Ezen a napon: Elhunyt a McLaren alapítója
Negyvenhét évvel ezelőtt, 1970-ben ezen a napon, június másodikán vesztette el a Forma-1 a sorozat történetének első új-zélandi versenyzőjét, a McLaren csapat alapítóját, Bruce McLarent.
Bruce McLaren, McLaren M7A
LAT Images
Gyári versenyzőként a Coopernél
Az 1937-ben született Bruce McLaren az akkor még alig néhány éve életre hívott Forma-1 nevű világbajnokság első új-zélandi versenyzőjeként került a sorozatba. Első versenyére 1958-ban, vagyis 21 éves korában került sor a Coopernél, amely az ötvenes-hatvanas évek messze legsikeresebb istállója volt, így szinte minden élversenyző megfordult itt. Első versenyét a híres-hírhedt Nordschleifén futotta, ahol rögtön ötödikként ért célba, azonban mivel egy Formula 2-es szabályok szerint épített autóval vett részt a "nagyok" között, így nem volt jogosult pontokra. Ebben az évben még a szezonzáró Marokkói Nagydíjon indult el, ahol tizenkettedikként ért célba.
1959-ben (még mindig a Coopernél) két futam kivételével minden versenyen ott volt, de nem csak részt vett ezeken, hanem a szezonzáró Amerikai Nagydíjon megszerezte pályafutása első győzelmét, ezen kívül pedig egyszer állhatott dobogóra még Silverstone-ban. 1960-ban rögtön a szezonnyitón, Argentínában nyerni tudott, azonban hiába ez volt az egyetlen győzelme abban az évben, kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően további öt alkalommal zárt a dobogón, ez pedig az év végi tabellán egy összetett második helyet jelentett neki - később kiderült, ez volt pályafutása legjobb szezonja, csak csapattársa, a második vb-címét ünneplő Jack Brabham előzte meg, igaz, ő nagy, több, mint egy futamgyőzelemnyi (9 pontos) különbséggel.
A Cooper Forma-1-es csapatában 1965-ig versenyzett, ez alatt még egy igazán jó éve volt, az 1962-es, amikor pályafutása harmadik futamgyőzelmét ünnepelhette, ezúttal Monacóban. Ezen kívül még négyszer végzett dobogós pozícióban, ezzel harmadikként zárta a szezont.
A saját csapat első lépései
Még javában itt versenyzett, amikor egyszer összetűzésbe keveredett csapatával: McLaren el szeretett volna indulni a hazája és Ausztrália versenypályáin megrendezett, ekkor még csak születőben lévő Tasman Series nevű sorozatban, ahol azonban más technikai szabályok vonatkoztak az autókra. McLaren a csapatától kért volna autót, amivel részt vehet a hazai bajnokság futamain, a Cooper azonban csak egy F1-es szabályoknak megfelelő, 1,5 literes motorral hajtott autót adott volna neki, holott a Tasman Series szabályai 2,5 literes motort is megengedtek az autóban.
McLaren ekkor nagy hirtelen megalapította saját csapatát, a Bruce McLaren Motor Racinget, és ezzel az istállóval, illetve egy átalakított Cooperrel lett bajnok a Tasman Series legelső, 1964-es szezonjában. A csapat 1965-ben is itt szerepelt Phil Hill csapattársaként (és lett második a korszak sztárja, Jim Clark mögött), 1966-ra viszont eljött a váltás, illetve az előrelépés ideje.
A McLaren a Forma-1-ben
Azok után, hogy 1964-ben és 1965-ben McLaren párhuzamosan versenyzett saját csapata és a Cooper színeiben a Tasman Seriesben, illetve a Forma-1-ben, 1966-ra otthagyta a Coopert, és innentől saját csapatára koncentrált. 1966-ban a Bruce McLaren Motor Racing már a Forma-1-ben, vagyis a királykategóriában indult, ami nagy előrelépés volt a Tasman Series után. Az indulás nem volt egyszerű, egyetlen versenyzőként a csapat történetének legelső futamán, kétszer el sem tudott indulni, de kétszer azért pontot is szerzett. McLarent az vigasztalhatta, hogy ebben az évben honfitársával, Chris Amonnal megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt. 1967 még mindig küzdelmes volt, ugyanis ebben az évben McLaren mindössze egyszer ért célba pontszerző helyen, igaz, az már egy negyedik hely volt.
