A Forma-1 egyik legkegyetlenebb története

1970-ben ezen a bizonyos napon egy egészen kiváló versenyzőt és karaktert veszített el a sport. A pilóta, akire mindig emlékezni fogunk!

Azt alighanem szinte mindenki tudja, hogy Jochen Rindt a Forma-1 történetének egyetlen posztumusz világbajnoka, aki úgy is világbajnok lett, hogy a szezon közben sajnálatos módon életét vesztette egy versenybalesetben. A fájdalmasan fiatalon, 28 évesen elhunyt osztrák versenyzőnek mindössze hat szezon jutott a Forma-1-ben, amiből az utolsó kettő volt a legsikeresebb. De hogy is alakult az a bizonyos tragikus 1970-es év, amikor posztumusz világbajnoki címet szerzett?

Korkép és előzmények

Jochen Rindt
Bár nem nyert, sőt, komoly eredményt sem ért el, Indianapolis sem fogott ki rajta
Masten Gregory, Jochen Rindt, Ferrari 250LM
Ahogy Le Mans sem, ahol 1965-ben Masten Gregory csapattársaként nyerni tudott

Akkoriban egy olyan korszakban versenyeztek a sztárok, amikor minden versenynek úgy vágtak neki, hogy tudták, lehet, hogy az az utolsó. Az autók már a hatvanas években is rendkívül gyorsak voltak, viszont ekkor még közel sem volt olyan fejlett a biztonság, mint manapság. Ebben a veszélyes korszakban is külön "kasztot" képezett a Lotus, ahol Colin Chapman csábítóan gyors, viszont félelmetesen veszélyes autókat tervezett az istálló versenyzői számára. Ezekben az autókban senki nem volt biztonságban, a gyönyörű, de rendkívül veszélyes fekete-arany gépek még világbajnok áldozatot is követeltek Jim Clark személyében.

Jim Clark and Colin Chapman
Jim Clark

Ebben a korszakban küzdött a sikerekért Jochen Rindt, aki pont a Clark halált követő szezonban, 1969-ben került a Lotushoz a Coopertről, majd megszerezte első győzelmét is, viszonylag kiegyensúlyozott teljesítménnyel pedig negyedik lett év végén, így 1970-ben már mindenképp esélyesként kellett vele számolni.

Az utolsó szezon

Jochen Rindt, Lotus 72C-Ford, Jackie Stewart, March 701 Ford
A képen éppen Rindttel beszélgető Jackie Stewart (jobbra) az osztrák rivális halálesetének is köszönhetően a biztonság egyik legnagyobb szószólója lett.

1970-ben Rindt nem kezdett jól, ugyanis Dél-Afrikában csak tizenharmadik lett, Spanyolországban pedig kiesett. Bár Monacóban nyerni tudott, ezután ismét rosszul alakult számára a következő verseny, Belgiumban ismét nem ért célba.

Hollandiában, bár megszerezte második győzelmét a szezonban, rendkívül mélyen érintette barátja, Piers Courage halála. Nem volt viszont mit tenni, mennie kellett tovább, viszont ekkor egyre erősebben érlelődött benne a gondolat, hogy ha világbajnok lesz, a szezon végén visszavonul, erről győzködte ugyanis barátnője is. Hollandia után a Francia Nagydíj következett a versenynaptárban, ahol, mivel még mindig élénken élt benne Courage halála és barátja emléke, elég rosszul viselt egy kormánymű-hibát a versenyhétvége folyamán:

"Ha ez még egyszer előfordul és túlélem, mindannyiótokat megölöm!"

A verseny végül jól alakult, ugyanis Rindt nyerni tudott, csakúgy, ahogy Nagy-Britanniában és Németországban, amelyet eredetileg a híres-hírhedt Nordschleiféra terveztek. Rindt barátja halála után (Graham Hillel együtt) a biztonság egyik legfőbb szószólója lett, a német verseny előtt rengeteget koptatta a száját (feleslegesen) a szalagkorlátok megerősítéséért, ám mivel erről a verseny idejéig nem született megállapodás, inkább Hockenheimben vendégeskedett a mezőny, de mindez nem zavarta Rindtet.

Sorozatban szerzett négy (összesen öt) győzelmének köszönhetően Rindt tetemes előnnyel vezette a világbajnokságot Brabham, Hulme, Stewart és Hulme előtt, így Ausztriában (hazai pályán) akár be is biztosíthatta volna a vb-elsőséget, ám hiába állhatott fel ő a pole-pozícióban, őrjöngő honfitársai legnagyobb örömére, a versenyt műszaki hiba miatt nem tudta befejezni. Rindtben ekkor már sziklaszilárdan megvolt az elhatározás, hogy a vb-cím megszerzése esetén visszavonul. Olaszországban végül tragikus módon csak az egyik vágya teljesült: az időmérőn a Parabolica felé haladva egyszer csak elvesztette uralmát autója felett, és menthetetlenül csapódott bele a szalagkorlátba, aminek a végén nem tudták megmenteni az életét.

Nina Rindt watches her husband, Jochen Rindt
Felesége, Nina hiába győzködte Jochen Rindtet a visszavonulásról. Pedig férje még hallgatott is volna rá, de az a bizonyos tragikus edzésbaleset sajnos előbb jött.

Hiába akart tehát visszavonulni, a halál gyorsabb volt nála, amitől az osztrák versenyző karrierje végén már rettenetesen félt. Az Olasz Nagydíjat követően viszont akkora előnye volt, hogy a szezon végéig halála ellenére sem tudta őt senki utolérni, így is megszerezte a világbajnoki címet, legalább ez a vágya teljesült. Viszont huszonnyolc évesen egy potenciális többszörös világbajnokot vesztett el a mezőny.

The wreckage of Jochen Rindt's car after his fatal crash at Parabolica
A Lotus roncsai

 

A tribute to Jochen Rindt
Hozzászólás írása
Hozzászólás mutatása
Bővebben erről a cikkről
Sorozat Forma-1
Versenyzők Jochen Rindt
Cikk típusa Portré