Coulthard: Ha egy másik napon történik a baleset, Senna még ma is élhetne

David Coulthard

1994. május 1-jén, vasárnap reggel kaptam egy faxot Ayrton Sennától. Abban az időben a Williams tesztpilótája voltam, és a téli folyamán már Sennával dolgozhattam együtt. Ezt a faxot valamennyi kulcsfontosságú tag aláírta a Williams csapatnál, akik szerencsét kívántak nekem a Formula 3000-es versenyemhez. Nagyon örültem ennek. Ayrton leírta, hogy csak jókat kíván nekem, és ez úgy hatott rám, mint egy fiatal rajongóra.

A körözgetéseim között figyeltem a San Marinói Nagydíjat, és láttam Senna balesetét. Láttam, hogy nagy baj történt. Szörnyű hétvége volt ez Imolában. Pénteken Rubens Barrichello bukott hatalmasat, majd szombaton Roland Ratzenberger életét vesztette. Ott volt a halál a levegőben és ez része annak, ami Senna balesetét oly sokkolóvá tette.

Nem emlékszem, hogy ki mondta el nekem, hogy Ayrton meghalt. Arra viszont igen, hogy egy bulváros újságíró odajött hozzám, és azt kérdezte, hogy meg fogom-e kapni Ayrton ülését? Esélyem sem volt arra, hogy beszéljek a csapattal, és fogalmam nem volt, hogy miképp is kezeljem a helyzetet. Nagyon félénk voltam akkoriban.

A Wiliams a következő versenyen csak Damin Hillel versenyzett Monacóban, de nyilvánvaló volt, hogy kell egy másik pilóta is. Én azonban még csak nem is gondoltam arra, hogy ez lesz az én lehetőségem. Sőt, arra kértem a menedzseremet, hogy még csak meg se kérdezze ezt a Williamstől. Nem lett volna helyes.

Minden héten ott voltam a Williams gyárában, és egy bizonyos ponton Frank Williams azt mondta, meg akar nézni néhány másik versenyző a jerezi teszten, hogy eldöntse, ki kapja meg a lehetőséget a következő versenyen Barcelonában.

Pályára gurultam Jerezben, de más versenyző nem ült autóba. Frank megérkezett, és behajtott a pálya főbejáratán, én pedig összetörtem az autót. Azelőtt voltam már a kavicságyban, de ez volt az első alkalom, hogy ütköztem a Williams volánja mögött két és fél év tesztelés után. Az ütközésem előtt soha nem tettem kárt az autómban.

Visszajöttem a bokszba, és láttam Franket. Akkor arra gondoltam, hogy ennek nem lesz jó vége. De ő egyesen odajött hozzám és azt mondta, csak azért mert összetörtem az autót és anyagi kárt okoztam számára, nem fog ellenem dönteni. Majd hozzátette, amiatt van most itt, hogy elmondja nekem, én fogok Barcelonában vezetni.

Abban az időben nagyon sokat beszéltek Senna haláláról. Sokáig hatalmas hírt jelentett, és mindenféle spekuláció megjelent arról, hogy mi okozhatta a balesetet. A Williamst sokkolta a baleset. Sokat elemezték a balesetet, és része voltam ennek a csapat tagjaként. Világos volt, hogy ez egy abszolúte túlélhető baleset volt bármely más napon. Rettenetesen szerencsétlen baleset volt ez, amikor a lengőkar behatolt Senna sisakjába. Sok belső elemzés készült erről. Sokan a Senna autója mellett látott törött kormányoszlop miatt arra gyanakodtak, hogy a kormány vallott kudarcot. De a terhelés és a törött oszlop nem mutatott egymással megegyező adatokat.

23 éves versenyzőként soha nem gondoltam arra, hogy hasonló megtörténhet. Egész egyszerűen nem gondolsz a halálra. Mindig arra gondolsz, hogy ez nem történhet meg veled. Ez egy hatalmas ébresztő volt, hogy igenis megtörténhet. Ha ez megtörtént Sennával, a világ legjobb versenyzőjével, akkor bárki mással is megeshet ugyanez.

Bizonyos szempontból a baleset hasonlít arra, mint ami Felipe Massával történt Magyarországon 2009-ben. Abban az időben más volt. Természetesen mindenkit rettenetesen szomorúan érintett Ayrton halála, de a történelem megmutatta, hogy a dolgok nem állnak meg. Emlékszem a sajtótájékoztatóra, amikor bemutattak a Spanyol Nagydíjon. Frank azt mondta, amiatt kaptam meg az ülést, mert csinos a barátnőm.

Majd jött az első alkalom, amikor kihajtottam a pályára. Patrick Head csak annyit mondott, hogy ne izguljak, nyomjam neki és élvezzem. Erre az volt a válaszom, hogy köszönöm, de megkérdeztem tőle, hogy jobbra, vagy balra forduljak el, amikor kihajtok a garázsból. Meglátta a szerelőket, akik mind nevettek ezen, majd rájött, hogy csak vicceltem.

Sok szempontból köszönhetem a karrieremet Ayrton halálának. Abban az időben az F3-ban voltam és nem volt pénzem. A családom is sokat segített, de világossá tették, hogy ez már túl sok nekik, és a saját utamat kell járnom.