Egy tragikus F1-es történet: kikről kapta a nevét a mexikói versenypálya?

Szerző: Móré Dániel

Először a fiatalabb fiú, Ricardo mutatkozott be a Forma–1-ben, mindössze 19 évesen. Ezzel ő a negyedik legfiatalabb F1-es bemutatkozó. Ricardo többszörös nemzeti gyorsaságimotoros-bajnok volt mielőtt négy kerékre váltott. Csupán 15 éves volt, amikor elindult az első autóversenyén az államokban egy Porschéval, és a kategóriájában mindenkit legyőzött. Gyakran versenyzett Porschékkal, majd 1960-ba elindult Le Mansban is. Egyszer, 1956-ban már jelentkezett a rangos versenyre, de fiatalkora miatt (akkor 14 éves volt) visszautasították a nevezését. ’60-ban viszont már első próbálkozásra majdnem megnyerte a híres 24 órást André Pilette társaként. Végül másodikként intették le őket, de így is Ricardo lett a legfiatalabb versenyző, aki a Le Mans dobogójára állt. (18 évesen és 133 naposan)

A Forma–1-es pályafutása 1961-ben indult el az Olasz Nagydíjon, mikor Enzo Ferrari lehetőséget adott neki a bemutatkozásra. Az időmérőn óriási meglepetésre a második helyre kvalifikálta magát, és ezzel a legfiatalabb első soros rajtolóvá vált 19 évesen és 208 naposan. Sajnos a futam az egyik legtragikusabbként vonult be a nagydíjak történetébe. Az első kör végén a bajnoki címért harcoló Wolfgang von Trips elvesztette az uralmát az autója felett, és a nézők közé vágódott. A balesetben von Trips azonnal meghalt, továbbá 15 néző sérült meg halálosan. Ricardo viszont óriási versenyt futott, az első hely rendre cserélődött ő, Gurney, és Phil Hill között. A futamot végül az üzemanyagpumpa meghibásodása miatt fel kellett adnia.

Az 1962-es idényre a Ferrari hivatalos versenyzője lett, de nem indult el minden futamon. A szezonban két kiesést, továbbá egy 4. és egy 6. helyet tulajdoníthatott magáénak. Ezekben az időkben részt lehetett venni a bajnokságban nem beletartozó futamokon is, ilyen volt az első ízben megrendezett Mexikói Nagydíj. Ricardo minden áron részt akart venni hazai versenyén, ám csapata a Ferrari nem utazott el Mexikóba. A mexikói végül nem maradt autó nélkül, Rob Walker biztosított neki egy Lotus 24-est. Ám, máris az első edzésen tragédia történt. Ricardo Lotusának jobb-hátsó felfüggesztése eltört a híres Peraltada kanyar bevétele közben, és az autó nagy erővel a korlátnak csapódott. A fiatalabb Rodríguez, akit a jövő bajnokának tartottak 20 évesen életét vesztette. A halála nemzeti gyászt váltott ki Mexikó szerte.

Az idősebb testvér, Pedro hiába volt 2 évvel „tapasztaltabb az életben”, öccsével ellentétben mégis később kapott lehetőséget a Forma–1-ben. Nagyjából egyszerre kezdett el versenyezni Ricardóval mind motorral, mind sportautóval. Öccse haláláig le mans-i 24 órásokon indult több-kevesebb sikerrel, de a tragédia után úgy határozott, hogy visszavonul.

Csakhogy 1 év múlva újra autóba ült, és egyből megnyert egy sportautó-versenyt Daytonában. Ezek után 1966-ig rendszeresen elindult a Forma-1 Amerikai-és Mexikói Nagydíjain is. ’67-ben aztán egész éves szerződést kötött a Cooperral, és máris megnyerte a szezon első versenyét Dél-Afrikában.  A szezon hátralévő részén nem állt már dobogón, így 6. lett az év végi összesítésben. A következő szezonban már a BRM-mel versenyzett, és egy 2. és két 3. hely voltak a legjobb eredményei. Ebben az évben is a 6. helyen zárt. Mint 1958 és 1971 között mindig, ’68-ban is részt vett a le mans-i 24 óráson, amit Lucien Bianchi (Jules Bianchi nagyapja) csapattársaként meg is nyert egy Ford GT40-nel.

A Forma–1-ben az 1969-es év közepétől már a Ferrarinak versenyzett, de nem tudott az olaszoknál elérni nagyobb sikereket: összesen 3 pontot szerzett. 1970-re és 1971-re visszatért a BRM-hez, és többek között egy győzelmet és két 2. helyet is szereztek. A szezonjai általában nem voltak teljesek, hiszen rendre részt vett sportautó-versenyeken is. Egy ilyen versenyen szenvedett halálos balesetet 1971-ben a németországi Norisringen, mikor egy lassabb autót falnak vezetett. A Ferrarija kigyulladt, és a mexikói versenyző nem sokkal a kiszabadítása után 31 évesen elhunyt. Pedro volt korszaka egyik legjobb esőmenője, és érdekesség, hogy nem szeretett közúton vezetni, mert túl veszélyesnek tartotta. Emiatt mindig sofőrt fogadott.

Pedro halála után az azelőtt a testvére nevét viselő pályát átnevezték Autódromo Hermanos Rodríguez-re, magyarul Rodríguez testvérek versenypályára. Itt versenyzik a hétvégén a Forma-1 mezőnye is, immáron 16. alkalommal.