A csapat 1968-ban már két versenyzőt tudott a soraiban, a tulajdonos-versenyző McLaren mellé ugyanis odaigazolt a későbbi világbajnok honfitárs, Denny Hulme is. McLaren Belgiumban megszerezte saját csapata történetének első győzelmét (a maga szempontjából pedig karrierje negyedik, egyben utolsó győzelme volt ez), de a szezon összképét tekintve Hulme volt a sikeresebb, aki két versenyen is elsőként ért célba, ennek is volt köszönhető, hogy harmadik lett összetettben, megelőzve főnökét, egyben csapattársát, McLarent, aki abban az évben ötödik lett. Csapatként is ez volt a McLaren első igazán sikeres éve, ugyanis a három futamgyőzelemmel második helyen zárt a konstruktőri tabellán a Lotus mögött.
Bruce McLaren 1969-ben megfutotta utolsó igazán sikeres szezonját, három dobogós helyezésének és stabil pontszerzéseinek köszönhetően úgy végzett az összetett harmadik helyén, hogy egyszer sem tudott futamot nyerni, ráadásul a szezon utolsó két futamán, az Egyesült Államokban és Mexikóban el sem indult.
1970-ben az első három futam során egyszer dobogóra állhatott, Spanyolországban másodikként ért célba. Ezzel a Monacói Nagydíj után ötödik helyen állt az összetettben, azonban ezt a szezont már nem tudta befejezni. McLaren éppen új Can-Am sportautóját, az M8D-t tesztelte Goodwoodban, amikor az autó hátulján elkezdett mozogni a karosszéria több eleme. Mivel így jelentős leszorítóerőt vesztett, autója irányíthatatlanná vált, majd egy sportbírói állomásnak csapódott. Bruce McLaren életét nem tudták megmenteni.
Már nem élhette meg az igazán nagy sikereket
McLaren halálakor még csak 32 éves volt, személyében egy rendkívül tehetséges autóversenyzőt vesztett el a Forma-1 világa, aki a későbbiekben csapata élén érhetett volna el további sikereket. A McLaren ugyanis, immár az elhunyt névadó nélkül a hetvenes évek közepére megkerülhetetlen tényező lett a Forma-1-ben.
1974-ben a csapat megszerezte első egyéni világbajnoki címét Emerson Fittipaldi révén, ráadásul a duplázás is összejött, ugyanis a McLaren lett a legjobb konstruktőr is. 1976-ban James Hunt lett a McLaren második egyéni világbajnoka, majd a nyolcvanas évektől eljött a Kánaán, és beköszöntött az aranykor: a McLaren versenyzői egyéni világbajnoki címet szereztek 1984-ben (Niki Lauda), 1985-ben, 1986-ban (mindkétszer Alain Prost), 1988-ban (Ayrton Senna) és 1989-ben (megint Prost révén), majd a 90-es éveket is jól indította az istálló, ugyanis 1990-ben és 1991-ben Senna még két vb-címet hozzátett saját maga és a csapat egyre tekintélyesebb sikerlistájához. Bár ezek után néhány év szünet következett, a kilencvenes évtizedet azért sikerült szépen zárni Mika Häkkinen duplázásval - a finn 1998-ban és 1999-ben is világbajnok lett. A McLaren (eddigi) utolsó egyéni vb-címét Lewis Hamilton szerezte 2008-ban, drámai körülmények között.
Ha a konstruktőri vb-címeket nézzük, ott is elég szép lista gyűlik össze azokból az évekből, amelyekben a McLaren diadalmaskodott. A McLarennek konstruktőri elsőségből nyolc van, a csapat végzett az élen 1974-ben, 1984-ben, 1985-ben, 1988-tól 1991-ig folyamatosan, legutoljára pedig 1998-ban.
És bár a McLaren most egy elég dicstelen időszakát éli, az alapító, Bruce McLaren büszkén tekinthet le onnan az égből alkotására, ugyanis a vb-címek mellett a 182 futamgyőzelem, a 155 pole-pozíció és a 153 leggyorsabb kör önmagáért beszél.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások