A velünk élő történelem: a monzai ovál

Ha valaki oválpályákra gondol, elsősorban az Egyesült Államok juthat eszébe. Ha az open-wheel versenyzést nézzük, ott van a legendás Indianapolis Motor Speedway és emblematikus versenye, az Indy 500, de a NASCAR-nak is megvan a maga "zászlóshajója", ott Daytonában rendezik rögtön az év elején a versenyek versenyét.

Bár Európában sosem honosodott meg igazán ez a típusú versenyzés, azért itt is találunk (találhattunk) ilyen típusú pályákat: az első ilyen az angliai Brooklands volt, amely 1907-től 1939-ig üzemelt. A szintén angliai Rockingham Motor Speedway is ilyen, de emlékezhetünk a németországi Lausitzringre (hivatalosan EuroSpeedway Lausitz) is, ahol Alex Zanardi szenvedett súlyos balesetet 2001-ben.

Az ötvenes-hatvanas években volt egy oválpálya, a monzai, amelyet néhány évig Forma-1-es versenyekre használtak. Ennek az első verzióját már rögtön a kezdetekkor felhúzták a ma is ismert monzai versenypálya mellé, azonban a második világháború során az egész pálya állapota annyira leromlott, hogy 1954-ben egy alapos felújításon esett át a teljes Autodromo Nazionale di Monza nevű létesítmény.

1954-ben tehát újraaszfaltozták a teljes pályát, így pedig vissza tudták állítani az eredeti állapotokat, az (akkor) 5,75 kilométeres "road" pályát és a 4,25 kilométeres ovált. A méterre pontosan 10 kilométer hosszú körön már rögtön a következő évben, 1955-ben Forma-1-es versenyt rendeztek, amelyet Juan Manuel Fangio nyert meg két olasz, Piero Taruffi és Eugenio Castellotti előtt. 1956-ban ismét szerepelt a vonalvezetésben mindkét pályarész, ekkor Stirling Moss diadalmaskodott a Peter Collins-Fangio páros előtt.

1957-ben, 1958-ban és 1959-ben az ovál nem szerepelt a versenytávban, csak az 5,75 kilométeres pályarészen versenyzett a mezőny. 1960-ban aztán visszakerült az ovál is a monzai körbe, a Ferrari pedig mindenkit agyonvert, hármas győzelmet aratva. Az élen két amerikai, Phil Hill és Richie Ginther végzett.

Az utolsó versenyt az ovállal kombinált vonalvezetésen 1961-ben rendezték, ekkor Phil Hill megszerezte második győzelmét is Olaszországban. Ahogy azt sokan tudják, ez volt az a verseny, amikor Wolfgang von Trips autója rögtön az első körben irányíthatatlanná vált, majd a német a nézők közé csapódva életét vesztette. Bár a tragédia nem az oválon történt, von Trips halálának éve egybeesett az utolsó olasz oválpályás Forma-1-es versennyel, ugyanis mindenki úgy ítélte meg, hogy túl veszélyes felmenni erre a szakaszra.

Az ovál tehát végérvényesen kikerült az F1-es vonalvezetésből, és maradt az a pálya, amelyet ma is ismerünk. Az ovált néhány évig még használták különböző kisebb versenyekre, ilyen volt a "Race of Two Worlds" avagy "500 Miglia di Monza" elnevezésű Amerika-Európa összecsapás, illetve a monzai 1000 kilométeres verseny. Ez utóbbit utoljára 1969-ben rendezték meg a 10 kilométeres vonalvezetésen, ekkor már úgy, hogy az oválhoz sikánokat is adtak, csökkentve a veszélyt.

Az ovál tehát az elmúlt lassan ötven évben csendesen szemléli a modern Forma-1-es versenyeket a "szomszédságban", és fokozatosan az idő martalékává válik. Bár végeztek rajta felújításokat, ez a rész ma már ettől függetlenül igencsak lepusztult állapotban van, igaz, néhány éve még felmerészkedtek rá a Forma-1-es Ferrarival egy fotózás erejéig. Korábban szó volt róla, de nagy kár lenne, ha idővel le kellene bontani, talán szerencsésebb lenne valamilyen formában megőrizni az utókornak.