal az autóval nyert, mint Sam Hanks, a versenyen egy 7 autót érintő baleset volt, amiben meghalt Pat O’ Connor.

Rodger Ward (Watson) – Indy 500 1959
Új átlagsebesség rekordot állított fel, 218 km/h-val.

Jo Bonnier (BRM) Holland Nagydíj 1959
A Zandvoortban rendezett futamon Stirling Moss kiesése után nyert.

Jim Rathmann (Watson) – Indy 500 1960
Ebben az évben számított bele utoljára az Indy 500 a versenynaptárba. Izgalmas futamként vonult be a történelembe, miután az előző évi bajnokkal Rodger Warddal 29-szer cserélt helyet az élen.

Giancarlo Baghetti, Ferrari 156, leads Dan Gurney, Porsche 718

Giancarlo Baghetti, Ferrari 156, leads Dan Gurney, Porsche 718

Fotó készítője: Sutton Images

Giancarlo Baghetti (Ferrari) – Francia Nagydíj 1961
A 27 éves pilótának nem kínálták tálcán az elsőséget. A Porschet vezető Dan Gurney-vel harcolt, majd a célegyenesben a szélárnyékot kihasználva előzte meg a kockás zászló előtt méterekre.

Innes Ireland (Lotus) Amerikai Nagydíj 1961
Innes Ireland egy jó rajttal a harmadik helyre ugrott előre a nyolcadikról indulva. Stirling Moss és Jack Brabham is kiestek előle, de neki is problémái voltak az üzemanyagrendszerével, de 5 másodperc előnnyel nyerni tudott Dan Gurney előtt.

Lorenzo Bandini (Ferrari) Osztrák Nagydíj 1964
Az olasz Jim Clarke előtt nyerte egyetlen nagydíját.

Richie Ginther (Honda) Mexikói Nagydíj 1965
Saját maga első és egyetlen futamgyőzelme mellett a Honda és a Goodyear is ekkor győzött először.

Ludovico Scarfiotti (Ferrari) Olasz Nagydíj 1966
A második helyről rajtolva visszaesett a 7. helyre is, de remek versenyzéssel és a szélárnyékok kihasználásával győzni tudott.

Peter Gethin (BRM) Olasz Nagydíj 1971
Az elképesztően izgalmas és szoros versenyt célfotóval nyerte meg, 0.01 másodperccel végzett Ronnie Peterson előtt, 0.09 másodperccel François Cevert, és 0.18 másodperccel Mike Hailwood előtt.

Lorenzo Bandini, Ferrari 312

Lorenzo Bandini, Ferrari 312

Fotó készítője: Motorsport Images

François Cevert (Tyrrell) Amerikai Nagydíj 1971
Watkins Glenben a francia is megnyerte első futamát, de sajnos két évvel később halálos balesetet szenvedett ugyanott.

Jean-Pierre Beltoise (BRM) Monacói Nagydíj 1972
A szakadó esőben a negyedik helyről indulva egy remek rajttal az élen találta magát, és magabiztosan nyerte a futamot. Csak második Jacky Ickxet nem körözte le.

Carlos Pace (Brabham) Brazil Nagydíj 1975
A brazil helyi hős lett, miután megnyerte hazai futamát. 1977-ben halála után róla nevezték el az interlagosi pályát. Repülőbalesetben halt meg.

Carlos Pace, Brabham BT44 Ford

Carlos Pace, Brabham BT44 Ford

Fotó készítője: Motorsport Images

Jochen Mass (Mclaren) Spanyol Nagydíj 1975
A félelmetes Monjuic utcai pályán nyert Barcelonában Jochen Mass, de győzelme hamar feledésbe merült. A 26. körben Rolf Stommelen hátsó szárnya leszakadt, aki kirepült a pályáról, megölve 5 nézőt.

Vittorio Brambilla (March) Osztrák Nagydíj 1975
Niki Lauda volt pole-pozicióban a hazai futamán, de a versenyt késve indították az erős eső miatt. A Ferrari nagyon nehezen bírt az esővel, és megelőzte Laudát James Hunt. Az esélytelenek nyugalmával versenyző Brambilla a 8. helyről rajtolva nemsoká már Laudát is megelőzte, és Hunt mögött a második helyen haladt. Huntnak motorproblémái akadtak, Brambilla pedig átvette a vezetést. A 29. körben leintették a versenyt az eső miatt, Brambilla pedig örömében elengedte a kormányt, hogy ünnepeljen. Az autója felúszott, és a falnak csapódott. Stílusos levezetőkör.

Gunnar Nilsson (Lotus) Belga Nagydíj 1977
Ezen a versenyen is dézsából öntötték az esőt. Mario Andretti és John Watson összeütköztek az élen. A pálya elkezdett száradni, majd Jochen Mass is kiesett Nilsson elől, aki előtt már csak Lauda maradt. Remek versenyzéssel megelőzte az osztrákot, megszerezve első győzelmét. Sajnos az év végén rákot diagnosztizáltak nála, és abba kellett hagynia a versenyzést. 1978 októberében halt meg, nem sokkal jó barátja, Ronnie Peterson temetése után, amin teljesen legyengülve is részt vett.

Jean Alesi, Ferrari 412T2

Jean Alesi, Ferrari 412T2

Fotó készítője: Motorsport Images

Alessandro Nannini (Benetton) Japán Nagydíj 1989
A futam a két McLarenes csapattárs, Alain Prost és Aryton Senna ütközése miatt lett legendás. Nannini látszólag átvette a vezetést, de Senna még így is megelőzte. A brazilt végül kizárták a futamból, így az olasz megszerezte egyetlen győzelmét, a világbajnok pedig Prost lett.

