A valaha volt legfurcsább Forma–1-es pályák

Az első ilyen pálya az AVUS (Automobil-Verkehrs- und Übungsstraße). A 8,3 kilométeres versenyhelyszín lényegében két hosszú egyenesből állt egy-egy hajtűkanyarral a végein, és inkább hasonlított egy kétszer kétsávos autópályára, mintsem egy normális pályára.

Az eredeti vonalvezetés ráadásul 19 km hosszú volt, ezt azonban többször is lerövidítették, így kaptuk meg a 8,3 km-es változatot az 1959-es nagydíjra. Az északi kanyarja elképesztő mértékben döntött volt a 30-as évektől egészen 1967-ig, és gyakran emlegetik úgy, mint az egyik legveszélyesebb versenypályát a világon.

Az idők során számos különböző sporteseménynek adott otthont, legyen szó motorversenyekről vagy az 1936-os nyári olimpiai játékok atlétikai versenyeiről. Az F1 hivatalosan először és utoljára 1959-ben versenyzett az AVUS-on, augusztus 2-án, a futamot pedig Tony Brooks nyerte.

Mai szemmel furcsa módon az első hármas ugyanabból a csapatból került ki. Tony Brooks, Dan Gurney és Phil Hill is a Scuderia Ferrarit erősítették, és a Dino 246-os modellel mentek. Akkor még az 1959-es Német Nagydíj volt a valaha volt leggyorsabb, hiszen az átlagsebesség 143,3 mph, vagyis nagyjából 230 km/h volt.

1961-től aztán a sorozat már nem versenyzett olyan helyszíneken, melyek döntött kanyarral rendelkeztek, mivel túl veszélyesnek ítélték azokat. Manapság az AVUS már egy elhagyatott és elfeledett versenypálya a múltból. 1999-ben még tartottak rajta egy nagy „búcsú” futamot, de a tornyot és az irodahelyiségeket ma már motelként használják.

A második pályát a listán talán nem kell olyan sok embernek bemutatni, hiszen a híres Nürburgring Nordschleiféről van szó. A német futamok nagy részét itt tartották, és bizonyos szempontból 1927-től 1982-ig volt használatban, a hossza pedig elképesztő, 22,835 km volt és 160 kanyart tartalmazott.

Mivel az F1-es autók egyre gyorsabbá váltak, ahogyan az idő haladt előre, a pálya úgy kezdett egyre veszélyesebb lenni. 1967-ben például egy sikánt iktattak be a rajt/célegyenes elé, három évvel később, vagyis 1970-ben pedig bojkottálták a futamot, mivel túlságosan kockázatosnak titulálták azt.

Abban az évben történt egy halálos baleset Zandvoortban, emiatt pedig a pilóták követelték, hogy változtassanak a Nordschleifén, erre azonban már nem volt idő a futamig, így azt áthelyezték a „biztonságosabb” Hockenheimringre.

Nick Heidfeld, BMW Sauber F1 Team, drives the Nordschleife Circuit in the BMW Sauber F1

Fotó készítője: BMW AG

A versenyzők panaszai után szalagkorlátokat telepítettek, a nyomvonalat pedig elsimították és igyekeztek eltüntetni a bukkanókat. A változtatások miatt egy ideig még tartottak rajta futamokat, de idővel úgy határoztak, hogy mégis túl drága és veszélyes az egész. Például egy normál helyszínhez képest ötször annyi pályabíróra volt szükség.

A Nordschleifét maga Sir Jackie Stewart nevezte el egyszer a zöld pokolnak, ez a név pedig hűen tükrözte a pálya karakterét. Számos halálos baleset történt rajta az évek során, de a leghíresebb momentum talán a mai napig Niki Lauda 1976-os incidense.

A váltakozó időjárási körülmények miatt nem mindenki szeretett volna részt venni az akkori viadalon, maga a címvédő, Niki Lauda is ellenezte a versenyt, de nem hallgattak rá. A futamon aztán bekövetkezett az osztrák súlyos balesete, melynek következtében komoly sérüléseket szenvedett és súlyosan meg is égett.

A versenyzőtársai szerencsére megálltak a pályán, és kihúzták őt az égő roncsból, de ez volt az utolsó alkalom, hogy a Nordschleifén F1-es autók köröztek éles körülmények között.

A lista következő szereplője az olaszországi Pescara. Ez az elképesztő, 25,8 kilométeres aszfaltcsík mindössze egyetlenegy hivatalos Forma–1-es viadalt rendezett 1957-ben, mivel abban az évben több másikat is töröltek. Mindmáig ez a leghosszabb pálya, amelyen F1-es versenyt tartottak.

A rajongók ellepték a helyszínt, és a becslések szerint közel 200 ezer néző láthatta, ahogyan Sir Stirling Moss halad át elsőként a célvonalon a Vanwall VW5-össel, őt pedig Juan Manuel Fangio követte, a harmadik pedig Harry Schell lett.

Mivel utcai pálya volt, ezért több falun is áthaladtak a pilóták, az alakja pedig nagyjából egy háromszögre hasonlított. A maga két, 5,5 kilométer hosszú egyenesével olyan rizikósnak ítélték a helyszínt, hogy még Enzo Ferrari sem engedte meg, hogy 1957-ben elinduljanak a pilótái a nagydíjon.

A pole-t ugyan még Fangio szerezte meg a Maseratival, kilenc percnél is hosszabb időeredménnyel, de a futamot aztán Moss nyerte 2 óra 59 perc alatt. Fangio hátránya a második helyen több mint három perc volt.