Az egyetlen brazil királykategóriás csapat, a Fittipaldi – 1. rész

A 70-es években a nagy brazil sztárok közé tartozott Pelé mellett Emerson Fittipaldi is. Utóbbi 1972-ben nyerte meg az első F1-es világbajnoki címét, majd két évvel később ismét a csúcsra ért – ekkor már a McLaren csapatával.

Akkoriban Brazília egy vasöklű, militáns diktatúra volt, amely lelkesedett a motorsportok és az F1 iránt. A Fittipaldi-testvérek pedig nemcsak kiváló autóversenyzők, hanem remek mérnökök is voltak, és nekik jutott eszükbe az az őrült ötlet, hogy létrehozzák az első 100%-ban brazil Forma-1-es csapatot.

A Fittipaldik F1-es csapatának tervezője a Richard Divila néven is ismert Ricardo Divila volt: a brazil mérnök segített a Fittipaldiknak a gokartjaik és a Super Vee-autóik építésében. A projekt anyagi támogatásáról a nemzeti cukor, alkohol és etanol cég, a Copersucar gondoskodott.

A tervezési munka 1973 októberében kezdődött, amikor Emerson Fittipaldi még a JPS Lotus csapatánál versenyzett. Divila a brazil légerőtől is kapott segítséget, például a szélcsatornájukat is használhatta. Az autó, az FD01 egy meglehetősen egyszerű autó volt, amelyet egy Ford Cosworth DFV V8-as motor hajtott, és egy 5 sebességes Hewland FG400-as váltóval volt felszerelve.

A jó szándék és a kemény munka ellenére a Jo Ramirez vezette Fittipaldi-Copersucar csapat nagy kihívás előtt állt, mivel a bázisuk Sao Paulóban, Brazíliában volt, ami több mint 10 ezer km-re van Nagy-Britanniától, szinte minden másik F1-es csapat székhelyétől. Divila elmondta, sokszor késtek emiatt az importált alkatrészek, köztük a motor is.

Az FD01-ről (Fittipaldi Divila) 1974 őszén rántották le a leplet, és bejelentették, hogy az 1975-ös bajnokságban Wilson Fittipaldi fog versenyezni az autóval. Az autó ezüst színű volt, de szerepelt rajta a Copersucar színes logója is.

Az autó háromszög alakja annak volt köszönhető, hogy az üzemanyagtartályokat a kocsi oldalain helyezték el, és a „korszellemnek” megfelelően magasan volt a nagy légbeömlő. Már az első teszten nyilvánvaló volt, hogy az autó mechanikai és aerodinamikai problémákkal küzd. Ezért gyorsan változtattak néhány dolgon, mielőtt részt vettek volna az első versenyhétvégéjükön, az 1975-ös Argentin Nagydíjon.

Az autó kapcsán nem voltak ritkák a technikai problémák, ennek megfelelően Wilson Fittipaldi az első versenyen a 23. helyre kvalifikálta magát, 5,5 másodperccel elmaradva a 22. helyezettől. A versenye aztán a 13. körben ért véget, mivel egy baleset tönkretette az alumínium kasztnit.

Divila később átalakította a designt, és egy hagyományosabb, de hatékonyabb utat választott, és a szezont további részében az FD02 és FD03 kódjelű autókat használta a csapat.

Wilson Fittipaldi az 1975-ös szezonban három versenyre nem tudta kvalifikálni magát, egy ausztriai incidens következtében pedig két csont eltört a kezében. A versenyt ötször tudta befejezni, a legjobb eredménye pedig a Watkins Glen-i 10. pozíciója volt. A legjobb időmérős helyezése két 21. hely, amelyet Brazíliában, illetve Spanyolországban ért el.

A szezon végén a két testvér bombát robbantott azzal a bejelentéssel, hogy Wilson bejelentette a sporttól való visszavonulását, hogy a családi csapatot irányítsa, a csapat versenyzője pedig Emerson lesz, aki 1974-ben még bajnok volt a McLaren csapatával, most mégis a Fittipaldi-Copersucar csapatát választotta.

Tehát a Fittipaldi-Copersucar története itt még nem ér véget, és lesznek még csavarok a történetben. De erre még később visszatérünk…

8

Egy hosszabb videós összeállítás Zandvoortból, ahol hamarosan végeznek a munkálatokkal, beleértve a két döntött kanyart is, mely rendkívül látványosnak és izgalmasnak ígérkezik.