Jean Alesi (Ferrari) Kanadai Nagydíj 1995
Alesi az 5. helyről rajtolt, és feljött a másodikra, a látszólag utolérhetetlen Benettonos Schumacher mögé. Az 57. körben, 12 körrel a vége előtt technikai problémája akadt a németnek, és ki kellet hajtania a bokszba kormányt cserélni. Alesi simán nyerte ezután első és egyetlen futamát. A kanadai közönség olyan lázba jött, hogy többen berohantak a pályára az utolsó körben, ezért a végeredményt az utolsó előtti kör szolgáltatta.

Olivier Panis (Ligier) Monacói Nagydíj 1996
Az F1 történetének egyik legemlékezetesebb futamán egymás után estek ki az esélyesek az esőben. Damon Hillnek motorhibával kellet kiállnia, majd Alesi is kiesett. A francia pilóta a 14. helyről rajtolva lett végül első, és csak 3-man értek be, ami mai napig rekord. Azóta sem nyert francia pilóta az F1-ben.

Jarno Trulli (Renault) Monacói Nagydíj 2004
Az évet végig dominálta Michael Schumacher és a Ferrari, a rivális csapatoknak minden lehetőséget meg kellett ragadniuk. Monacóban Schumacher csak a 4. helyről rajtolt, Trulli a poleból indult és azt győzelemre is váltotta.

Robert Kubica, BMW Sauber F1.08

Robert Kubica, BMW Sauber F1.08

Fotó készítője: Glenn Dunbar / Motorsport Images

Robert Kubica (BMW Sauber) Kanadai Nagydíj 2008
Egy évvel hatalmas balesete után Kubica stílusosan győzelemmel tért vissza. Ebben nagy segítségére volt, hogy a bokszutcában összeütközött Lewis Hamilton és Kimi Raikonnen. Nem csak a lengyel, de a BMW egyetlen győzelme is ekkor született, akik egy évvel később a gazdasági válság miatt kivonultak a sportból.

Heikki Kovalainen (McLaren) Magyar Nagydíj 2008
A McLarenek az első sorból rajtoltak, de Felipe Massa az első kanyarban átvette a vezetést, és azt nem is adta ki kezei közül, amíg 3 körrel a futam vége előtt el nem füstölt a motorja. Lewis Hamilton szintén kiesett defekt miatt, így a győzelem Kovalainen ölébe hullott.Pastor Maldonado (Williams)

Spanyol Nagydíj 2012
Az őrült venezuelai barcelonai győzelme az egyik legemlékezetesebb ezen a listán. Maldonado a második helyet szerezte meg az időmérő, de Hamilton kizárása után megkapta az első rajtkockát. Fernando Alonso megelőzte a rajtnál, de Maldonado a második kerékcserét követően visszaszerezte a vezetést, és mindenki döbbenetére megnyerte a futamot. A Williams azóta se nyert futamot.

Johnnie Parsons (Kurtis Kraft) - Indy 500 1950
Lee Wallard (Kurtis Kraft) - Indy 500 1951
Luigi Fagioli (Ferrari) - GP France 1951
Piero Taruffi (Ferrari) - GP Suisse 1952
Troy Ruttman (Kuzma) - Indy 500 1952
Bob Sweikert (Kurtis Kraft) - Indy 500 1955
Luigi Musso (Ferrari) - GP Argentine 1956
Pat Flaherty (Watson) - Indy 500 1956
Sam Hanks (Epperly) - Indy 500 1957
Jimmy Bryan (Epperly) - Indy 500 1958
Rodger Ward (Watson) - Indy 500 1959
Jo Bonnier (BRM) - GP Pays-Bas 1959
Jim Rathmann (Watson) - Indy 500 1960
Giancarlo Baghetti (Ferrari) - GP France 1961
Innes Ireland (Lotus) - GP États-Unis 1961
Lorenzo Bandini (Ferrari) - GP Autriche 1964
Richie Ginther (Honda) - GP Mexique 1965
Ludovico Scarfiotti (Ferrari) - GP Italie 1966
Peter Gethin (BRM) - GP Italie 1971
Peter Gethin (BRM) - GP Italie 1971
François Cevert (Tyrrell) - GP États-Unis 1971
Jean-Pierre Beltoise (BRM) - GP Monaco 1972
Carlos Pace (Brabham) - GP Brésil 1975
Jochen Mass (McLaren) - GP Espagne 1975
Vittorio Brambilla (March) - GP Autriche 1975
Gunnar Nilsson (Lotus) - GP Belgique 1977
Alessandro Nannini (Benetton) - GP Japon 1989
Jean Alesi (Ferrari) - GP Canada 1995
Olivier Panis (Ligier) - GP Monaco 1996
Jarno Trulli (Renault) - GP Monaco 2004
Robert Kubica (BMW Sauber) - GP Canada 2008
Heikki Kovalainen (McLaren) - GP Hongrie 2008
Pastor Maldonado (Williams) - GP Espagne 2012
33

Egy fantasztikus, magyar felirattal ellátott összeállítás arról, hogy a Ford v Ferrari című film ugyan remekül sikerült, ám olyan jeleneteket is a vászonra vitt, amik a valóságban eltérő módon történtek.

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk Brawn szerint a McLaren jól döntött, hogy megszabadult a Hondától
Következő cikk Hamilton bölcselete: „Félelem és kétségek helyett pozitivitás”

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország