Legendás Ferrari-autók: Gilles Villeneuve első futamgyőztes gépe
A Ferrari 312T3 volt az az autó, amellyel Gilles Villeneuve, a fiatalon elhunyt kanadai zseni pályafutása első futamgyőzelmét szerezte 1978-ban. Arra már kevés volt, hogy egy évig felvegye a harcot a Lotus 79-cel.
Gilles Villeneuve, Ferrari 312T3
LAT Images
A Ferrari 1977 végén elvesztett egy klasszist, amikor Niki Lauda a Brabhamhez igazolt, de kapott egy másikat az akkor még "csak" feltörekvő fiatal Gilles Villeneuve személyében, aki egyébként 1977-ben már teljesített két futamot az olaszoknál beugróként, 1978-ban pedig teljes szezonra megkapta a lehetőséget.
1978 első két futamát a csapat még az előző évi autóval, a 312T2-vel teljesítette, Dél-Afrikában viszont már bevetette a T3-at is. A Ferrarinál ekkor már második évét töltő csapattárs, Carlos Reutemann tudott futamot nyerni a T2-vel is (az autó utolsó versenyén, Brazíliában), és az új autóval is ő vette fel előbb a ritmust, ugyanis a két amerikai futamon és a Brit Nagydíjon, Brands Hatchben is őt intették le elsőként.
Villeneuve-nek élete első szezonjában több kellett, hogy felvegye a ritmust, és eleinte sok kiesés szegélyezte a szezonját, azonban látszódott, hogy óriási potenciál van benne. A csendes kanadai a szezon hatodik futamán, Belgiumban megszerezte első pontjait, Ausztriában pedig dobogóra is állhatott, hogy aztán a szezonzárón megszerezze első győzelmét, ráadásul hazai pályán, az azóta róla elnevezett montréali aszfaltcsíkon, Kanadában.
A Ferrari mindenható háromliteres motorjával soha nem volt semmi különösebb probléma ekkoriban a Cosworth-ök, BRM-ek és Matrák V12-eseivel szemben, azonban szükség lett volna egy igazán jó kasztnira is az igazán nagy eredményekhez. Ez változott meg a 312-esek T-sorozatával 1975-ben, amikor egy alaposabb takarítás után a Commandante, vagyis a legendás Enzo Ferrari a fiatal Luca di Montezemolóra bízta a csapat vezetését, aki pedig Mauro Forghierit kérte fel az autó megtervezésére.
Ennek eredménye az lett, hogy a 312T-vel Niki Lauda előbb 1975-ben lett világbajnok, majd a továbbfejlesztett T2-vel 1977-ben megismételte ugyanez. Forghieri nagysága abban rejlett, hogy átdolgozta a 312-es koncepciónál a súlyeloszlást, illetve újratervezte az alumínium pilótafülkét is, emellett pedig a váltó is megváltozott. A 12 hengeres motorral korábban egy probléma volt: az elhelyezkedése miatt eleve alulkormányzottá tette az autót, ezt kellett valahogy megoldania a Forghieri vezette mérnöki csapatnak, és mi sem mutatja jobban, hogy mennyire sikerült, hogy Lauda kétszer is világbajnok tudott lenni az autóval.
1978-ra már másra helyeződött a hangsúly, ugyanis a Michelin érkezésével egy gumiháború vette kezdetét. Enzo Ferrarinak volt egy megérzése, és leszerződött a francia gumigyártóval, ehhez pedig Forghieri átdolgozta az autót az elejétől a leghátuljáig, létrehozva a 312T3-at.
Bár Lauda távozott a Ferraritól, a csapatnak így sem volt rossz pilótapárosa (sőt...), ugyanis Carlos Reutemann év végén a harmadik helyet szerezte meg a T3-assal szezon végén, és ahogy arról szó esett, Villeneuve is tudott futamot nyerni. Sokáig úgy nézett ki, hogy Reutemann-nak a vb-címre is lehet esélye, azonban a Lotus a csapat pechjére év közben szintén új autót vetett be, a 79-est, amellyel minden megváltozott.
A Ferrari, amellyel Villeneuve megszerezte első futamgyőzelmét és amellyel Reutemann vb-harmadik lett, szintén megtekinthető lesz a 2018-as Autosport International-bemutatón.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások