36 év után sem hagyja nyugodni Gilles Villeneuve halála a vétlen Jochen Masst

Gilles Villeneuve 1982-es halálának 36. évfordulójáról a napokban emlékeztünk meg, de ez egy másik versenyzőnél is visszafordíthatatlan folyamatokat indított el. Pedig Jochen Mass teljesen vétlen volt Villeneuve halálában...

Jochen Mass

Jochen Mass

Clay Regazzoni, Jochen Mass, Jacques Laffite
Clay Regazzoni, Jochen Mass, Jacques Laffite
Jochen Mass, Rolex 24 Grand Marshall
Jochen Mass
Jochen Mass -
Gilles Villeneuve, Ferrari 312T3
Gilles Villeneuve, Ferrari 126CK followed by Jacques Laffite, Ligier JS17 Matra and John Watson, McLaren MP4/1 Ford.
Gilles Villeneuve, Ferrari 126CK
Gilles Villeneuve
Exhausted race winner Gilles Villeneuve, Ferrari, centre, takes the applause as Jaques Laffite, Ligier, left, and John Watson, McLaren, right, look on

Bár nem volt akkora kaliber, mint a kanadai zseni Villeneuve, azért a hetvenes-nyolcvanas években Mass is nyert futamot a Forma-1-ben, ezen kívül pedig még hét alkalommal állhatott dobogóra. 1975-ben, futamgyőzelme évében nyolcadik, 1977-ben pedig hatodik tudott lenni összetettben, mégsem ezért emlékszik rá az emberek szinte mindegyike: 1982-ben ő volt az, akinek autójába hátulról belerohant Villeneuve, és bár vétlen félként, így ő volt az, aki a kanadai ferraris halálát okozta.

Azt az ominózus zolderi Belga Nagydíjat végül Mass teljesíteni tudta (igaz, célba nem tudott érni egy motorhiba miatt, ami 10 körrel a leintés előtt érte utol), innentől kezdve viszont már csak hat versenyt teljesített, mielőtt végképp hátat fordított az F1-nek, mindössze harminchat évesen. Ez a kor még ma sem számítana öregnek, hát még akkor, amikor az igazán jó versenyzők még bőven sokra voltak hivatottak.

Szóval Mass 1982-ben, szezon közben, a Francia Nagydíj után mondta azt, hogy köszöni szépen, neki elég lesz a Forma-1-ből, ennek pedig egy komoly oka volt: már a zolderi baleset után, amiben, ahogy arról szó esett, vétlen fél volt, nagyon rosszul érezte magát, másrészt pedig a Paul Ricard-pályán ezúttal ő bukott egy komolyat két hónappal később... Erről a The Globe and Mail kanadai portálnak nyilatkozott.

"Gilles vállalta azokat a kockázatokat, amiket vállalt, de ettől függetlenül én nagyon rosszul éreztem magam a baleset után, nem is elsősorban magunk miatt, hanem a gyerekek miatt – nem annak igazán nehéz ez, aki elszenvedi a balesetet, hanem akiket hátrahagy." - kezd bele a napokban már a harmincéves évfordulót is megélő baleset felelevenítésébe a jelenleg 65 éves, a Mercedes stuttgarti múzeumában dolgozó Mass.

"Amikor két hónappal később, a Francia Nagydíj idején egy hasonló balesetet szenvedtem, nagyon erősen azt éreztem, hogy valaki onnan fentről rám mutat. Akkor úgy éreztem, eljött a pillanat, hogy kiszálljak, ugyanis túl kevésen múlt az a baleset és túlságosan hasonló volt az előzőhöz. Amikor repültem a levegőben, az a lassított felvétel csodálatos érzés volt. Tudom, perverzen hangzik, de az volt: magát a balesetet akkor nem is éreztem, csak egy lassított felvétel pörgött le rólam, az életemről, a családomról és a gyerekeimről"

Villeneuve megrázó balesete, ha máshonnan nem, az interneten fellelhető felvételekből valószínűleg sokaknak megvan: a kanadai nagy tempóval érkezik a már a bokszba készülő Mass mögé, majd belerohan, köszönhetően annak, hogy Mass jobbra akart lehúzódni, de pechjére Villeneuve is ezt az oldalt választotta. A két autó kerekei összeértek, Villeneuve Ferrarija a levegőbe emelkedett, az ütközés viszont olyan erejű volt, hogy a versenyző aznap belehalt sérüléseibe. Tulajdonképpen, bármennyire morbidan hangzik is, Kanada első szupersztárja abba halt bele, ami sokak szerint mindig is benne volt a pakliban: annyira a határon autózott, hogy ez abban a korszakban két dolgot jelenthetett: sikereket vagy súlyos balesetet.

