Domenicali: Semmi mesterkélt nincs a fordított rajtrácsos versenyekben

A Forma-1 sportelemei továbbra is fontosak a vezérigazgatónak, Stefano Domenicalinak, még akkor is, ha a Liberty Media az elmúlt években rengeteg kritikát kapott olyan elemekért, mint a sprintfutamok. Bár az utóbbiakat ellenzők elhalkultak, nem tűntek el, még akkor sem, ha az idén használt formátum egyértelműen a legjobb, amit a sprinthétvégéken kipróbáltak.

Domenicalinak azonban, bár úgy érzi, nem szabad a szkeptikusokat figyelmen kívül hagyni, nincs kétsége afelől, hogy a sprintek működnek. Sőt, már azt sem zárja ki, hogy nyolc legyen belőlük, kicsit megbolondítva a dolgokat a rajtrács megkavarásával.

„Emlékszem, amikor bevezettük őket, a puristák – akikre mindig hallgatni kell, még akkor is, ha nem elégedettek a dolgokkal - rengeteg kritikát fogalmaztak meg. Azonban úgy érzem, mára teljesen megfordult a dolog. Szerintem az idén alkalmazott változások, a külön időmérővel és parc fermével helyesek voltak, sokkal jobb a flow.”

„Szerintem nem vagyunk olyan helyzetben, mint például a MotoGP, ahol a teljes versenynaptárban elférnek a sprintek, de van hova növekedni, talán a naptár egyharmada állhatna sprinthétvégékből, ez is egy lehetőség.”

„Aztán persze ott vannak bizonyos témák, amiken sokat lehet vitatkozni, tényleg kéne beszélhetnünk arról, hogy meg kellene-e fordítani a rajtrácsot, vagy legalább a felét, mint az F2-ben és az F3-ban. Szóval ezekkel mindig lehet gondolatkísérleteket folytatni, hogy így mondjam, csak hogy érdekesek maradjanak a dolgok.”

A magát puristának tartó Domenicali a maga részéről támogatja a fordított rajtrácsokat: „Személy szerint, miért ne? Rengeteg akció és előzések, küzdelem a pontokért? Vannak, akik azt mondják, hogy ez mesterkélt verseny lenne. Mesterkélt? Semmi mesterkélt nincs abban, ahogy a megfelelő formátumot kiválasztjuk a remek akció érdekében. Szóval én erről szívesen tárgyalnék még, igen.”

Amit Domenicali szerint az F1-nek el kellene érnie, az az, hogy a nagydíjhétvégéken minden edzésnek legyen kompetitív eleme, amiért a nézők a képernyők elé ülnek. Azt pedig kifejezetten nem érti, hogy egy olyan korban, ahol a csapatok végtelen szimulációt futtathatnak a beállítások tökéletesítésére, miért van szükség három szabadedzésre, mely a mérnökökön kívül mindenkinek tét nélküli:

„Jó szórakozás már pénteken kijönni csak azért, hogy lássa az ember körözni az autókat, ahogy felkészülnek az időmérőre és a versenyre? Mármint, mit akarnak látni az emberek? Rengeteget fektetnek a csapatok a szimulációs eszközökbe ebből a célból.”

„Az álmom az, hogy minden alkalommal, amikor valaki a pályára gurul, van miért küzdeni. Ez a versenyzés természete. Ez a pilóták természete is, mert minden alkalommal elsők akarnak lenni, szóval épp ezért ennek kellene a célunknak lennie a jövőben.”

„Úgy gondolom, jó úton haladunk. Jó dolgokat csinálunk, egyértelmű, micsoda izgalmakat hoztak a sprintversenyek, mert sok promoter akar rendezni belőlük. Most jött el a megfelelő pillanat arra, hogy kiválasszuk, mely helyszínen lehet a legjobb akciót látni és most a legjobb eldönteni, hogyan osszuk fel a versenynaptárat.”