Gilles Villeneuve, a legőrültebb fenegyerek

Nagyon sokszor hallottam Gilles Villeneuve-ről, hogy egy igazi zseni volt, talán az utolsó olyan versenyző a Forma-1-ben, aki csak és kizárólag a vezetés élvezetéért hajtott ki a pályára, azért, hogy a lehető leggyorsabban érjen körbe az adott versenypályán. 1992-es születésűként nekem az egész Villeneuve-kultusz kicsit távolinak tűnt, de ez talán érthető is: a kanadai exferraris 1982-ben, tehát még tíz évvel a születésem előtt vesztette életét azon a sajnálatos zolderi hétvégén. Amikor ennek kapcsán kicsit beleástam magam a róla szóló videófelvételekbe, kezdtem megérteni, miről is van szó: szájtátva néztem az Arnoux elleni csatáját az 1979-es francia futamról, amikor körökön keresztül oda-vissza előzgették egymást a második helyért, vagy éppen 1981-es varázslatát hazai versenyéről, amikor félig törött első szárnnyal hajtott körbe a nedves Ile Notre Dame-pályán.

Gilles Villeneuve már életében hallatlan népszerűségnek örvendett, egy igazi zseniként tartották őt számon, aki csak és kizárólag a sebesség imádatáért versenyzett. Bár soha nem lett világbajnok (legjobb eredménye egy második hely volt 1979-ből csapattársa, Jody Scheckter mögött), abban viszont ennek ellenére mindenki egyetértett, hogy a Forma-1 egyik legnagyobb alakja távozott abban a bizonyos május 8-i balesetben, amikor több, mint 200 kilométeres sebességnél összeütközött Jochen Mass autójával, majd szörnyű erővel csapódott a pályát övező falba.

Egy rendhagyó cikkben most a kortársak (riválisok, csapatfőnök, újságírók) jellemzéseivel emlékezem meg a ma harmincöt éve, 1982. május 8-án elhunyt Gilles Villeneuve-ről. Kezdésnek a címben szereplő leírással.

"Gilles Villeneuve volt a legőrültebb fenegyerek, akivel valaha találkoztam" - az a Niki Lauda mondta ezt riválisáról, aki szintén elég sok minden átélt a Forma-1-ben, és ugyancsak nem éppen a puhaságáról volt ismert...

Harvey Postlethwaite, a Ferrari korábbi technikai igazgatója így emlékezett Villeneuve-re: "Egy rém egyszerű, politikamentes srác volt. Ha például teszteltünk, és az autó sz*r volt, akkor odajött hozzánk, és ezt teljesen őszintén meg is mondta. Az Öreg [Enzo Ferrari - a szerk.] imádta ezért."

"Nem ismerek olyan emberi lényt, aki csodákra lett volna képes. Gilles-nél néhányszor elbizonytalanodtam ebben..." - Jacques Laffite, korábbi rivális

"Lenyűgöző volt az, ahogy az autóját kontroll alatt tudta tartani. Még azokhoz a versenyzőkhöz képest is kiemelkedő volt, akikkel annak idején én versenyeztem együtt. Minden egyes versenyautót a lehetőségei adta határokon vezetett." - Jackie Stewart

"Halálával egy nagyszerű bajnoktól fosztott meg minket az élet, egy olyan bajnoktól, akit nagyon szerettem. Az életem csupa szomorúsággal van tele, amikor visszanézek a szeretteimre, ott látom köztük őt is" - Enzo Ferrari, az istálló legendás csapatfőnöke.

"Gilles volt a valaha élt leggyorsabb versenyző az autósport történetében, de számomra még fontosabb az, hogy ő volt a leghitelesebb ember, akit valaha ismerhettem." - Jody Scheckter, a korábbi csapattárs

"A halálával egy bizonyos mentalitás is kihalt a Forma-1-ből. Ő volt az utolsó versenyző, aki egy megszelídítetlen örömmel, csak a sebesség élvezetéért ült autóba. Amint autóba ült, félelmetesen gyors volt, aki folyamatosan próbálkozott a még jobb teljesítményért, sokszor a leglehetetlenebb szituációkból kimenekülve" - Alan Henry, újságíró

"Én abban a balesetben halálra rémültem volna, de biztos vagyok abban, hogy Gilles utolsó gondolata az volt: nem igaz, elrontottam a tökéletes kört!" - Eddie Cheever, korábbi rivális

Végezetül pedig álljon itt Gilles Villeneuve ars poeticája, amellyel a kanadai ösztönös zseni mentalitásának jó részét is megismerhetjük: "Mindig padlógázon fogok vezetni. Imádok versenyezni."