Hat versennyel később Mass átkerült a "túloldalra", ugyanis egy a belgiumihoz kísértetiesen hasonlító balesetbe keveredett, ezúttal azonban már ő volt az elszenvedője ennek: a Francia Nagydíjon az ő autója emelkedett a levegőbe, a gépszörnyet a pályát övező kerítés sem fogta meg, és amikor földet ért, egyrészt fejjel lefelé tette ezt, másrészt a March gyakorlatilag rögtön kigyulladt. Bár Mass néhány zúzódással viszonylag olcsón megúszta a balesetet (az eset másik szereplője, Mauro Baldi sértetlenül megúszta az incidenst), annak a napnak olyan hatásai voltak a német pilóta életére, hogy soha többet nem versenyzett az F1-ben.

A zolderi halálos baleset vétlen szereplőjeként, valamint a franciaországi incidens elszenvedőjeként Mass 104 F1-es futammal a háta mögött jobbnak látta, ha kiszáll. Persze ilyen előjelek után ez teljesen érthető... "Ilyen baleseteket nem hagy csak úgy maga mögött az ember, én például rengeteget gondolkoztam azon, mit lehetett volna máshogy csinálni a másodpercnek abban a tört részében. De a gondolataidban ez mindig ott marad.

A nyolcvanas évektől kezdve a Forma-1-ben már "csak" négy versenyzőtől kellett elbúcsúznunk (Elio de Angelistől egy 1986-os teszt után, Roland Ratzenberger és Ayrton Senna egyazon versenyhétvégén vesztették életüket, a legutóbbi haláleset pedig néhány éve Jules Bianchié volt), a hetvenes-nyolcvanas években, 1982-ig nem kevesebb, mint 15 versenyző halt meg.

A cél egyértelmű volt: életben kellett maradni, csak ezután lehetett eredményekről álmodozni. "Elfogadtad ezt akkoriban, és így élted az életedet. Más korszak volt az."

A sokkal véresebb időszakhoz hozzájárult a tény, hogy mai szemmel nézve gyakorlatilag az autók semennyire nem voltak biztonságosak. Mass szerint sem. "Gilles autója egy vicc volt." - szögezi le. "A biztonsági öv és a sisak sem volt valami komoly színvonalon."

Bár ahogy olvashattuk fentebb, Masst rendkívül rosszul érintette riválisa halála, főleg úgy, hogy annak, igaz, vétlenül, de tevékeny részese volt, Gilles Villeneuve fia, a később CART-bajnok, Indy 500-győztes és F1-világbajnok Jacques szerint nem tehetett volna ez ellen semmit.

"Nem az ő hibája volt." - mondja az ifjabbik Villeneuve, aki apja halálakor tizenegy éves volt. "Ez a versenyzés, aminek mindenki tisztában van a veszélyeivel. Nem lehet egyik vagy másik nyakába varrni ezt. Mindketten versenyzők voltak, ennyi az egész. Egyáltalán nem arról volt szó, hogy egymással versenyeztek volna, és egyikőjük szándékosan csinált volna valami csúnyát. Soha, senki nem hibáztatta őt, még az anyám sem."

Villeneuve szerint Mass túl tudott volna már lendülni az immár több, mint három évtizede történteken, ha újságírók nem eleveníttetnék fel vele az esetet, ahogy egyébként őt is rengeteget kérdezték apjáról.

"Azért lehet kemény ez neki, mert az emberek még mindig kérdezgetik róla. Ezen a napon mindig mindenki azt kérdezgeti tőle, és ezt én is átéltem, hogy 'Na, és hogy érzed magad ezen a napon?' Az emberek teszik ezt a helyzetet nehézzé, gondolom, nála is ez a helyzet."

Persze Mass megérti az érdeklődést. "Ő Kanada hőse volt, ráadásul egy nagyszerű fickó. Csodáltam őt a hozzáállásáért és a tökösségéért. Tragikus volt, ami akkor történt. Ezek a dolgok nem múlnak el, a képek örökké kísérteni fognak, ezen úgysem tudsz változtatni. De ez is hozzátartozik egy ember életéhez. Alázatosan tekintek vissza ezekre az évekre, értékes évek voltak, veszélyes évek és szerencsés évek."

Mass egyébként azután, hogy befejezte F1-es karrierjét, az endurance-versenyzésben szép sikereket ért el, 1982-ben egy Porsche volánjánál például összetett második volt a Le Mans-i 24 óráson, hét évvel később pedig meg is nyerte a legendás versenyt, immár a Sauber-Mercedes színeiben, Manuel Reuterrel és Stanley Dickinsszel.

 

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk Aldo Costa a Mercedes eltűnő előnyéről: "Azt hittük, előrébb leszünk..."
Következő cikk Videón Maldonado emlékezetes győzelme a Spanyol Nagydíjról

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország